Gyerek

Természetes csecsemőhigiénia, avagy így EC-zünk mi

Már többször írtam, hogy Lenke a mosdóba kakil. (És hogy fog ezért utálni, amikor felnő! :)) Úgy tűnik, vannak félreértések a téma körül, ezért ideje leírnom, hogyan és miért is történik ez.

Az anyukák egymás között csak EC-ként emlegetik ezt a módszert, ami az angol Elimination Communication (körülbelül “ürítési kommunikáció”-t jelent) rövidítése. Magyarul természetes csecsemőhigiénia a becsületes neve, de mivel erről sem tudja senki, hogy mit jelent, egyszerűbb EC-nek nevezni. 🙂 Ráadásul az angol elnevezés annyiban pontosabb is, hogy a legfontosabb az egészben a kommunikáció. A cél egyáltalán nem az, hogy korán szokjon bilire a gyerek.

Először egy barátnőmtől hallottam, hogy létezik ilyen, hogy a babán nincs pelenka, mert meg lehet figyelni a jelzéseit, és szaladni vele a mosdó fölé. Ez még bőven azelőtt volt, hogy gyereket terveztem volna (bár igazából sosem terveztem, de ez más kérdés :)), így szépen eltettem a fejemben a sci-fi kategóriába. Egy ismerős anyuka juttatta eszembe újra, aki két hónappal előttem szült. Számomra ő hozta a realitás talajára ezt a módszert, ugyanis ő ténylegesen csinálta! Azt mondta, megfigyelték, hogy a lányuk mindig szopizás közben kakil, akkor meg miért ne kakilhatna lavórba? Elképedtem, hogy milyen ügyesek, de azt gondoltam, azért ez mégsem lesz a mi utunk.

Mígnem Lenke egyszer csak áttért a kétnaponta egyszeri kakilásról a napi ötszörire… Nem győztem mosni, egy időre vissza is tértünk az eldobhatósra, és kétségbeesve kérdeztem facebookon a többi mosis anyukát, hogy ők ezt hogy csinálják. A sok “ez ilyen, nálunk is így megy” komment mellett volt egy “EC?” is, és ez végre világosságot gyújtott bennem: ez az, most már van értelme utánanézni!

És bár a saját kényelmességem inspirált, hogy kipróbáljuk az EC-t, ahogy egyre többet olvastam róla, rájöttem, hogy ez nem a szobatisztaságról vagy a kevesebb pelenkamosásról szól, hanem arról, hogy létrejön egy kommunikáció a szülő és a gyerek közt, akár elképesztően kicsi baba esetében is, és ez gyönyörű érzés. Egy anyuka mesélte, hogy ötnapos kora óta EC-znek a kislányával: a pici baba feküdt az ágyon, majd mikor ficeregni kezdett, kivitte a mosdóba, és amikor azt mondta neki, “engedheted”, akkor pisilt. Egy ötnapos baba! Hihetetlen érzés ebbe belegondolni, hogy egy ilyen picike lény is érti, amit mondunk neki, és elgondolkodtat, hogy vajon mennyi mindent ért meg, érzékel a világból. És ez a kommunikáció kétoldalú: nem arról van szó, hogy a gyerek majd akkor pisil, ha én megengedem neki, hanem hogy jelez; bízik abban, hogy én megértem a jelzéseit és kiviszem a mosdóba.

Picture by lkonstanski https://www.flickr.com/photos/lydialark/6948012114/

Az EC abból indul ki, hogy a kisbabák eredendően képesek visszatartani a vizeletet és a székletet, és erre már számos bizonyítékot láttam és hallottam. Azzal, hogy pelenkát használunk, szépen lassan leszoktatjuk őket erről. (Végre értelmet nyert, amit több mint tíz éve Kínában láttam: a kisgyerekek kivágott aljú ruhában jártak, kint volt a kis popsijuk. Akkor ezt nem tudtam hova tenni, nem értettem, hogy nem pisilnek össze mindent. Most már tudom, hogy Ázsiában az EC általános dolog, ezért öltöztették így a babákat.) Az EC-vel segítünk a gyereknek abban, hogy kielégíthesse egy természetes igényét. Mivel eleinte még nem képes a helyváltoztatásra, felvesszük szoptatni, figyelve a jelzéseire, hogy mikor éhes, és ugyanilyen természetességgel elvihetjük vécézni is. Biztos nem olyan kellemes az embernek pisis, kakis, vagy akár tiszta pelenkában, akármilyen szuper nedvszívó csodák vannak már.

Ehhez képest mi persze pelenkázunk, mert addig jutottunk a dologgal, hogy a kaki-jelzést észre tudtuk venni (szopizás közben kiköpködte a cicit és rám nézett, néha egészen segélykérő pillantással), de a pisit nem, csak amikor már éppen pisil. Ezt elég sok anyukától hallom egyébként. Erre azt javasolják, hogy legyen a gyerek meztelen popsival, és akkor meg tudjuk figyelni, mikor pisil és milyen jelek előzik azt meg. Mivel novemberben kezdtük, ezt nem tartottam kivitelezhetőnek, várom a nyarat, amikor a nagyiknál a kertben meztelenül szaladgálhat. Vannak olyan ötletek is, hogy ha nincs meg a jelzés, figyeljük meg a ritmusát és ajánljuk fel neki bizonyos időközönként a vécézést. (Ja igen: a gyereknek nem kell semmit “produkálnia”, fontos, hogy erre odafigyeljünk, amikor a vécézés kapcsán beszélünk hozzá. Mi csak felajánljuk neki a lehetőséget, hogy vécézzen, hiszen magától még nem képes levetkőzni és kimenni.) Én egyelőre annyit figyeltem meg, hogy ha valamiért csak egy órán át van Lenkén egy pelus, akkor szárazon veszem le róla, így valószínűleg ha óránként kivinném, elkapnánk a pisiket is. (Egyébként azt mondják, ébredés után, szopizás közben, indulás előtt és hazaérkezés után is érdemes felajánlani a pisilést, mert út közben inkább nem pisilnek.) De most még ehhez is lusta vagyok, hogy a pelus-body-harisnya-nadrág kombót naponta x-szer levegyem róla (ezzel is várom a jó időt), így nálunk egyelőre az alakult ki, hogy minden pelenkázásnál kivisszük a mosdóba is. A kakik 90%-át ilyenkorra időzíti, csak a fogzós-hasmenős kakik csúsznak be a pelenkába. És sokszor ilyenkor is pisil, például reggel legtöbbször.

Ez például tök érdekes: nálunk úgy néz ki a reggel, hogy felébredünk, felkelek, felkapcsolom a fűtést, kikészítem az aznapi ruháját és egy tiszta pelust, majd alulról levetkőztetem és kiviszem a mosdóhoz. Van, hogy öt perc is eltelik az ébredéstől számítva, és mégis akkor pisil/kakil, amikor kiérünk a fürdőszobába. Persze balesetek előfordulnak, de kaki-balesetünk összesen három volt eddig: egyszer idegen helyen (azzal nem is próbálkoztunk többet, a vécébe próbáltunk beletalálni, de nem sikerült…), kettő pedig itthon – egyszer nem értünk ki időben, egyszer pedig túl hamar vettem el őt a mosdó fölül, de ez még az első pár hétben történt, azóta már jobban kiismertük egymást.

Nekem az is elképesztő volt, hogy egy-két napja csináltuk ezt, amikor az esti altatásnál Lenke összevissza ficánkolt, köpködte ki a cicit. Kivittem vécézni, és kakilt! Utána már el tudtam altatni gond nélkül. A négy hónapos lányom két nap “gyakorlás” után kifejezte az igényét, hogy nem akar pelenkába kakilni. Mi ez, ha nem csodálatos? 🙂

Pont a héten történt, hogy épp vittem pisilni Lenkét, mikor valaki váratlanul becsöngetett, el kellett vinnie valamit. Úgyhogy a kis pucér fenekű Lenkével az előszobában állva kinyitottam a kaput, aztán a konyhából az előszobába vittem a cuccot, amiért az illető jött, majd utána mentünk csak a fürdőszobába, és csak akkor kezdett pisilni, mikor odaértünk. 🙂

Mindenkinek, aki EC-zik, rengeteg sikerélménye van előbb-utóbb. Nagyon jó érzés rájönni, hogy a gyerekünk sokkal több mindenre képes, mint gondoltuk volna, és hogy létrejöhet köztünk egy ilyen kommunikáció.

Annak, aki szeretne belevágni, a jövő héten írok egy bejegyzést az EC gyakorlatáról.

Mentés

Természetes csecsemőhigiénia, avagy így EC-zünk mi” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.