Eljött a hozzátáplálás ideje, és ezt is szeretném egyszerűen, ugyanakkor a Lenkének legjobb módon oldani meg. Kisgyerekes barátnőim segítségével hamar rátaláltam a BLW-re (baby-led weaning, szó szerint a baba irányította hozzátáplálás) és úgy döntöttem, ezt az utat szeretném követni. Ez a bejegyzés terveim szerint egy sorozat első része, amiben a mi hozzátáplálós utunkról fogok írni.
Először jöjjön egy kis háttérinfó a BLW-ről. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy a baba eteti magát, azzal és akkor, amivel és amikor ő szeretné. Persze mi tesszük elé az ételt, tehát ennyi irányításunk van a folyamat felett, de nem kanalazzuk a szájába és mivel ő egy ideig a kanalat nem tudja használni, nem is pürésítünk. A szilárd ételek felajánlásával viszont meg kell várni, hogy a baba készen álljon az evésre. Ennek több jele van, az egyik legfontosabb az, hogy tudjon ülni. Erről megoszlanak a vélemények, hogy mit jelent: van, aki szerint azt, hogy egyedül fel tud ülni, van, aki szerint azt, hogy megtámasztás nélkül tud ülni. Én beszéltem egy BLW tanácsadóval, aki azt mondta, ha megtámasztás nélkül tud ülni, akkor az ölünkben ülve már kaphat enni, ha pedig önállóan felül, akkor az etetőszékbe is ültethetjük már. Ennek azért van jelentősége, mert egyrészt hátradöntve nem szabad neki enni adni, könnyebben félrenyelhet. Másrészt amikor ülni tud, akkor lesz elég erős az izomzata, hogy kiköhögje, ha félrenyel valamit.
Ez csak egy része a biztonsági óvintézkedéseknek, amiket megteszünk, ha darabos étellel kínáljuk a babát. Aki szeretne BLW-zni, a legjobb, ha elolvassa Gill Rapley és Tracy Murkett erről szóló könyvét (egyelőre csak angolul érhető el), vagy segítséget kér a facebook csoportban a tapasztaltabb anyukáktól vagy valamelyik tanácsadótól. A csoportban egyébként sok hasznos háttéranyag is van a file-ok között. Pár dolog, ami hirtelen eszembe jut: nem adunk mogyoró méretű ételt, vagy olyat, amiből mogyoró méretű darabka letörhet. Az almát érdemes eleinte hámozva adni. A mézre kell még odafigyelni, hogy azt egy éves kor előtt ne kapjanak, de a lehetséges allergéneket odafigyelve lehet adni – külön óvatossággal, ha a családban allergiás rá valaki. Nálunk például az egyik unokaöcsém allergiás a mogyorófélékre, ezért majd figyelnem kell Lenkénél is. Viszont a mogyoróféléknél az a jó, hogy ha az arcát bekenem mogyoróvajjal, már attól kipirosodik, ha allergiás, így nem kell ténylegesen ennie belőle ahhoz, hogy ezt megtudjuk.
A jelenlegi WHO állásfoglalás szerint a babákat legalább 6 hónapos korukig csak anyatejjel vagy tápszerrel ajánlott táplálni. Ennek ellenére sokaktól hallom, hogy a védőnő már 4-5 hónapos korban elkezdi nyomatni a hozzátáplálást. Erről eszembe jut, amit nemrég olvastam valahol: nem a védőnő gyereke, nem a barátnőd gyereke, nem az orvos gyereke, nem az anyád vagy az anyósod gyereke, hanem a tiéd, úgyhogy hallgass az ösztöneidre. Én elég megfelelős vagyok, szóval ezt észben kell tartanom, de ez tényleg ésszerű: ha tudjuk valamiről, hogy rossz a gyereknek, más meg erőlteti, akkor mégiscsak az a fontosabb, hogy a gyerekünknek mi a jó, nem?
Sokszor azt mondják, nem fog hízni, ha nem kezdjük el a hozzátáplálást időben. Ezt azért nem értem, mert ha egy étkezést kiváltok mondjuk almapéppel, akkor összességében kevesebb kalóriát eszik, hiszen a tej sokkal táplálóbb. A tej összetétele hat hónapos kor körül megváltozik, csökken a vastartalma, erre figyelni kell, de sok gyerek már hat hónapos kora körül készen áll a BLW-re. Sokan meg jóval később kezdenek csak ülni, mint Lenke is, de nagyon ritka, aki ténylegesen vashiányos lesz, mert a tej vastartalma fokozatosan csökken hat hónapos kortól. Lenke egy ideje kap egy kis vasat pluszban más okokból (bár nem vizsgálták, vashiányos-e), ami nem ideális, de ebből a szempontból jó, hogy nem izgattam magam amiatt, hogy nyolc hónapos kora előtt nem evett. De ismerek olyat is, akit egyéves kora előtt szinte egyáltalán nem érdekelt az evés, mondjuk ő meg tápszeres volt. Mindenesetre a facebook csoportban rengetegen tudnak segíteni a saját történetükkel, ha valaki aggódik, hogy még nem ül a gyereke, de már szeretné elkezdeni a hozzátáplálást.
Igazából, mint megtudtam, a pürésítés azért terjedt el, mert egy időben a babák hozzátáplálását jóval korábban kezdték, mint hogy a szervezetük, izmaik, idegrendszerük és bélrendszerük készen állt volna – kellettek a nők a gyárban. (Állítólag az éjszakát átalvó gyerek ideálja is innen származik.) Zoli 1970-ben született, akkor hathetesen már krumplit kaptak a babák, mi a nyolcvanas években 3-4 hónaposan kaptuk az első püréket. Mivel ekkor (a tudomány mai állása szerint) még csak szopizásra képes babákat próbáltak hozzátáplálni, a tejhez hasonló állagúvá kellett tenni az ételt, tehát pürésíteni. De ha megvárjuk a hozzátáplálással, hogy a gyermek készen álljon, akkor a szilárd ételt is képes kezelni. Ilyenkor már nincs szükség az ételek bevezetésére sem, nincs sorrendiség, táblázat, mivel az emésztőrendszer már megérett a tejtől különböző táplálékok kezelésére. Nem idő előtt sokkoljuk a szervezetet az újabb és újabb idegen anyagokkal – olyankor valóban kell idő, hogy kiheverje…
Miért jó a BLW? Röviden azért, mert úgy érzem, ez a természetes és erőszakmentes módja a hozzátáplálásnak. Szerencsére nálam okosabbak sok tudományos tényt is összegyűjtöttek, amik a BLW mellett érvelhetnek. Szinte végtelen a lista, de próbálok minél többet felsorolni közülük.
– A gyerek irányítja a folyamatot, így nem lesz neki rossz élmény a szilárd táplálékokkal való ismerkedés, míg van olyan gyerek, aki nem bírja, ha kanállal etetik. Utóbbi esetben a szülő is megszenvedi az egész hozzátáplálást.
– Hagyjuk a gyereket maszatolni, felfedezni, játszani az étellel. Fejleszti a finommotorikát és azokat az izmokat, amik a beszédhez szükségesek. Megismerkedik az ízekkel (külön-külön, nem összeturmixolva), textúrákkal, színekkel.
– Több felmérés is azt találta, hogy a babák, ha ők választhatják ki többféle egészséges alternatíva közül, hogy mit egyenek, hosszú távon nem fognak egyoldalúan táplálkozni, pontosan annyi tápanyagot visznek be, amennyi az egészséges életvitelhez kell. Ők még érzik, mire van szüksége a testüknek.
– Mivel a baba irányít, nem eszik többet (sem kevesebbet, ha eleget kínálunk neki), mint amire szüksége van, ezzel megelőzhetőek a rossz étkezési szokások és az elhízás. (Én például sosem tudtam abbahagyni az evést… Nyilván minden kortársamat kanállal táplálták, nem is tudták a szüleink, hogy van más alternatíva, és nem lett mindenki kövér. De nagyon meg tudom érteni az érzést, hogy az embernek fogalma sincs, mikor evett eleget.)
– Állítólag azok a BLW-s babák, akik nem kaptak cumit és cumisüveget sem, nem nyelnek le apró, emészthetetlen tárgyakat, mert tudják, hogy az nem való a szájukba. Ezt egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. 🙂
– A gyereknek tényleg az kell, ami a szülei tányérján van – ezt meg tudom erősíteni… Ez igazából egy ösztön: „amit Anya és Apa eszik, az biztonságos, abból vehetek én is”. (Most Lenke még ölben ülve eszik, de később lehet saját tányérja, csak jó, ha látja, hogy a miénkből szedtünk ki neki.)
– Az emésztés már a szájban elkezdődik. Ha a baba rágja, forgatja a falatot, akkor az a nyállal keveredve valóban elkezd emésztődni. Ha rögtön lenyeli (a pépet), ez a lépés kimarad. A pürésítéssel az étel vitamintartalma is csökken, például a C-vitamin hajlamos a szabad felületeken távozni.
– Egyszerű. Nem kell külön főzni a gyerekre, nem kell mindenhová bébiételt vinni magunkkal, mert egy idő után gyermekünk képes mondjuk egy étteremben vagy egy családi ebéden szinte ugyanazt enni, mint mi.
Néhány gyakorlati dolog:
– Mindenki azt mondja, irtó koszt és rendetlenséget csinál vele a gyerek. Azt javasolják, hogy terítsünk az etetőszék alá egy viaszosvászon terítőt, ha nem akarunk egész nap takarítani, és a hosszú ujjú előke is nagyon ajánlott.
– Az ételeket eleinte nagyjából hüvelykujj nagyságú darabokra érdemes vágni, így tudja a baba megfogni. Ilyenkor kell még, hogy „nyele” legyen a dolgoknak, később már át tud fogni a kezével, illetve a csippentő mozdulatot használja apróbb dolgok felvételéhez.
– Egy éves kor alatt a babának több zsír és kevesebb rost kell, mint nekünk. Előbbi a zsírban oldódó vitaminok miatt fontos, utóbbi azért, mert a teljes kiőrlésű termékekben található fitátok csökkentik sok tápanyag, például a vas felszívódását.
– A kanál nem ördögtől való. De akkor beszélünk BLW-ről, ha a baba maga kanalaz a szájába. Ha engedjük neki, hogy gyakoroljon, erre akár egészen korán is képes lehet. Így a pürés ételeket sem kell kiiktatni, nem arról van szó, hogy csak darabosat ehet a baba.
– Az öklendezés normális eleinte. A babának van egy reflexe, ami a nyelve hátsó részénél kapcsol be és megvédi attól, hogy darabos dolgokat nyeljen le. Ez akkor tűnik el, ha már megtanult harapni és rágni – illetve ha kanállal tápláljuk, akkor hamarabb, mert pont erre a hátsó részre kerül a kanál, és lenyomjuk vele az öklendező mozdulatot. Tehát először rágni tanul meg, csak utána fog ténylegesen bármit megenni, addig kiöklendezi, ha véletlenül hátulra kerül a falat. Ez azért jó, nem? 🙂
– Gyermek elsősegély tanfolyamon tanultam: ha félrenyel, függőleges helyzetben ne veregessük a hátát, mert csak lejjebb megy a falat. Ha tud köhögni, 99%, hogy ki tudja köhögni egyedül, segíteni pedig nem tudunk. Máshol is olvastam, hogy ne nyúljunk a szájába, ha öklendezik vagy köhög, könnyebben lerendezi egyedül. (Ha nem tud köhögni, így kell eltávolítani a félrenyelt falatot vagy tárgyat babáknál – de mindenkinek ajánlom, hogy menjen el elsősegély tanfolyamra, nagyon hasznos, nagyon gyakorlati, nagyon értelmes volt a Magyar Gyermekmentő Alapítvány ingyenes tanfolyama.)
– Ne legyen éhes a gyerek, amikor leülünk vele enni – ez eleinte játék neki, felfedezés, éhesen pedig csak türelmetlen lesz és szerez egy rossz élményt. Meg kell tanulnia, hogy a szilárd étel is csillapítja az éhséget, de ez nem megy azonnal. (Még emlékszem, Lenke hogy ordított, hogy éhes, amikor a lefejt tejet próbáltam a szájába fecskendezni… Igaza volt végül is, a fecskendő nem cici, honnan kellene tudnia, hogy ugyanaz jön belőle?)
Nagyjából ez a lényege annak, amit a BLW-ről eddig összegyűjtöttem. A továbbiakban arról írok majd ebben a sorozatban, hogy nálunk hogyan alakul ez a folyamat és hogy én milyen elvek mentén szeretném táplálni Lenkét. Remélem, sok receptet is meg tudok majd osztani! Ha valaki már próbálta a BLW-t, szeretettel várom a tanácsokat, tapasztalatokat addig is!
