Cucc · Élet-szervezés

KonMari a papírok közt

A KonMari-kaland (vagy kalandos kihívás?) következő állomása a selejtezés a papírok közt. Ez tényleg egy kihívás sokaknak, mivel a legtöbbünk számolatlanul halmozza fel otthonában a papírokat, és ez az a terület, amin általában nincs mit szeretni. Vagy mégis…?

KonMari(3)

A papírokat KonMari sem szereti. Abból indul ki, hogy dobjunk ki mindent. Aztán kiderül, hogy ezt-azt mégiscsak meg kell tartani, de tényleg próbál a minimumra törekedni ebben, hiszen ha csupa olyan dologgal szeretnénk körülvenni magunkat, ami örömet okoz, akkor a számlák, jótállások, fizetési papírok, szórólapok, újságkivágások, jegyzetek mennyiségét a legjobb minimálisra csökkenteni. Ebben nagyon radikális: például a tanfolyami jegyzeteket mind kidobásra ítéli, mondván, ha nem kezdtük el rögtön alkalmazni a tanultakat, később sem fogjuk. Ebben van igazság – mikor lapozgattuk utoljára bármelyik tanfolyami jegyzetünket? Én például hajlamos vagyok a nyelvtanuláshoz használt füzeteket őrizgetni, de azok is akkor értékesek valójában, amikor még friss az adott óra emléke, később már nem igazodom ki rajtuk. Viszont a friss elsősegély-tanfolyamos jegyzeteimet megtartom, hiszen szeretném, hogy azok vészhelyzet esetén kéznél legyenek.

Hivatalos papírok

A hivatalos dokumentumok selejtezését én még a 2015-ös KonMari-körömben elvégeztem. Szerintem én még egészen jól álltam a papírokkal, mivel a környezetvédelmi szempontokat ezen a területen viszonylag hamar elkezdtem alkalmazni, és ahol csak lehet, elektronikus számlázást, elektronikus bankkivonatokat kértem. A digitalizálás egyébként is egy csoda, erre nemsokára kitérek még. Mindenesetre volt egy nagy doboznyi hivatalos papírom: szerződések, számlák, adóbevallások, fizetési papírok, bankkivonatok, tájékoztató levelek, orvosi leletek, jótállások. Nagyon felszabadító volt ezek nagy részét kidobni! Az alábbiakból indultam ki:

  • a már megszűnt szerződések számláit ki lehet dobni;
  • a már megszűnt szerződéseket is ki lehet dobni, esetleg a megszüntetésüket meg lehet tartani, ha fontos;
  • megőriztem az összes adóbevallást – nem volt sok, csak nyolc 🙂
  • az összes fizetési papírt is megőriztem Zoli tanácsára – sajnos Magyarországon nem lehet abban bízni, hogy a nyugdíj számításánál az állam által nyilvántartott adatok helyesek lesznek (ha még lesz egyáltalán nyugdíjrendszer akkor, de ez már más kérdés…);
  • ugyanígy az összes orvosi papírt megőriztem, mivel még nincs Magyarországon egy átlátható, átjárható orvosi nyilvántartási rendszer.

a digitalizálás egy csoda(1).pngDe így is ki tudtam dobni rengeteg számlát, blokkot és jótállást, bankszámla-kivonatot, illetve már lezárt mobiltelefon-, internet-, víz-, gáz-, villany-szerződésekhez kapcsolódó díjbekérőket, és a papírok mennyisége nagyjából a hatodára csökkent. Ezt az idei KonMari-körben fűztem le szépen egy gyűrűs mappába, most végre minden egy helyen van. Azóta szinte csak orvosi és Lenkével kapcsolatos hivatalos papírok “termelődtek”, ezeket pedig amúgy is rendben tartottam, mivel bármikor szükség lehetett bármire belőle.

Egyébként KonMari nem javasolja a gyűrűs mappás, “bugyis” lefűzést, mert sok helyet foglal, míg ha egy mappába teszünk mindent, akkor minden alkalommal, ha keresünk valamit, át fogjuk nyálazni a többit is, és kivehetjük azt, ami már lejárt vagy nincs rá szükség. Ez lehet, hogy jól működik egy olyan országban, ahol működő állami nyilvántartó-rendszerek vannak, de itthon, ahol nagy mennyiségű orvosi és adózási papírt kell megtartani, szerintem nagyobb átláthatóság kell a dokumentumok között.

Nem hivatalos papírok

Ide tartoznak a tanfolyami jegyzetek, a szórólapok, receptek, újságkivágások, üdvözlőlapok. A jegyzetekhez hasonlóan a képeslapokkal is kíméletlen KonMari – és milyen jól teszi! Azt mondja, a képeslapok már akkor betöltötték a funkciójukat, amikor megkaptad őket. Megtudtad belőlük, hogy valaki gondolt rád, szépeket kívánt Neked – de nem bűn az ilyen képeslapoktól idővel megválni, különben a lakásod egy képeslap-múzeummá válik előbb-utóbb. A lap küldője sem akarná, hogy gondot okozzon neked tárolóhely hiányában, csak erre nem gondol, amikor megírja.

A szórólapokat én egyetlen esetben fogadom el: ha tudom, hogy nem fogom tudni megjegyezni a webhely címét, ahol remélhetőleg minden információt meg fogok találni az adott termékről vagy szolgáltatásról. De legújabban már sokszor csak lefényképezem a telefonommal azt az URL-t vagy telefonszámot, e-mail címet, amire később szükségem lehet. Ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy ne felejtsem el letörölni a fotót, ha már megszereztem a szükséges információt róla.

a digitalizálás egy csodaA receptek, újságkivágások esetén is a digitalizálás a nyerő szerintem. Ugyanis vannak receptek, amiket újságokban találok, vannak kézzel írottak, vannak, amiket e-mailben kaptam, és van, amit az interneten találtam. Ja és persze a szakácskönyvek… Ha azt szeretném, hogy minden receptem egy helyen legyen, az a jó megoldás, ha a papír alapúakat is lefotózom, és a fotót elmentem a saját receptes linkgyűjteményembe, például a pinteresten. Régimódibb lelkek valószínűleg inkább kinyomtatnák a digitális verziókat, de én ezt nem ajánlom, mert nem túl környezetbarát, bonyolultabb hozzáférni és megosztani, helyet foglal és nehezebben kereshető. Ráadásul ma már vannak szuper, videón megosztott receptek is, amiket legfeljebb úgy lehetne papír alapúra hozni, ha lejegyzeteljük a folyamatot, de az elég időigényes.

Ugyanígy lehet eljárni kreatív ötletekkel vagy újságokban hirdetett termékekkel is: lefotózom, és mennek a pinterestre.

KonMari a használati utasításokat is mind száműzi: szinte mindennek egyértelmű ma már a használata, de ha mégis kérdésünk lenne, a legtöbb használati utasítás már elérhető az interneten, legrosszabb esetben kérhetünk egyet a forgalmazótól, akitől az adott terméket megvettük.

Újságok

Az újságok számomra átmenetet képeznek a könyvek és a papírok között, de inkább a papíroknál foglalkozom velük. Nagy selejtezésen mentek át ők is másfél éve, de most, hogy a valódi öröm-érzésre ráéreztem, alig maradt néhány darab. Itt is csak azokat érdemes megtartani, amik valóban örömet okoznak a szívünk mélyén.

Nagyon jó érzés túl lenni a papírok selejtezésén. Valahogy súlyos, poros hangulatot árasztanak és nyomasztják az egész lakást. Ha csak a legszükségesebbeket tartjuk meg, máris fellélegezhetünk.

Mentés

KonMari a papírok közt” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szia!
    Csak egy ötlet: a nyugdíjfolyósítóval akár 5- 10 évente is kérhetsz adategyeztetést, és akkor könnyebben megtalálod/elkéred, ami még nekik kell. A végén pedig marad 1 papírod, az igazolás, hogy mennyit, hol, mennyiért dolgoztál, a többitől elvileg meg is válhatsz. Bár még én is csak tervezem az egyeztetést, de remélem működik.

    1. Ó, köszönöm! Vicces, mert a párom korábban a nyugdíjbiztosítónál dolgozott, ő mondta, hogy tegyek el minden munkaviszonnyal kapcsolatos papírt. 🙂 De lehet, hogy csak nem tudott erről a lehetőségről. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.