Barion Pixel

4+1 ötlet a tudatos ruhavásárláshoz

4+1 ötlet a tudatos ruhavásárláshoz

4+1 ötlet a tudatos ruhavásárláshoz szimplán.

Sokan a ruhatárunknál kezdjük a selejtezést. Ez tűnik a legkönnyebbnek, mert sok ruhához már nem ragaszkodunk valójában, és legtöbbünknek valamiért szinte túlcsordul a ruhásszekrénye. A selejtezés akkor teljes, ha utána a vásárlásainkban is tudatosak vagyunk. Lesz még egy okunk erre, ha megtudjuk, honnan érkeznek a ruháink, milyen áldozatok kísérik, míg az üzletben, majd a szekrényünkben köt ki. A Fashion Revolution hét erre hív minket: legyünk tudatosabbak arra, milyen áron készültek a ruháink.

Tudatos ruhavásárlás

Magáról a Fashion Revolution Hétről és a ruhaiparról nem fogok külön írni, mert ez a cikk nagyon jól összefoglalja. Talán láttátok a héten a #whomademyclothes hashtag-et több helyen is. Ez is a felhívás része: keresd meg a kedvenc ruhadarabodat, fotózd le a címkéjét, jelöld be a gyártót és tedd fel a kérdést: ki készítette a ruháimat? Nyilván XY gyártó, akinek a neve olvasható a címkén. De abban a kínai, tajvani, bangladesi gyárban, ahol ténylegesen készül, alkalmaznak-e például gyerekmunkásokat? Milyenek a munkakörülmények? Van-e pihenő? Hány órát dolgoznak a munkások egy nap? Kapnak tisztességes bért? És ami minket (és a gyerekeinket) közvetlenebbül is érint: milyen vegyszerek érik a ruhákat?

Azon túl, hogy felteszed ezeket a kérdéseket, Te magad is utánajárhatsz, hiszen sok nagy cégnek elérhető a honlapján a fenntarthatósági jelentés. Persze mire végigolvasgatjuk az összes cég ilyen dokumentumát, akitől valaha is ruhát vásároltunk, lemegy a nap. És sajnos egyelőre nem hiszem, hogy teljesen ki tudjuk kerülni a nagy ruhagyártókat. Viszont nem tetszik a gondolat, hogy a ruhavásárlásaimmal hozzájárulok emberek kizsákmányolásához és a világ szeméthalmainak növeléséhez. Így próbálom elkerülni:

1. Beérem kevesebbel

Ez az első és legfontosabb: nem veszek új ruhát, csak ha valamire tényleg szükség van. Például ha nincs farmerem, vagy szétszakadt a pizsamám. Mondjuk a pizsama nálam rossz példa, mert az éppen egy gyenge pontom. A másik a fehérnemű. Talán ez a megfelelési kényszerem valami furcsa mellékhatása, hogy nagyon jó érzés, ha szép rajtam az, amit (szinte) senki sem lát, csak én tudok róla. Szóval pizsamát és fehérneműt gyakrabban akarok venni, mint amikor szükségem van rá, de azért elég gyakran sikerül magam lebeszélni róla. Viszont más ruhafajtáknál tényleg igyekszem tudatos lenni. Felteszem magamnak a kérdést, hogy tényleg annyival jobb lesz-e az életem ettől a ruhától? És általában rájövök, hogy nem, nem ettől lesz jobb az életem.

Amikor bankban dolgoztam és jól kerestem, gyakran volt a vásárlás egyfajta jutalom önmagamnak egy nehéz nap után. Azt hiszem, azért is vásároltam mindig újabb ruhákat, mert sosem voltam elégedett a külsőmmel. Aztán rájöttem, hogy nem a külsőm az értékes bennem, még ha ez is az, amit először látnak meg belőlem az emberek. Sőt, lassan kezdem elhinni, hogy nem csak a külsőmet látják meg, hanem valamennyire a személyiségemet és a lelkiállapotomat is. Azóta kevésbé érdekel, hogy milyen ruha van rajtam. 🙂 És persze az is számít, hogy már biztosabb vagyok önmagamban, a saját értékeimben, és kevésbé érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam. (Bár még mindig az egyik legnagyobb kihívásom a másoknak való megfelelés.)

Szintén a bankos időkben volt nekem nagy fejfájás, hogy minden évben volt két elegánsabb buli, ahová illett valami új ruhát felvenni, így évente vettem valamit. Lehet, hogy most már ezen sem izgatnám magam. Illetve azóta beszereztem egy jól variálható fekete ruhát, bár a fekete nagyon nem az én stílusom. Viszont ezt mindenféle színnel fel lehet venni, és így nagyon sokféleképpen fel lehet belőle öltözni.

2. Szeretem a használt ruhát

Megnéztem a szekrényemet, és megszámoltam: 59 darab ruhám van, ebből 25 került hozzám használtan, leginkább turkálóból. (Fehérneműt, kiegészítőt, kabátot nem számolva.) Egy kicsit csalódtam ebben a számban, mert azt hittem, magasabb a használt ruhák aránya. Talán azért van így, mert az utóbbi időben inkább turkálóból vásároltam, viszont még régről maradtak bolti darabok is a ruhatáramban.

Ha visszagondolok, mikor kezdtem el turiba járni, főiskolás korom jut eszembe. A nővérem mutatta meg az első turkálót, ami közel volt az egyetemhez, ahová járt. Úgyhogy mondhatom, hogy az egész felnőttkoromat végigkísérte a használt ruhák vásárlása. Először nyilván az olcsósága vonzott, illetve az, hogy sokkal könnyebben találtam ott magamra ruhát, mint máshol. Az én 185 centimre ugyanis akkor még nem nagyon volt választék az üzletekben, de a Németországból, Hollandiából behozott ruhák közt könnyen tudtam válogatni. Később lett csak fontos a számomra, hogy így nem növelem az új ruhák iránti keresletet a gyártóknál.

Nem csak gagyi ruhát lehet turkálni. Akadnak minőségi, még sosem használt, címkés ruhák is. Nekem vannak kedvenc darabjaim, amik már tíz-tizenöt évesek, és még csak nem is mondanám őket márkásnak. Amikor bankban dolgoztam, akkor is sokat vásároltam turkálóban. Egyszerűen csinosabb, színesebb darabokat találtam ott, amik jobban passzoltak az egyéniségemhez. Ugyanakkor alkalmasak voltak arra is, hogy a munkahelyemen hordjam őket: például több blézert is sikerült turiznom. Amit nem veszek használtan, az a fehérnemű és a cipő, illetve farmert még sosem sikerült találnom. Nadrágot is összesen csak háromszor a nagyjából tíz év alatt, de ez csak azért van, mert általában minden rövid rám.

3. Legyen minőségi a ruha

A turis ruhákból is próbálok minőségit és jó állapotút venni, de ha újonnan veszem, akkor ez többszörösen igaz. Ha már megveszem, ne kelljen fél év múlva kidobni. És nem csak azért, mert hosszabb távon rosszabb ez a pénztárcámnak, hanem azért is, mert ez szemetet termel, és keresletet támaszt a rossz minőségű, „eldobható” ruhák piacán. Ráadásul mióta elmúltam húsz éves, már rosszul is érzem magam, ha valami csinos, de gagyibb ruhát veszek fel… Nem a legdrágábbat veszem persze, de azért figyelek a minőségre. A turiban úgyis spóroltam. 🙂

4. Nem követem az utolsó divatot

Á, az a hajó elúszott, amikor a skinny nadrágok divatba jöttek. Egyetlenegyszer próbáltam fel ilyet, amikor terhesfarmert kerestem. Akkor még nem is volt nagy a hasam, de láttatok már strandlabdát farmerban? Én már igen… De a viccet félretéve, az embernek szerintem idővel kialakul a saját stílusa, és onnantól már nem követgeti az utolsó divatot, hacsak nem passzol épp az ízléséhez. Ez azt is jelenti, hogy ha veszek valamit, akkor az nem lesz fél év múlva „ciki”, vagy ha az is, nem érdekel, mert nem azért vettem, mert éppen divatos volt. Így a kedvenc darabjaimat akár tíz évig is hordhatom, ahogy hordom is.

+ 1: Megismerem, akitől vásárolok

Ez igazából egy vállalás most, mert ezt nem csináltam eddig. Amikor még tudatosabb voltam a vásárlásaimra, akkor nem találtam olyan magyar ruhakészítőt, aki az én ízlésemnek megfelelő darabokat készített volna. De valószínűleg mostanra már vannak ilyenek is, nem is horribilis árakon. Az egyik verzió ez; a másik pedig, amit fentebb írtam: mielőtt egy cégtől vásárolok, utánanézek, hogy mennyire fenntartható a működése. Mennyi információt oszt meg a gyárairól, beszállítóiról? Ennek fényében (is) döntök a vásárlásomról ezentúl.

Nektek van még ötletetek, amit itt nem soroltam fel?

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!