Cucc

Megtorpanás a selejtezésben

Minimalista utunkon, vagy egyszerű, rendre vágyó emberként is előbb-utóbb találkozunk ezzel a helyzettel. Eleinte olyan jól haladtunk, lelkesek voltunk, és most nem tudjuk, hogyan tovább. Kezdünk elbizonytalanodni. Menni  fog ez nekünk? Egyáltalán, biztos, hogy nekünk való a selejtezés? Összegyűjtöttem néhány gyakori okot, ami megtorpanáshoz vezethet, és néhány ötletet a megoldásukra.

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/queen_of_subtle/3814967462/

Eljutottál oda, hogy mindent szeretsz, ami megmaradt

Gratulálok! 🙂 Ebben az esetben a selejtezésed elérte a célját! De valahogy mégsem érzed jól magad a dolgaid közt? Akkor mégiscsak érdemes jobban a mélyére nézni a dolgoknak.

– Először is, motiváld magad! Képzeld el részletesen, hogy fog kinézni a lakásod az alapos selejtezés után. Azon a polcon csak egy váza lesz? Netán a polc is eltűnik? Milyen lesz a szekrényed? A konyhád? Ez segíthet abban, hogy újra lendületet kapj a válogatáshoz, és bátrabban szabadulj meg a dolgoktól a nemes cél érdekében. Az inspirációban segíthet heti fotógyűjteményem is.

– Ha egy tárgyat nehezen engedsz el, vizsgáld meg az okát! A múltban vagy a jövőben gyökerezik esetleg? Ha igen, akkor ezt inkább ragaszkodásnak nevezném, mint szeretetnek. De jó lenne, ha a mindennapjainkban, főleg a kapcsolatainkban észben tartanánk ezt a különbséget! A ragaszkodás szerintem a félelemből származik: mi lesz velem nélküle? A szeretet pedig egy egyszerű, tiszta, jó érzés.

– És tényleg: mi lenne veled nélküle? Próbáld meg elképzelni! A legtöbb tárgy esetében szerintem az ember nem azt találja, hogy hatalmas űr tátongana az életében, ha az adott dolog eltűnne belőle. Lehet, hogy x ruhához nem lenne cipőd vagy táskád. De arra a ruhára valóban szükséged van? Vagy az évi egy szög beveréséhez nem lenne kalapácsod. Esetleg kérhetsz a szomszédtól vagy a szüleidtől. Azt hiszem, nagyon sok minden nélkül működhet az életünk valójában.

– Azt is megvizsgálhatod, hogy miben segít neked ez a tárgy, mit pótol? Milyen látszatot kelt veled kapcsolatban, milyen csoporthoz tartozol, ha van ilyened? Netán maga a rendetlenség ad folyamatos tennivalót, “gumicsontot” az elmédnek, hogy egy pillanatra se kelljen megállnod és érezned az érzéseidet? A selejtezés szuper önismereti út. Ha veszed a fáradságot, hogy a mélyére áss a dolgoknak, nagyon sok mindent megtudhatsz önmagadról ez által.

Nincs időd

Előfordulhat, hogy már eddig is hadilábon álltál az időbeosztásoddal, és egyszerűen úgy érzed, a selejtezésre már nem tudsz időt szakítani. Abszolút megértelek! 🙂

Csinálj rá időt! Tekintsd ezt egy átmeneti időszaknak, amikor prioritást kap a selejtezés. Már ha tényleg ez az, amit szeretnél. Lehet, hogy egyszer ki lehet hagyni egy vasárnapi ebédet a szüleidnél vagy egy sörözést a barátokkal, és a párod is el tudja vinni egyedül sétálni a gyereket. Sőt: a mosogatás is várhat szerintem. Nyilvánvaló, hogy nem válik a nap 25 órássá azért, mert te még egy dolgot szeretnél csinálni. Áldozatokat kell hozni azért, amire tényleg vágyunk. A jó hír, hogy ez csak átmeneti, a selejtezés után több időd lesz. Például egy takarítás is gyorsabb, ha tudod, minek hol a helye, és ha egy mozdulattal tudod letörölni a polcot.

– A legjobb, ha egyszerre egy-két órád van a selejtezésre. Ezt nemrég figyeltem meg, mióta néha Anyukám vagy Zoli viszi sétálni Lenkét és nekem addig van időm takarítani vagy pakolni. Sokkal hatékonyabb vagyok, mint amikor volt egy egész napom rá. Én elég lusta típus vagyok, és az idő hajlamos kifolyni a kezeim közül. De ha csak egy órám van egy adott feladatra, akkor belehúzok, és igyekszem annyit elvégezni, amennyit csak lehet. Úgyhogy ebből a szempontból azt javaslom, ne egy napot szabadíts fel a selejtezésnek, hanem többször egy-két órát. Egy egész nap alatt elfáradsz, pihenni is kell, ebédelni is, elfogy a lelkesedés… De ha ketyeg az óra és tudod, hogy már csak húsz perced van hátra, teljes erőbedobással fogsz dolgozni.

– Ha nem tudsz egy-két órát sem szakítani rá, bontsd fel 15 perces részfeladatokra! Tudom, hogy KonMari az egyszerre selejtezésben hisz. Én is tapasztaltam annak a sokknak a motiváló hatását, ami akkor ér, amikor egy kupacban látod az összes felsődet/edényedet/könyvedet/sminkcuccodat. De ha ez nem megoldható, mert például kisgyerekes anyuka vagy, vagy dolgozó ember, aki a hétvégére sűríti az összes programját, akkor mégiscsak jobb, ha így oldod meg, mint ha egyáltalán nem csinálnál semmit. Sokszor negyed óra alatt is csodákat lehet elérni. Én például ma rekordidő alatt takarítottam ki a vécét, amikor megláttam, hogy Lenke közben az ágy széléhez közelít… 🙂

Nem tudod, hol kezdd

Úgy érzed, katasztrofális a helyzet és nem tudod, hol is fogj neki. Minden szoba segítségért kiált és annyi mindent szeretnél elvégezni!

 – Az első tanácsom: kezdd akárhol, csak csináld! Amíg megpróbálod kigondolni, melyik út lenne a legjobb, már elveszítettél egy csomó értékes időt és energiát, amit cselekvésre is fordíthattál volna.

– Van, akinek bejön, hogy ott kezdje, ahol a leglátványosabb hatást érheti el. Én például szeretem a nagyon koszos dolgokat letakarítani és aztán gyönyörködni benne. Ez motiválhat, hogy folytasd a munkát. Ugyanakkor ebbe csak akkor szabad belevágni, ha biztos, hogy elég időd és erőd is van hozzá, hogy végigcsináld. Kevés elkedvetlenítőbb dolog van, mint egy félig lepakolt polc, aminek napokig kerülgeted a tartalmát a földön.

– Kezdheted ott is, ahol a legegyszerűbb. Például egy polcon, ahol eleve kevés dolog van. Ha ennek a rendjét meg tudod tartani a későbbiekben is, ez is motiválhat a folytatásra.

– Haladhatsz a Konmari-módszer szerint is: kategóriánként, a legkönnyebbtől (ruhák) a legnehezebbig (érzelmi értékkel bíró tárgyak). Viszont ezen a módszeren belül is van egy akkora kategória (komono – vegyes apróságok), ahol elbizonytalanodhat az ember, hogy hol is kezdje. Szerintem nem eretnekség, ha a kategórián belül helyiségenként, polconként haladsz. De tervezek egy listát is írni az alkategóriákról.

Túl fáradt vagy hozzá

Pihenj! 🙂 Tekintsd a selejtezésre fordított időnek a pihenést is. Ha egy órád van, pihenj belőle háromnegyedet. Közben gondold végig, mit fogsz csinálni az aktív szakaszban, majd pakolj 15 percig. Ez hatékonyabb, mint ha hullafáradtan fognál neki. Azért írom ezt, mert sokan kényszeresen hatékonyak akarunk lenni, mindig csinálni valamit. De a pihenésnek is van helye az életben, még ha nem is így neveltek minket…

A gyerek miatt nem tudsz selejtezni

Vond be őt/őket is! Korától függően adhatsz neki kis feladatokat – tegyen valamit az egyik kupacba, válogassa szét a dolgokat típus szerint, akár tanácsot is kérhetsz tőle néhány esetben. Így a sajátjának fogja érezni a folyamatot és talán még a saját dolgai szortírozásához is kedvet kap. Egyébként is jó, hogyha látja, hogyan végzel el bizonyos feladatokat – a jó példából tanul leginkább. Ráadásul boldoggá teszi, hogy ő is hasznos munkát végzett.

Nem működik együtt, akivel élsz

Fogadd el! Lehet győzködni, próbálkozni, de a saját tapasztalatom az, hogy másokat megváltoztatni nem tudunk. A legtöbb, amit tehetsz, hogy végigcsinálod a saját részed. Ezzel már sokat tettél azért, hogy a lakás jobb állapotba kerüljön. Mire a végére érsz, lehet, hogy ő is kedvet kap hozzá, főleg, ha nem erőlteted. De nem érdemes a saját energiáidat arra pazarolni, hogy bosszankodsz vagy erővel megpróbálod rávenni a másikat, hogy kövessen a selejtezés útján. Mindenkinek megvannak a maga okai, hogy úgy viselkedjen, ahogy. Erre állandóan emlékeztetnem kell magam, de egyáltalán nem biztos, hogy a miénk az egyetlen jó megoldás.

Olyasmit is tárolsz, ami nem a tiéd

Korábban gyógyítóként dolgoztam, Zoli pedig helyi közösségvezető volt ugyanott. Volt egy közösségi könyvtárka, pár száz könyvvel, ez nálunk kötött ki. Sajnos ettől elég kevés helyünk maradt. De másnál is olvastam olyat, hogy albérletben él és a tulajdonos cuccait tárolja, vagy hogy anyós lakásában laknak és az ő dolgai vannak mindenhol. Nyilván az ember megpróbálja megbeszélni, nálunk ez bejött, egy másik gyógyító elvitte magához a könyveket. De az is egy megoldás lehet, hogy egy helyre gyűjtöd őket, és alkalomadtán megmutatod a tulajdonosnak, hogy ennyi cucca van nálad. Lehet, hogy nem is gondolta, hogy a lakásban itt-ott felbukkanó dolgok ennyi helyet foglalnak.

Van olyan ok, amit nem említettem? Kérdezzetek, hátha van rá ötletem.

Megtorpanás a selejtezésben” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kis hamis!
    A szülőknek/szomszédoknak nem ajánlod a selejtezést? (Tőlük lehet kérni olykor ezt-azt kölcsön) .
    De félretéve a tréfát sok igazság van a z írásodban, de én már így hatvan felett ragaszkodom a tárgyaimhoz, emlékeimhez. Azonkívül mi még abban nőttünk fel, hogy nem dobunk ki semmit, mert jó lesz az még valamire, illetve, ha kidobnánk akkor biztos hamarosan szükség lesz rá, és akkor újra meg kell venni, vagyis költeni rá. Én úgy gondolom, hogy ez a filozófia még onnan eredhet, amikor az emberek nem voltak eleresztve annyira anyagilag, mint manapság.
    Persze minden bizonnyal vannak feleslegesnek bizonyuló dolgok is hosszabb távon, ezektől azért én is igyekszem megszabadulni, de az emlékeimtől még nem. Még majd szeretnék mesélni az unokáimnak az életemről, majd ha érdekli Őket, és akkor majd előszedem a régi fotókat, rajzokat, tárgyakat és megmutatom Nekik.

    1. Hááát, az emlékek külön dolog. Az nem ugyanaz, mint egy kalapács… 🙂 Írhattam volna azt is, hogy attól kér kölcsön az ember, aki nem havi egy szöget ver be vele… Zolinak például egész nagy barkácskészlete van, ő imád fúrni-faragni. Ha nem egy háztartásban élnénk, tőle kérnék kölcsön. 😛 Ahogy írtad, hogy Titeket hogy neveltek, felrémlett, hogy Papa mindenből fészert csinált és abban tárolta a “még jó lesz valamire”-cuccokat… Én máshogyan szeretnék élni, és tényleg, ma már kb. mindenhez hozzá lehet jutni. Amúgy meg nem ajánlom senkinek a selejtezést, csak aki vágyik rá, mert úgy érzi, megfullad a sokk cucctól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.