Néhány hete elhatároztam, hogy akkor is végigcsinálom a selejtezést a Konmari-módszer szerint, ha Lenke mellett csak 15 perceim vannak rá. Korábban a komono kategóriánál akadtam el, így innentől kezdve egészen kis kategóriákra bontom a selejteznivalót és így haladok kis lépésenként. Minden héten megírom a blogon, hogy hogy haladtam, így aki szeretne, egy hét csúszással követhet, a tapasztalatait pedig megoszthatja a kapcsolódó facebook csoportban. Ezen a héten befejeztem a fürdőszobai apróságok selejtezését és belekezdtem a kreatív hobbi eszközeinek szelektálásába.
Az első és a második hétről szóló bejegyzéseket itt találod.
Ez a hét rendhagyó volt a napi 15 perc Konmari kihívásban a számomra, mert öt napig nyaraltunk és csak tegnap este jöttünk haza. De kicsit előre dolgoztam, és ma, amíg Lenke kipihente a nyaralást (4 órát aludt!), bepótoltam a maradékot. Lássuk, melyik kategóriával hogyan haladtam.
Első nap: egyéb fürdőszobai apróságok
A múlt héten már sok mindent átválogattam, ami a fürdőszobához tartozik, viszont Marie Kondo Tiszta öröm című könyvében, ami alapján szoktam haladni, nem találtam a fenti kategóriát. Pedig rengeteg minden tartozik ide, ami sem a kozmetikumok, sem a sminkek közé nem sorolható: ollók, csipeszek, szivacsok, vatták, stb. Ezeknek szerintem érdemes egy külön kategóriát nyitni, legalábbis nálam volt annyi, amennyi felölelt majdnem negyed órát.
Amit kiselejteztem, az egy fürdőkádba való nyakpárna (tök luxus, de épp ez az – túl sok helyet foglal, főleg úgy, hogy évente egyszer ülök be a kádba), egy körömolló (most derült csak ki a számomra, hogy kettő volt belőle), körömreszelő, régi fürdősó, parfümkrém, amit nem használok, és egy pulzusmérő óra. Lehet, hogy utóbbi a kiegészítőkhöz tartozna, vagy a sporteszközökhöz, de a fürdőszobai apróságok között volt, így most döntöttem róla. Egyre többet gondolok arra, hogy újra többet mozogjak, de azt élvezni akarom és nem mérni.Ami maradt: csupa olyan dolog, amit rendszeresen használunk (a műanyag zacskó-szerű hajfestéshez kell). Igazából a fürdőszobát is már átselejteztem egy éve, így nem volt hatalmas a különbség, de azért mindig rácsodálkozom, hogy még mindig van mit kidobni.
Második nap: gyógyszerek
Sokan a gyógyszereket a fürdőszobában tartják, de nálunk a konyhában vannak, ahogy a szüleimtől is láttam – jó magasan, ahol csak a felnőttek érhetik el. A konyha még mindig kevésbé párás helyiség, mint a fürdőszoba, így a gyógyszerek könnyebben megőrzik a minőségüket.
Érdekes, hogy úgy álltam neki, hogy nálunk biztosan nem lesz lejárt gyógyszer, mert kb. nem is használtunk gyógyszert Lenke születése előtt. (Azóta sem nagyon, de van egy pár dolog készenlétben és nem csak neki, hanem a féltesóknak is – decemberben szereztük be, amikor többször betegen jöttek vagy itt lettek kicsit rosszul.) Hát, a valóságban azért ki tudtam selejtezni párat – és nem az örömelv alapján. 😉 Korábbi, gyógynövényes készítményeink jártak le, egy probiotikum, illetve egy vizelet-tesztet selejteztem ki, ami a terhesség alatt kellett és a lejárata előtt biztos, hogy nem lesz már rá szükség. Ez a válogatás nem volt rövid, mert minden gyógyszeren meg kellett keresni a lejárati dátumot, de azért negyed órán belül végeztem vele. A kiválogatott gyógyszereket nem szabad a kukába dobni, gyógyszertárban kell leadni, mert környezetszennyező hatásúak – újabb szatyor, ami arra vár, hogy elintézzem. De szerencsére pont holnap megyünk gyógyszerárba. 🙂
Intermezzo a kimenő fiókról
Valamelyik külföldi minimalista blogon olvastam, hogy lehet egy „kimenő” dobozt vagy fiókot csinálni, ahová olyasmit teszünk, amit házon kívül kell elintéznünk. Például postai értesítőt, javításra váró cipőt, a nagymama ételes dobozait, a kölcsönkapott könyvet, amit már kiolvastunk, vagy akár a gyógyszertárban leadandó, lejárt készítményeket, a kifogyott elemeket, a kiselejtezett elektromos eszközöket. Szokássá kell tenni, hogy amikor elindulunk itthonról, mindig belenézünk ebbe a fiókba, így elméletileg nem felejtjük soha el, amit valakinek vissza akartunk adni és nem hányódik mindenféle a lakásban gazdátlanul. A mostani selejtezésnél ez különösen előnyös – lehet egy csomag ékszer, amit a tesómnak akarok adni, egy adag babaruha a barátnőmnek, vagy bármi, amit átválogattam és nem a kukába került vagy adományboltba. Nálunk van egy beépített cipősszekrény az előszobában, amit most már alig használunk, ráadásul a használaton kívüli cipőknek van hely a gardróbszekrényben. Így ez fogjuk kicsit átalakítani, kitakarítani, és reméljük, hogy helyet tud adni a sok kimenő apróságnak.
Harmadik nap: varróeszközök
Ennek a kategóriának az átválogatása egészen katartikus élmény lett a számomra. Csodálom azokat, akik tudnak varrni, és néha álmodozom arról, hogy én is megtanulok majd, de a jelenlegi valóság az, hogy még egy gomb felvarrását is a hátam közepére kívánom. Lehet, hogy azért, mert rosszul érzem magam amiatt, hogy nem tudok varrni, pedig hát minden rendes nőnek tudnia kéne (…), mindenesetre az egész varrókészlet idegesít. Még amikor elköltöztem a szüleimtől, Anyukám, mintegy útravalóul összekészített nekem egy varrókészletet, olyan színű cérnákkal, amilyenek a ruháim voltak, gumiszalagokkal, tűkészlettel, gyűszűvel, mindennel, ami kell. Később egyszer a tesómtól kaptam egy ultracuki, muffin alakú mini varrókészletet, amiben kisolló van és nagyon kevés színes cérna, a tetejébe pedig bele lehet szúrni néhány tűt. Csak ezt tartottam meg, a nagyobb készletet egy az egyben visszaadtam most Anyukámnak, mert úgy döntöttem, nem csapom be magam: nem tudok varrni, nem szeretek varrni és nem akarom, hogy folyton lelkiismeret-furdallásom legyen a varrókészlettől. Főleg, hogy még a helyet is foglalja. Most maradt annyi, hogy a gombokat fel tudom varrni, meg egy kiszakadt fenekű pizsamát helyre tudok hozni, de ennél többre jelenleg nem vágyom.
Ezzel a kategóriával együtt átnéztem a hímzőfonalakat is, a tartalék gombokat, kreatív varrós dolgokat is. Törpe Tódor is repült – ő egy filc plüss lenne, ha valaha is megvarrtam volna. A tartalék gombok nagy része olyan ruhákhoz volt, amik már rég nincsenek nálam. A maradék a varródobozba (varrómuffinba :)) került, itt remélem, majd eléggé útban lesznek ahhoz, hogy kidobjam őket, ha kiselejtezem azt a ruhadarabot, amihez tartoznak. Volt egy gyönyörű, megkezdett keresztszemes képem is, amit kb. öt éve tartogatok. Egy volt barátomnak kezdtem el egyszer csinálni. Rájöttem, hogy nincs értelme tartogatni, az emlékek miatt ezt sosem fogom már befejezni, bármilyen jól is néz ki. Meg amúgy is, keresztszemes hímzés…? Majd úgy tíz év múlva talán újra lesz rá időm. 🙂 A hímzőfonalakat megtartottam, azok nagyon megdobogtatják a szívem. Imádok belőlük csomózott karkötőket készíteni. Esélyes, hogy erre is csak tíz év múlva lesz időm legközelebb, amikor majd Lenkének megtanítom, hogy kell csinálni, de annyira a szívem csücskében laknak, hogy úgy döntöttem, maradnak. Sőt, az csak most jut eszembe, hogy egy hároméves kislány is imádja már a karkötőket, szóval lehet, hogy Lenkének fogok majd ilyeneket készíteni belőlük.
Negyedik nap: kreatív hobbi – gyöngyfűzés, szalagok, minden, ami még a varráshoz hasonlít
Ezt a kategóriát már a nyaralás után csináltam meg, és utóbb vettem észre, hogy volt egy kis átfedés az előző kategóriával, mert például a szalagok inkább ide tartoznak – de tudtam, hogy őket egyszer már átnéztem. Gyöngy is viszonylag sok volt, pedig szerintem tizenéves korom óta nem fűztem gyöngyöt… Úgyhogy ezek nagy részét szelektáltam, kivéve, amiből nem ékszert akartam készíteni. Voltak különböző méretű fa gyöngyök is, amik hamarosan jók lesznek a Lenkével való kreatívkodáshoz is. Találtam hímzővásznat is, ezt megtartottam, mert apróbb ajándékokat lehet, hogy fogok vele készíteni karácsonyra. Ennél a kategóriánál ismét számított már az örömelv is, ennek a mentén azért sokkal jobb érzés válogatni.
Ötödik nap: kreatív hobbi – festékek, ragasztók, vágóeszközök, gyertyaöntés
Elég önkényes a felosztásom a kreatív hobbi terén, ami érthető is, annyira egyéni, hogy kinek éppen melyik hobbi-területen van több cucca. Marie Kondo könyvében ezt a kategória egyszerűen „hobbiapróságok”. Ez van, akinek fotós cuccok, van, akinek horgászfelszerelés, van, akinek festővászon és olajfesték, felszerelés kertészkedéshez vagy hasonló. Én gondolkodtam, a kreatív hobbin kívül mi tartozhat nekem ide, de igazából az én hobbim még a főzés, a biciklizés és a spirituális érdeklődés, amihez nem kell sok minden. Na meg a minimalizmus, amihez szintén… 🙂 Úgyhogy nekem csak ezt a kategóriát kell átválogatni, de ezt viszonylag sok alkategóriára kell felbontanom, ha a negyed órás keretben szeretnék maradni. Ha hasonló a hobbiapróságaid összetétele, követheted az én felosztásomat is, de én mindenkinek azt javaslom, hogy ha sok, ha kevés ilyen cucca van, próbáljon a napi negyed óránál maradni, hogy ne égjen ki a válogatásban. És ha több napig tart, akkor több napig tart, legfeljebb kicsit elcsúszik ahhoz képest, ahogy én haladok.
A festékeket, lakkokat és ragasztókat megint csak könnyű átválogatni az alapján, hogy beszáradtak-e már. Ezen túl persze lehet alkalmazni az örömelvet is: lázba hoz-e a gyertyafestés, vagy utálom az olyan tubusokat, amiket annyira kell nyomni, hogy az ember keze remeg, miközben rajzol vele… Én most csak a beszáradt és a kézremegtetős festékeket, ragasztókat dobtam ki, a többit megtartottam.
Ezeknek a kreatív hobbieszközöknek még ki kell találnom valami jó tárolási módot majd, mert most két nagy doboz-szerűségben laknak ömlesztve, illetve kisebb zsákokban, ami azért elég áttekinthetetlen. Kíváncsi vagyok, ki hogy tárolja ezeket, írjátok meg, vagy küldjetek képet, ha van kedvetek!
És egyébként is érdekel, hogy van-e még valaki, aki rajtam kívül halad napi tizenöt percben. Szívesen veszem, ha megosztjátok a csoportban az eredményeiteket, vagy annak is örülök, ha csak nekem külditek el. Bízom benne, hogy a munkám másnak is segítség, bár nekem önmagában is öröm, hogy végre haladok ezzel. Kitartást kívánok Nektek is hozzá!
<< A második hét – A negyedik hét >>
