Cucc

Napi 15 perc Konmari – az ötödik hét: nekifogtam a konyhának!

Már jó pár hete történt, hogy elhatároztam: akkor is végigselejtezem a lakást a Konmari-módszerrel, ha csak napi 15 percem van rá. Nem sokkal korábban fordítottam le a Zen Habits blog célkitűzéssel és motivációval foglalkozó bejegyzéseit (1, 2) magyarra. Az egyik tanács szerint jó motiváló erő, ha van valaki (lehetőleg minél több ember), akinek rendszeres időközönként be kell számolnod arról, hogy hogyan haladsz a célod felé. Ezért úgy döntöttem, minden héten megosztom itt a blogon, hogy milyen munkát végeztem, és aki akar, velem tarthat, és megoszthatja tapasztalatait a kapcsolódó facebook csoportban. E héten végre nekikezdtem a konyha selejtezésének! Nagyon jó érzés, kezdem végre látni az alagút végét.

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/43499845@N00/21312141182/

A korábbi kapcsolódó bejegyzéseket itt találjátok.

Szerintem nagyon sokan vagyunk úgy, hogy miután kiselejteztük a ruháinkat, azt várjunk, mikor jutunk el végre a konyháig. Várjuk, ugyanakkor tartunk is tőle, mert nagyon nagy falatnak tűnik. Konmari arra int, hogy semmiképpen se kezdjünk neki a konyhai selejtezésnek, míg nem végeztünk a ruhákkal, könyvekkel és papírokkal. Egyrészt finomítanunk kell az örömtesztelő képességünket, mire a konyhához érünk (“ez a fakanál vajon örömet okoz…?”), másrészt nagyon sok tároló felszabadulhat a korábbi kategóriák selejtezése során, amiket bevethetünk a konyhai tárolásban. Egy másik titkot is megoszt: a konyhában nem az a lényeg, hogy minden könnyen elérhető legyen, hanem hogy könnyű legyen tisztán tartani a helyiséget, akkor okoz örömet az ott töltött idő. Így azt javasolja, hogy a pulton szinte semmi ne legyen, pakoljunk el mindent a szekrényekbe. Ez más minimalista konyharendezési elvekkel is egybevág.

Nem hoztam fényképet, de a mi konyhánkban általában nincs szabad pultfelület. Egy időben még Lenke pihenőszéke is rajta volt… …meg az edényszárító, meg a kávéfőző, meg a kenyérvágó deszka, meg a kések, meg az olajok, meg még ki tudja, mi. Zoli készített egy hosszú polcot a másik falra, majd egy kamrapolcot az ajtó mögé, ja és egy kisebb polcot a mikrónak, vízforralónak és zöldségtárolásra. És mégis, ugyanúgy nem fértünk el. Nemrég vettünk egy másik edényszárítót, ami elfér az egyik mosogatótálca felett (olyat, ami belefér, nem lehet kapni…), így egy egész nagy pultfelület felszabadult, de ezt hamar benőtték az üres befőttesüvegek (bevallom, pesztó-függő vagyok) és a műanyag dobozok, amiket képtelenség szárazra törölni, ezért a pulton várják ki, amíg megszáradnak, majd ottfelejtődnek egy jó időre.

Így úgy tűnik, a konyhánk rendetlenségre van ítélve. Akármennyi extra tároló is érkezik, akármennyit rendszerezem, a rumli újra meg újra elárasztja. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha most nagyon szigorúan végigselejtezem a Konmari-módszerrel, mi történik, fenn tudjuk-e tartani a rendet.

Első nap: tányérok és poharak

Ez egy egész nagy kategóriának tűnik, de valójában húsz perc alatt végeztem vele, azzal együtt, hogy a konyhából behordtam a nappaliba az összeset és vissza. Igazából tányérból jó esetben hiába van sok, egy készlethez tartoznak, és így nem kell az összeset a kezünkbe venni, elég csak egyet a készletből. Legalábbis szerintem. Nálunk két készletnyi tányér van, ami Zoli és az én háztartásom összeolvadásából adódik, és azért tartottuk meg, mert kéthetente legalább hatan vagyunk itthon. Nálunk ez a különleges helyzet például a konyhai tárolást eléggé megnehezíti: egy másfél szobás lakás konyhájában egy hat-hét fős család terítéke kell, hogy elférjen. Arról meg majd később siránkozom, hogy teljesen különböző dolgokat eszünk, ezért ételből, konzervből, teából, tésztából, müzliből, édességből is többfélét kell tartani.

Tehát maradt a két étkészlet. Viszont rájöttem, hogy ha nem úgy tárolom, hogy lapostányért a lapossal, mélyet a méllyel, hanem a készleteket együtt, akkor jobb ránézni. Ráadásul úgyis az egyik készletet részesítjük előnyben, a másikból csak akkor használunk, ha az első nem elég. Kiselejteztem viszont egy kistányér-készletet, amik egy már korábban kiselejtezett kávéskészlet csészealjai voltak valójában. Csak akkor használjuk őket, ha elfogy a kistányér, de igazából még van két csészealjunk, úgyhogy ennyi elég lesz szerintem.

Az a gond, hogy a pohár fogyóeszköz. Én nem tudom pontosan, hogy történik ez, de egy pár éves pohárkészletből már csak kettő van meg. Tavaly vettünk újakat, és abból a készletből is csak négy van. És persze sosem kapunk ugyanolyat. Ráadásul Zoli gyerekei ragaszkodnak két olyan darabhoz, amik szerintem irtó rondák – az egyik az egyik gyerek állandó pohara, a másik a másiké. Ez van, néha egy ötgyerekes anya életét élem. 🙂 Viszont egy bögrét kiselejteztem Zoli jóváhagyásával, ami egyiküké, de valószínűleg rég elfelejtette, hogy létezik. (Egy “valamit muszáj vennünk”-típusú vásárlása után került a konyhánkba.) Remélem, nem bukunk le! Mentségemre legyen szólva, a saját bögréim között selejteztem a legtöbbet. Három darabot válogattam ki, amiket kaptam és ezért jó érzés rájuk nézni, de nem szeretek belőlük inni a formájuk miatt. Ezeknek új feladatot fogok adni tárolóként, egy nagyobb bögréből pedig virágcserép lesz.

Második nap: evőeszközök

Ez egy jóval rövidebb kategória, legalábbis nekem, legalábbis most. 🙂 Korábban, mikor Zolinál laktunk, innen-onnan örökölt evőeszközeink voltak, amiket utáltam. Szerencsére amióta átköltöztünk a mostani lakásunkba, előkerültek az én szeretett evőeszközeim, amik szépek és ügyesek, a többitől pedig már akkor megszabadultunk. Ezekből is csak 6-6 darab van, de valahogy nem hiányzik több. Illetve kiskanálból van még egy készlet, amit annyira nem szeretek, de még így is mindig a kiskanál fogy el elsőként, ha egy ideig nem mosogatunk. (Mondtam már, hogy pesztó-függő vagyok? :)) Van még egy pár műanyag kanalunk és egy villánk Lenkének (pardon, a villa és az egyik kanál bambusz), ezekből is kiselejteztem kettőt, ami annyira nem dobogtatja meg a szívemet. Illetve rájöttem, hogy az éles késeket sosem érjük el, mert a fiók hátuljában laknak és amúgy is kevés nekik a hely, úgyhogy ők most átköltöztek az egyik tárolóként újjászületett bögrébe. Meglátjuk, ez mennyire lesz így praktikus, meg hogy hol köt ki a bögre végül (most még a pulton lakik).

Harmadik nap: konyhai eszközök

Ez megint kicsit hosszabb időt vesz igénybe: ide tartoznak a merőkanalak, fakanalak, de a habverők, konzervnyitók, hámozók is, minden, ami nem edény és nem sütőeszköz. Innen egészen sok minden repült, amin meg voltam lepve: az egyik habverő (kettő volt), az egyik kenőtoll (szintén kettő volt), szűrők, speciális szedőkanalak, a fakanalak egy része (ennyi azért nem kell), teatojás (tudom, nem olyan környezetbarát, de a papír filtert szeretem), régi konyhai mérleg (amit még nem lehet konyhagépnek tekinteni, mert analóg!), stb. A fakanalakat nemrég átköltöztettük egy újonnan vett fali tárolósínre, és ide akasztottuk a szedőkanalakat is. Ami ide nem fért, azok egy másik újjászületett bögrébe költöztek, és mentek a nyitott polcra. Itt is kérdéses nekem, hogy mennyire lesz ez praktikus, de végül is először selejtezni kell, addig minden tárolási megoldás ideiglenes, míg nem érünk a végére.

Negyedik nap: konyhai fogyóeszközök

Mivel a konyhai eszközök egy fiókban laktak a fogyóeszközökkel, az egyik kategória vonta maga után a másikat. Ahogy kipakoltam ezt a fiókot, végre egy csomó minden beköltözhetett ide, az alufólia és a befőttesgumik mellé: a szalvéták, a visszazárható zacskók, a szülinapi gyertyák, a szívószálak. Nagyon szép lett és átlátható. Úgy sajnálom, hogy ebben a konyhában csak két fiókunk van, mert azokban lehetne a legpraktikusabban tárolni a dolgokat. De úgyis költözünk majd innen is. A konyha szempontjából jó lenne egy saját lakás, mert így minden költözésnél mindennek újra meg kell találni a helyét.

Ötödik nap: edények

Ebbe a kategóriába nem csak a fazekak, hanem a keverőtálak, tálalóedények is beletartoznak, viszont a sütőeszközök nem, az majd egy következő kategória lesz. Itt érdekes módon nem selejteztem ki semmit. Mindent használunk és mindent szeretünk. Illetve én két műanyag táltól szívesebben szabadulnék, de belátom, hogy sokkal praktikusabbak, mint az üvegtálak. Azért majd idővel talán lecseréljük őket is. Ellenben a sütőeszközöknél… De ez már a jövő hét története.

Egyébként be kell vallanom, hogy nem pakoltam ki mindent egyszerre, ahogyan a Konmari-módszer szerint kellene, csak jól belenéztem a szekrényekbe, hogy semmi se maradjon ki. Illetve volt, ami éppen mosogatásra várt, ezért sem volt annyira értelme éppen mindent egy helyre hordani. (Most alvásidőben selejteztem, szűkös határidővel, úgyhogy nem “pazaroltam” azt mosogatásra, amit Lenke ébrenléte alatt is meg tudok csinálni.)

De szívesen látnám a Ti fotóitokat is, ha belevágtok ezekbe a kategóriákba! Vagy bármelyik másikba. Osszátok meg a tapasztalataitokat a kihívás facebook csoportjában, én kíváncsi vagyok, ki hogyan halad!

Az azért nagyon jó érzés, hogy már a konyhánál tartok, tartunk, még ha ez egy jó nagy falat is. Kezdem már látni, hogy tényleg készen leszek a nyár végére, vagy legkésőbb szeptember közepére, amikor már egy új célra kell fókuszálnom. (Majd mesélek erről is itt a blogon, de csak amikor már benne leszek.) Mindenesetre jó érzés arra gondolni, hogy hamarosan a rend szinte önfenntartó lesz a lakásunkban, mindent csak el kell rakni a helyére, nem rakosgatjuk a dolgokat ide-oda. Úgyhogy javaslom, hogy vágj bele Te is, ha eddig nem tetted, mert tényleg a végére lehet érni néhány hét alatt még így, napi 15 percben is.

<< A negyedik hét  –  A hatodik hét >>

Mentés

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.