Már több, mint két hónapja fogtam bele ebbe a magamnak állított kihívásba: napi 15 percben folytatom a lakás Konmari-módszer szerinti szelektálását és rendbetételét, ha már csak ennyire van időm Lenke mellett. Néhány hete csak a konyhával foglalkozom, de ez a helyiség valóban erősen hat a lakás egész hangulatára, ezt egyre jobban érzem. Így az egész lakás is egyre rendezettebbnek tűnik. Ráadásul folyton ezen jár az eszem, kezd körvonalazódni, hogy minek hol lesz a helye (más szobákban is), és kezdem látni a fényt az alagút végén: kezdem elhinni, hogy itt is rend lesz egyszer.
A kihívásról szóló korábbi bejegyzéseket itt találod.
Először is leírom, hogyan sikerült kicsúsznom az általam vállalt kedd esti határidőből – már ami a heti tevékenységemről szóló beszámolót, azaz ezt a blogbejegyzést illeti. Az a helyzet, hogy tegnap a túlélésre játszottam, ugyanis Lenke a maival együtt már három éjszakája nagyon rosszul alszik, így persze én is. (Sziasztok, őrlőfogak!) Ezt még nehezítette, hogy péntek óta kvázi egyedül voltam vele, mert Zoli elutazott, én pedig lementem Lenkével négy napra a Balatonra a sógoromékhoz. A sógorom sokat segített, de ez éppen csak ellensúlyozta, hogy új és nem gyerekbarát helyen voltunk, tehát Lenkét nem lehetett egy pillanatra sem felügyelet nélkül hagyni. A dolgokat tetézte, hogy odafele rossz helyen szálltunk le a vonatról (elfelejtettük pontosítani, hogy melyik vasútállomás :)), hazafelé pedig a székesfehérvári átszállásnál jöttem rá, hogy a lakáskulcsomat ott felejtettem. Szóval kalandos hétvégénk volt, ami ugyanakkor megmutatta, hogy mennyi mindent képes vagyok kezelni, és ez azért jó volt, csak hát nem túl pihentető. Úgyhogy hazaérve éppen csak pihegtem, illetve próbáltam Lenke mellett főzni, kipakolni a cuccunkat és takarítani. A konmarizás bepótolására és blogbejegyzésre már abszolút nem jutott sem idő, sem energia. Na, de nézzük, hogy végül mit sikerült intéznem a konyhában!
A múlt héten belekezdtem a kamra rendszerezésébe – bár nekünk nincs külön kamránk, de témakör szerint ide tartoznak, amikkel foglalkoztam. A fűszerek több napot elfoglaltak és bevallom, még e héten is foglalkoztam velük, de most már tényleg majdnem készen vannak. Azt vettem észre a konyha ezen szakaszánál, hogy nagyon nehéz tartani azt, hogy alkategóriákra bontva kezelem a kamra tartalmát. Valójában teljesen összefolytak a kategóriák, tárolók ürültek ki, azokat elmostam, amikor megszáradtak, újra felhasználtam őket, közben gondolkodtam, méricskéltem, hogy mi hova fér el, és hogyan van biztonságban Lenke elől. Azért most megpróbálom pontokba szedni, hátha valaki így szeretné csinálni, de ne lepődjetek meg, ha Nálatok is összefolynak az egyes területek. A lényeg, hogy haladjatok vele annyit, amennyit tudtok egy nap éppen.
Első nap: lisztek, kenyérkészítés
Évek óta magamnak sütöm a kenyeret, ami Zolinak is ízlett, úgyhogy megtartottuk ezt a szokást. Ezért az egyik konyhapolcon csak a kenyérkészítéshez szükséges hozzávalók találhatók, hiszen ezeket napi szinten használjuk. Ezeken nem volt sok selejteznivaló, csak egy kicsit átrendeztem a polcot – a sütőpapír leghátulra került, hogy könnyen ki tudjam venni a hozzávalók kosarát. A két műanyag tálat pedig, amikben össze szoktuk keverni a tésztát (ezek nem okoznak örömet, de ez van), máshová költöztettem, a tálak, fazekak közé.
De persze nem csak a kenyérhez szükséges tönkölyliszt van nálunk, hanem fehérliszt, rétesliszt, Lenkének bio liszt, és akkor még ott a keményítő és a búzadara is, amiket szintén a lisztek mellé soroltam. Rájöttem, hogy eszméletlenül sok lisztünk van. Nyilván azért is, mert a múlt héten akció volt valahol és a nagynéném vett nekünk négy kiló tönkölylisztet, de egyébként is… Most hetekig nem kell lisztet vennünk. Ezt a szekciót többször is átpakoltam, mert először a kenyérkészítés eszközei feletti polcra akartam zsúfolni ezeket, de nem fértek el… Végül kineveztem egy kamraszekrényt, amiben egyébként a használaton kívüli háztartási gépeket is szeretném tárolni, de egyelőre tele van liszttel és cukorral…
Ehhez a kategóriához szeretnék még tárolódobozokat venni, mert a keményítőt és mást is kiöntöttem egy üvegbe, de nem fért bele az egész, annak meg nincs olyan sok értelme, hogy egy szép üvegben van egy része, egy másik része pedig egy bontott zacskóban hányódik valahol… Itt volt olyan is, amit kiselejteztem, mert rájöttem, hogy nem fog elfogyni, és szerencsére el tudom ajándékozni valakinek.
Második nap: tészták és gabonák
A tészták eddig is viszonylagos rendben voltak nálunk, mert volt három nagy üveg tárolónk: egy a spagettinek, egy a fehér tésztának és egy annak, amit Lenke és én eszünk. De egyrészt maradt még hely a polcon mellettük, másrészt fehér tésztából is néha többféle kell (ezt főleg Zoli és a gyerekei eszik), úgyhogy ide majd beszerzünk még egy üveget. Addig a polcon pihen mellette egy zacskó tészta.
A tészták között volt egyébként olyan, ami lejárt és olyan is, ami nem járt le, de valami minimális mennyiség volt egy zacskó alján olyasmiből, amiről tudtam, hogy nem használjuk el, úgyhogy ezeket kidobtuk.
A gabonafélék egy része is már rendezett volt – még pár hete vettem egy pár egész olcsó műanyag tárolót, amiből öt darab tökéletesen befér a Zoli által készített kamrapolcunkra. Hát, ezt sem gondoltam volna. 🙂 Ráadásul ezekbe pont belefér egy kiló akármi. (Kb. 1,2 literesek.) Úgyhogy ide költözött a barna és a fehér rizs, a kuszkusz, a köles és a bulgur. A zabpehelynek külön helye volt már eddig is, ugyanis Zoli reggelijének is volt már egy polca a kamrában: zabpehely, mazsola, mogyoró. Erre a polcra jött még a bio darált zabkása-alap, amit Lenkének veszek mostanában szintén reggelire. (Ó, majd ha egyszer újra lesz időm, írok újabb BLW-krónikát is…!)
Harmadik nap: fűszerek ismét
Megszáradtak az újabb pesztós üvegeim, ráadásul valamikor a hét folyamán az a zseniális ötletem támadt, hogy kitegyem a fűszereket a kamrapolcra, hadd látsszanak, ha már ilyen szépek. Ami pedig kevésbé szép, az beköltözik a konyhaszekrénybe. Így a fűszereknek új helyet kerestem, plusz még néhány üveget megtöltöttem azzal, ami eddig kimaradt. Kiderült, hogy még a sütőpor és a vaníliás cukor is befér a pesztós üvegekbe (tasakostól), úgyhogy ezek sem virítanak külön valahol. Egészen büszke vagyok az eredményre. 🙂 Most már csak olyasmit kell üvegbe töltenem, amiről nem tudom, hogy micsoda. 🙂 Ezek ajándékba kapott külföldi fűszerkeverékek, meg is van a leírás, hogy melyik mire való, csak még nem párosítottam őket össze. 🙂
Negyedik nap: olajok, ecetek, szószok
Itt sem volt olyan borzasztó nagy feladatom, mert általában figyelemmel kísérem, hogy az olajok, ecetek, szószok közül semmi ne romoljon meg. (Illetve az eceteknek nincs is lejárati dátuma…!) Letörölgettem a polcukat és azokat az üvegeket, amik kicsit ragadtak. Mivel ezeknek az eddigi polcát elfoglalták a fűszerek, felköltöztettem őket a kamrapolc tetejére, hogy Lenke ne érje el őket. (Hát igen… Lenke kedvenc játéka a „pakoljunk le mindent az alsó kamrapolcokról”, és nagyon magas…! 13 hónapos, de 80 centi körül van, ráadásul simán felemel egy kiló lisztet vagy egy liter tejet. Most már nagyjából a kamrapolc felét eléri, úgyhogy a lenti részre csak olyasmit tehetek, ami nem törékeny, illetve nem tudja kinyitni a fogával. Csak az elmúlt héten bontott ki fasírtport, kávét, olívabogyót, szinte az összes lisztet és barna rizst is. Na, ezek most mind elköltöztek az alsó polcokról!)
Az olíva- és a napraforgóolaj, amivel főzünk, bekerült a tűzhely feletti szekrénybe, ugyanis az a tervem, hogy a konyhapulton előbb-utóbb nem lesz semmi, és két mozdulattal le lehet majd törölni. 🙂
Ötödik nap: tartós élelmiszer, főzési alapanyagok
Ez egy elég nagy kategória, de nem volt rajta sok válogatnivaló, inkább az elhelyezésük volt kérdéses. Egyrészt az alsó polcokra leselkedő Lenke miatt, másrészt azért, mert ezeket legtöbbször az eredeti csomagolásukban tároljuk és csak úgy harsogják felénk a márkaneveket, reklámszövegeket, színeket, hozzávalókat. Ezek bekerültek most abba a szekrénybe, ahol régebben a fűszerek és a kávék voltak, szép, fehér kosarakban, így még akkor sem keltenek annyira rendetlen hatást, ha kinyitjuk a szekrényt. Felülre kerültek a főzési alapanyagok, alulra a hidegen fogyasztható dolgok. Ide veszek majd még egy ilyen kosarat, hogy teljes legyen az egység.
Ja, és még egy ötlet, amire büszke vagyok, illetve nem is értem, eddig miért nem jutott eszembe: a lekvárok eddig a kamrapolcon és a konyhaszekrények tetején voltak. De volt egy szekrényünk, ami csak félig volt kihasználva: ez van a tűzhely és a be nem kötött elszívó felett, tehát ez egy lyukas és így nem annyira tiszta szekrény. Eddig itt azt a néhány házipálinkánkat tartottuk, de a lekvárok is nyugodtan befértek ide, hiszen azoknak sem kell túl nagy tisztaság. Ide kerültek még a főzéshez használt olajok is, ahogy fentebb írtam. Juhé, megint egy fokkal rendezettebb a konyha!
A kamra rendezésének tanulságai a számomra ezek voltak:
- Tényleg minden tárolási megoldás csak átmeneti, amíg nem érsz a végére.
- Jó, ha a tárolók egységesek és bármikor bővíthetők, azaz nem csak két hétig lehet kapni ez a típust.
- Nem árt, ha a tárolók nem törékenyek, főleg, ha kisgyerek is van a lakásban. 🙂
- A tároló lehetőleg akkora legyen, amibe egy teljes zacskónyi belefér az adott élelmiszerből, ne legyen külön egy bontott zacskó valahol.
- Az eredeti csomagolásában tárolt (színes, feliratos) holmit legjobb egy átlátszatlan, de felülről átlátható kosárban tartani.
- Ami szép és egységes, az kerüljön látható helyre, a kevésbé szépek kerüljenek a kosarakba.
Ma este már Zoli is megjegyezte, hogy egyre minimalistább a konyha. Én is látom ezt, és ez nagyon jó érzés. 🙂 A jövő héten folytatom a konyhai apróságokkal és a hűtőszekrény tartalmával. Tartsatok velem, megéri, mert hamarosan tényleg a végére érünk! 🙂
<< A hetedik hét – A kilencedik hét >>
