Gyerek

Geréb Ági ajándéka

Geréb Ági börtönbe megy. A hír sokkolt. Annyira, hogy félredobtam az összes teendőmet és tervemet, mert úgy éreztem, valamit tennem kell, ezt nem hagyhatom. Régen éreztem így magam, pedig sok igazságtalanság történt az utóbbi időben. És nem hittem volna, hogy pont az otthonszülés témája hozza majd ezt ki belőlem, hiszen pár éve még nem is értettem, mire ez az egész felhajtás. De amióta találkoztam Geréb Ágival és a kislányomat otthon szülhettem meg, azóta értem, micsoda ajándékot adott ő nekünk, magyar nőknek, és a személyiségével micsoda ajándékot ad folyamatosan a körülötte lévőknek. Még ha ez nem is a blog profilja, még ha nem is szültél, szülnél otthon, olvasd el kérlek a történetemet.

Ismered azt az érzést, amikor tudod, hogy nagy emberrel állsz szemben? És nem azért, mert híres. Egyszerűen érzed, hogy annyi erő, tudás, mélység van benne, hogy szinte a falhoz szorít, hogy először nem is tudsz megszólalni tőle. Ilyen érzés volt nekem Geréb Ágival találkozni, beszélni. És minél többet beszéltem vele, annál inkább biztos voltam abban, hogy különleges emberrel van dolgom. Találkoztam már életemben bölcs emberekkel, megvilágosodottakkal. Bár Ági nem spirituális úton jár, ugyanaz árad belőle. Az az erő, az a bölcsesség, hogy követi a szívét, bármi is legyen. Őt nem lehet megtörni. (Bízom benne, nagyon bízom benne!)

Mindeközben egyszerű, természetes, barátságos, látszólag nem zavarja, hogy az otthonába sétáltunk be ismét vagy tízen. Férfiak, várandós nők, gyerekek. Mesél, átadja a tudása egy részét, és én csak ámulok. Ja, hogy ez a célja az orvosi vizsgálatoknak a várandósság alatt? Ja, hogy ott ez fog velem történni? Ja, hogy ez csak választható? Mindig is jó nőgyógyászhoz jártam, de mégis éreztem, hogy most, néhány hetes várandósan futószalagon vagyok kezelve, irányítva vagyok, nem kapok információt, hogy mi miért történik. “Nem baj, majd lesz valahogy. Csak tudja az orvos, hogy mit csinál. Bár kicsit kiábrándító, hogy milyen gyorsan lekezeli azt, hogy bennem egy új élet növekszik, de hát ez érthető, nap mint nap ezt látja.” (Hány anyuka történetét hallottam, ami így kezdődött, és ott végződött, hogy az orvos a kérés ellenére gátmetszést csinált, hogy nem szülhetett olyan pózban, ahogyan szeretett volna, hogy a csecsemősök a kisbabáját tápszerrel etették, miközben neki folyt a teje…)

Gondoltam, nem vetem el az otthonszülés lehetőségét sem. Nem vagyok egy nagy gyógyszerpárti, és főleg nem szeretem, ha a szabadságomat korlátozzák bármiben. Ha meg tudnak győzni, hogy az otthonszülés van olyan biztonságos, mint a kórházi, akkor otthon szülök. És meg tudtak győzni. (Nem akartak meggyőzni semmiről, de rákérdeztem.) Röviden azzal az elvvel, hogy a szülés során minden beavatkozás újabb beavatkozást von maga után. Ha burkot repesztenek, ha beadnak valamit, ha kicsit rátágítanak a méhszájra, akkor már valami megborul, amit a folyamat egy későbbi pontján ellensúlyozni kell, ezért kell a kórházi eszköztár nagyon sok esetben. (És innen származik a “kisfiam/kisunokám már nem élne, ha nem kórházban születik” kezdetű történetek jó része is.) Jelenleg nagyon komolyan van szabályozva, hogy ki szülhet otthon: életkor, hányadik szülés, volt-e már császár, veszélyeztetett-e, hol vagyunk a kiírt időponthoz képest. Normál esetben a szülés lezajlik magától, minimális beavatkozással, ha pedig komplikáció van, irány a kórház – akkor van rá szükség. (Tőlünk öt percnyire van egy kórház.)

Olvastam egy amerikai bába könyvét – ő arról írt, az általa vezetett szüléseknél az orvosok tétlenül álltak, hülyén érezték magukat, hogy de hát minek vannak ők itt, itt nincs is rájuk szükség, hadd csináljanak már valamit. Az itthoni kórházakban szabadon tehetik “a dolgukat”, repeszthetnek burkot, vághatnak, nyomhatnak, hogy haladjon a dolog végre.

Az én szülésem sokáig tartott és nehéz volt nekem is, a kislányomnak is, a páromnak is és a bábáknak is. Komoly fizikai megerőltetés volt a segítőimnek is, két éjszakán át nem aludt egyikünk sem. Akkor még nem éreztem át, micsoda áldozat volt, hogy az egyik bábám a kilenc hónapos kislánya mellől jött el, hogy segítsen, és nálunk töltötte a hétvégét. (Egyszer a férje áthozta a kislányt a városon, hogy tudjon szopizni.) Már ott tartottunk, hogy mondták a bábák, hamarosan el kell indulni a kórházba, mert nem haladunk. Erre felerősödtek a fájások és egy órán belül megszületett Lenke, egészségesen. A feje a mellkasára volt hajtva, így bújt át a szülőcsatornán. Ezért tartott ilyen sokáig. Elgondolkodtam már sokszor, hogy megérte-e. Hogy a kórházban pikk-pakk felvágtak volna, Lenkét kikapják, és túl lettünk volna az egészen. 

De megérte. Megérte, mert most tudom, hogy erre is képes vagyok. Megérte, mert az élmény átalakított. Megérte, mert a kislányom az első óráját a mellkasomon tölthette és velem alhatott az első éjszakától kezdve. Megérte, mert biztonságos, barátságos, meleg közegbe született. Megérte, mert azokkal a baktériumokkal találkozott először, amik között az első heteit, hónapjait is töltötte. Megérte, mert kezdettől fogva a szüleivel tölthette minden percét. Megérte, mert így nem volt magányos, nem sírt elhagyatottan, nem zavarták vérvételekkel, vizsgálatokkal, éles fényekkel, hideg eszközökkel az e világra érkezése utáni első élményként.

Ezt a lehetőséget adta nekem Geréb Ági. Nekem, és több ezer nőnek. A döntés szabadságát, a lehetőséget, hogy a szülésem a maga tempójában történjen, hogy gyógyító élmény lehessen mindannyiunknak. És több millió nőnek adta azt a lehetőséget, hogy a férje jelen lehessen a szülésnél, hiszen ő kezdett el először leendő apukákat csempészni a szülőszobákba 1977-ben – amiért fél évre kitiltották a szülőszobáról, majd hamarosan elkezdték bevezetni az apás szüléseket.

Mintha most is ez történne, csak durvábban. Ági behozott valamit a magyar köztudatba, ami a legtöbb országban normális – Hollandiában például csak a komplikált szülések zajlanak kórházban. Tanítványaival együtt elérte, hogy mára törvényi keretek szabályozzák az otthonszülést – ezért hálás vagyok, mert én illegálisan nem szültem volna itthon. És most börtönbe küldik két elveszített kisbaba miatt. Szörnyű lehet egy ilyen pici, friss életet elveszíteni a szülőknek és a bábának is. Elmesélte a történetüket, nem volt mit tenni. Illetve egyiküknél lehetett volna, ott a kórházban halt meg a baba. (Nem is a szülők pereltek, ők látták, hogy Ági mindent megtett.)

A KSH adatai szerint “Magyarországon 2010-ben (…) ezer élveszülöttre (…) 5,3 csecsemőhalálozás jutott”. Ági statisztikája 3500 otthonszülésből két haláleset, azaz ezer élveszülöttre 0,6 csecsemőhalálozás. Ezek szerint majdnem kilencszer kevesebb babát veszített el az átlagosnál. Hozzáteszem, a kórházi statisztikákba a problémás szülések is beletartoznak, mint például a koraszülések, de ezek sem képviselnek akkora arányt, hogy ne mondhassuk, hogy az otthonszülés statisztikája jobb ebben a tekintetben. Úgyhogy ha van olyan nőgyógyász, aki ugyanennyi év alatt nem veszített el még babát, az jelentkezzen. A többi megy a börtönbe Ágival együtt?

Sajnos az az érzésem, hogy ez (is) politika. Húzd meg magad, ne állj ki az ügyedért, ne szállj szembe a megszokottal, ne legyenek egyedi gondolataid. Konzervatívabb gondolkodók számára pedig az üzenet, hogy “itt rend van, megvédjük az országot”. Igen, a hálapénzt követelő szülésztől is, aki jelen sem volt a szülésnél? Az önmagukat mindenhatónak tekintő orvosoktól, az anyai ösztönt, természetes folyamatokat semmibe vevő, a nőket megalázó bánásmódtól is?

“Én nem gondolom, hogy a nők otthon szeretnének szülni. A nőknek egy igen kis töredéke szeretne otthon szülni. Inkább az látszik rajtuk, hogy a szabad választást, az információn alapuló szabad döntést szeretnék, merthogy felnőttnek, kompetensnek tekintik magukat sokan, és azt szeretnék, hogy más is felnőttnek, kompetensnek tekintse őket, és azt szeretnék, hogy rájuk bízzák a saját gyereküket.”
(Geréb Ági az indexnek 2017. áprilisában)

Gondolkodom, hány olyan anyával beszéltem, aki nem érezte úgy, hogy megalázták a kórházban, hogy kifejezett kérése ellenére tettek vele vagy a kisbabájával valamit? Hogy orvosi indokokra hivatkozva befolyásolták a döntésében, amik kimaradtak a zárójelentésből. Hogy sebezhető állapotában durván odaszóltak, kötelezték valamire, megríkatták. Hány olyan anyával beszéltem, akinek emberileg pozitív élmény volt a kórházi szülés? Nem mondom, hogy eggyel sem. De a többségnek sajnos fájdalmas emlék a szülés, amit fel kell dolgoznia. Nem mondom, hogy nekem nem kellett feldolgozni azt a sok órát, amit vajúdással töltöttem, az elcsigázottságot, hogy olyan lassan haladtunk előre. De eközben olyanok voltak mellettem, akik a legnagyobb tisztelettel bántak velem, akik figyeltek rám, akik elviselték, ha dühös voltam, akik borogattak, takarítottak, fogták a kezem és néztek a szemembe, hogy már nem tart sokáig a fájás. Még most is sírok, ha arra gondolok, mit kaptam tőlük. És ezt Ágitól is kaptam.

Sajnos már nem járhatott szülésekhez, amikor Lenke érkezett. Néhány videón viszont láttam, hogyan kísért szülést. A legnagyobb alázattal kuporgott a szülő nő lábánál, teljesen átadva magát a folyamatnak, ugyanakkor folyamatosan figyelve az anyát, mire van szüksége. Az igazán nagy emberek alázatosak, ha a megfelelő erővel találkoznak. A bíróság, a politika, a börtön nem ez az erő, nem alázatot érdemel, legfeljebb együttműködést.

Biztos, hogy ezt az embert akarjuk börtönbe zárni? Az orvost, pszichológust, anyát, nagymamát, több, mint tízezer baba világra hozóját, a nők jogaiért küzdő szülészt? Meghurcolták, megalázták, eltiltották a hivatásától, míg más országban a hasonló, úttörő bábák állami kitüntetést kaptak. Szabadságot adott rengeteg nőnek, és most ő nem lehet szabad? Nem, ezt egyszerűen nem lehet hagyni.

Biztos, hogy teszünk valamit, és amint kialakul, hogy mi lesz ez, arról hírt fogok adni itt a blogon. Köszönöm, hogy elolvastad! Addig is iratkozz fel a Free Gereb Agnes oldalra, én is ezt tettem, innen biztos, hogy értesülsz arról, hogy mit lehet tenni.

Geréb Ági ajándéka” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Hihetetlen ez az egész… (és az is, hogy ilyen hosszan húzódik az ügy, nem is tudom már, mikor indult)
    Annak ellenére, hogy kórházban szültem háborodok fel ezen. Csodás orvost találtam (ő is anya), aki valóban a minimális beavatkozás híve (olyannyira, hogy a második babát le is késte 🙂 ), de az elsőnél sajnos volt szerencsém az ügyeletes orvossal is találkozni, aki rám hozta a frászt (ha egy óra múlva nem tágul jobban, jön az oxitocin… mindezt bemutatkozás vagy bármi egyéb nélkül, ránk ordítva kb.) A férjemnek köszönhetem, hogy sikerült megnyugodnom és kitágulnom, aztán végre az orvosom is megérkezett, és szép élmény lett az első szülés (is). Szóval – ezek szerint – én is hálával tartozom neki, hogy a férjem bent lehetett, mert nélküle nem ilyen lett volna a szülésem!

    És nagyon egyetértek a cikk végén lévő idézettel. Kicsit olyan ez, mint az oktatási rendszer… viszonylag kevés szülő (és gyerek) igényel egy totálisan más rendszert, a mostaniba viszonylag könnyen be lehetne építeni azokat az elemeket, amiktől lényegesen jobban érezné magát az anya (/szülő/gyerek), és szebb élmény lehetne a szülés (/iskola).

    Bár ilyenkor az is eszembe jut, hogy mennyi nő van még, aki retteg a szüléstől és csak túl akar rajta esni, és nem akar tudni a “véres részletekről”… 🙁 Van még mit dolgozni itt.

  2. “A KSH adatai szerint “Magyarországon 2010-ben (…) ezer élveszülöttre (…) 5,3 csecsemőhalálozás jutott”. Ági statisztikája 3500 otthonszülésből két haláleset, azaz ezer élveszülöttre 0,6 csecsemőhalálozás – bár ez sem igaz így, hiszen egyikük később halt meg a születéskori oxigénhiány nyomán fellépett károsodásai miatt. Ezek szerint majdnem kilencszer kevesebb babát veszített el az átlagosnál. Úgyhogy ha van olyan nőgyógyász, aki ugyanennyi év alatt nem veszített el még babát, az jelentkezzen. A többi megy a börtönbe Ágival együtt?”

    Ne haragudj, de ez egy tudatos ferdítés.
    Hisz azt sugallod, hogy 3500 korházas szülésre 18,5 halálozás jut, szemben Geréb Ágnes 2-jével. De itt kifelejted azt, hogy a 18,5 haláleset az országosan kb 300(?) (nem tudok pontos számot) nőgyógyászra jut, tehát ha az 1 szülészre jutó halálesetet jellemzed, akkor már nem hangzik ilyen jól., hisz a 18,5-t el kéne osztanod 300-al (ha annyi szülész van az országban)
    Persze, ha a te logikádat folytatjuk, akkor bizonyára meghúzol egy határszámot, hogy hány gyerek haláláig ne büntesse a törvény Geréb Ágnest. 10? 50? 100? Vagy nincs ilyen határ?

    Emellett anélkül, hogy állást foglalnék az otthonszülés vs. korházi szülés kérdésben, az tény, hogy Geréb Ágnes nem tartott be szabályokat. A korházakban, pedig betartják a szakma által elfogadott protokolt. Ha nem, akkor műhiba miatt az orvost is felelősségre vonják.

    Ez az itélet sem arról szól, hogy a bíróság támogatja-e az otthonszülést, hanem hogy valakinek azért felelnie kell két kisgyerek haláláért.

    Elhiszem, hogy sok embernek öröm és boldogság Geréb Ágnessel szülni, de a feljelentő speciel nem a hatóság volt, hanem az egyik család, aki nála szült. Tehát nem hatósági vegzálásnak kell felfogni, hanem a sértett – úgy gondolom teljes joggal – elégtételt vár a törvényektől.

    1. Kedves Péter! Nem húzok meg határszámot, de arra céloztam, hogy az otthonszülés a statisztikák szerint nem kockázatosabb a kórházi szüléseknél. Az érvelésed szerintem nem helytálló. Nem azt mondja a statisztika, hogy ezer szülés van egy évben az országban. Hanem az ezer szülésre eső csecsemőhalálozás számát mutatja. Ha 300 orvosnak van egyenként ezer szülése egy évben, akkor az 300 ezer szülés, amire 300*5,3 csecsemőhalálozás esik. Ugyanott vagyunk. Ez egy átlag.

      Ha kihagytam információt, az az, hogy az összes csecsemőhalálozásba a problémás szülések is beletartoznak, koraszülések, stb. Ezt javítom is mindjárt. De még így is messze jobb a statisztikája az otthonszülésnek, mint a kórházinak. Azért írom ezt, mert valami eszement kockázatvállalásnak tekintik sokan az otthonszülést és úgy gondolják, Ági nagy kockázatot vállalt azzal, hogy otthon vezette le a szüléseket, ebben hibázott.

      Tény, hogy Geréb Ágnes nem tartott be szabályokat. Lehetnek a szabályok elavultak vagy lehetetlenek, vagy ártalmasak. Kérdés, hogy ezért börtönbe kell-e küldeni. Kérdés, hogy a kórházi szüléseknél ki felel az elveszített babákért. Kérdés, hogy az orvosokat felelősségre vonják-e, mert én valahogy kevés ilyen hírt hallok… Pedig nem hiszem, hogy sosem hibáznának.

      És úgy tudom, hogy nem a családok indították a pereket, hanem a szakma. A két érintett családból az egyikről biztosan tudom, hogy a következő gyermekét is Áginál szülte.

  3. Bennem több érzés kavarog. Vajon megtett mindent Geréb Ágnes, hogy a két kisbabát ne veszítse el? Nem tudom, de azt gondolom, hogy a szakembereknek tudniuk kell objektíven megítélni. Vajon ez lehetséges? Nem befolyásolja a szakembereket előítélet, szakmai féltékenység? Vajon minden egyes elvesztett baba szülőorvosát hasonló kivizsgálásnak vetik alá? Ha nem, miért nem? A kórházban elvesztett baba más? Miért csinálnak ebből politikai ügyet, mikor jól láthatóan szakmai ügy ez, tele féltékenységgel, rosszindulattal “jó”magyar szokás szerint. Nem teszem le a voksom az otthonszülés mellett, de ellene sem! A sok negatív kórházi tapasztalat mellett legalább annyi szülő nőnek van/volt jó tapasztalata. A lányom nemrég kórházban szült, és egy paraszthajszál választotta el a császártól, ugyanis levált a méhlepény, de szerencsére időben meg tudta szülni kisfiát. Orvos, bába mindent megtett, hogy egészségesen jöjjön a világra. Az első órát is együtt tölthette a babával, mellre tehette stb… Nem tudom, hogyha otthonszülést választ, akkor hogyan végződik… És igen, van olyan szülés kórházban is, ahol elveszítik a babát, és nem tehet róla orvos, bába. A problémát abban látom, ha az otthonszülést vezető bába más megítélés alá esik, mint a kórházi szülésnél segédkező bába vagy orvos.

    1. Kedves Éva! Szerintem ezek nagyon jó gondolatok.

      Szerencsére vannak jó tapasztalatok kórházakban is. Bárcsak több ilyen lenne! Sajnos az én ismerősi körömben sokkal-sokkal kevesebb a jó tapasztalat, mint a rossz. És én azt is részben Ági munkájának tudom be, hogy a kórházak valamilyen szinten nyitottak a természetes szülés felé. Versenytársuk jelent meg az otthonszülés formájában, ezért nekik is lépni kellett, ha nem akartak nagy pénzeket elveszíteni.

      Az írásomnak az a célja, hogy ne csak az cselekedjen ebben az ügyben, aki leteszi a voksát az otthonszülés mellett. Hanem mindenki, aki egy kicsit is kételkedik abban, hogy Geréb Ágit börtönbe kell küldeni. Volt már szó házi őrizetről, eltiltásról, amiről szintén lehet vitatkozni, de a börtön egy másik kategória. Vajon érdemli ezt Geréb Ági?

  4. Ha csak a száraz tényeket nézzük, Geréb Ágnest 2007-ben a jogerősen eltiltották a szakmájának gyakorlásától, ettől magát nem zavartatva továbbra is vezetett le szüléseket.

    Vajon azért a buszsofőrért is így kiállnánk, akit halált okozó közúti baleset miatt a foglalkozásától eltiltottak és az eltiltás alatt iskolabuszt vezetve – mondván, hogy ő missziót teljesít – újra balesetet okoz?

    Tényleg nem értem. Aki otthon akar szülni miért egyértelmű, hogy nincs szüksége orvosra? Mert vele nem történhet baj???
    Ez a nő a missziója miatt (amivel egyet is értek ti. lehessen otthon szülni) kisgyerekek százait sodorta veszélybe.
    Amikor baj történt otthagyta a helyszínt, mintha ott sem lett volna!

    2 gyerek nem élte túl!
    Jobb esélyük lett volna a korházban?

    1. A buszos hasonlat nagyon sántít szerintem.

      Puzsér Róbert jól leírta, amit erre válaszolnék: “Ha Geréb Ágnes egy kórházban dolgozna, ahol tucatnyian haltak volna meg a kezei között, az orvosszakma szó nélkül összezárna, az állam pedig nagyvonalúan félrenézne. Csakhogy Geréb Ágnes az otthonszülést népszerűsítette, képzett orvosként vezetett le szüléseket, és két rettenetes tragédia történt a felügyelete alatt.

      Geréb Ágnes két év börtönt kapott. Egy senkire nem veszélyes, ártalmatlan hölgyet bűnözők közé zárnak, mert meg merte kerülni azt a velejéig korrupt szisztémát, amit Magyarországon egészségügyi rendszernek neveznek. Geréb Ágnes azt az eretnek álláspontot képviselte, hogy egy nőnek igenis joga van otthon szülni, továbbá hogy az apának igenis joga van a szülésnél jelen lenni. Ezt a jogot kifejezetten Geréb Ágnesnek köszönhetjük: Geréb Ágnes küzdelmének és önfeláldozásának.

      Geréb Ágnest most eltapossák – példát statuálnak vele. Jobbágy vagy: nincs jogod másként gondolkodni, mint ahogy ők teszik, nincs jogod megkérdőjelezni a döntéseiket, mert ők vannak felül, neked pedig nincs más dolgod, mint szolgálni őket, és befogni a pofádat – vagy jön a börtön.”

      A többi kérdésedre benne van a válasz a bejegyzésben. 😉

  5. Lehet elítélni lehet mellette állást foglalni, nyilvánvaló h eltiltás mellett vezette a második tragikus szülést. Ha eltiltás mellett nem csinálja tovább lehet h börtönre se ítélték volna. Szabályt szegett, igazságszolgáltatás van, ezért kell bűnhődnie. Rengeteg komplikáció felléphet egy szülés során, kicsit felelőtlenség sztem az anya részéről, ha otthon akar szülni… Akármilyenek a magyar kórházak, több felszerelés van, mint otthon, nem egyedül van az orvos, ha esetleg olyan dolgot kell csinálni, stb stb. Nem értem miért kell mártírnak kikiáltani valakit, aki kitörte egy épp megszülető gyerek nyakát egy rosszul alkamazott fogással… Ez olyan kb hogy elveszik valakinek a jogsiját, mégis vezet, elgázol valakit. Igaz hogy életében már több ezer kilómétert vezetett, hát most becsúszott egy, akit véletlen elcsapott, nem szándékos volt, mentsük fel…. Hányinger

    1. Nem, ez pont nem olyan. Sajnos kórházban és otthon is halnak meg kisbabák a szülésnél. Ahogy fentebb írtam, otthonszülésnél kevesebben. Vannak helyzetek, amikor nincs mit tenni. Nem az elgázoláshoz hasonlít, inkább olyan, mint ha vinne valakit az autóban és belehajt egy részeg.

  6. Üdvözlet!
    Társadalmunk egyik alap pillére törvényeink és azok betartatása. Nem ismerem Geréb Ágnes ügyét, de az írásokból kiderül, hogy nem követte a szabályokat és úgy látom ez nem is vita téma. Amennyiben nem törvényes keretek közt ítélik börtönbüntetésre nyilván jogi úton folytatódna a vita. Itt most másról van szó…
    Amiért itt meg kell szólalni az az, hogy ha egy szabály vagy törvény rossz azt meddig, illetve kell e egyáltalán követni? Mit tehet az egyszerű ember, ha érzi, tudja az igazságtalanságot, de a szabályok más irányba tolják? Mi a helyes, ha egy rendszer hibája már nyilvánvaló, de a törvények még mindig ellenkezőleg feszítik?
    Az én véleményem: Amennyiben hitem és meggyőződésem szerint egy szabály rossz és az alapjaiban kihat saját és szeretteim életére akkor annak lehetőségeim teljes tárházával nekimegyek. Geréb Ágnes az én szememben egy hős! Hittel és meggyőződéssel tette, amit tett. Szándékai nyilvánvalóak, az orvostársadalom szándékai is nyilvánvalóak. Ezen a fronton elkezdődött egy harc. Most rajtunk mezei állampolgárokon múlik, ki nyeri ezt a csatát.
    Mert nem arról van szó, hogy támogatod-e az otthonszülést, vagy Geréb Ágnes ártatlan-e? Arról van szó, hogy megtehetnek bármit veled vagy sem? Szabad vagy, vagy sem…erről van szó!!!

  7. Szia tetszik a cikk 🙂 de ha jol latom a statisztikaban elirtad a szazalekot. 1000bol 5 halott az 0,5 %
    3500bol 2 halott az 0,06%
    ugye?
    Koszi h leirtad a.torteneteteket 🙂

    1. Szia! Köszönöm! 🙂 Nem írtam százalékot, csak ahogy a statisztikában volt, ezer élveszületésre x csecsemőhalálozás. (Szörnyű erről így beszélni! Bárcsak ne lenne ilyen!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.