Cucc · Gyerek

Gyerekkel egyszerűsíteni? – 7 tipp, hogy sikerüljön

Rendben, rászántuk magunkat a játékok selejtezésére, de hogyan vonjuk be a gyereket? Hogyan érjük el, hogy jól fogadja a selejtezést, sőt, még be is kapcsolódjon? Ehhez gyűjtöttem össze néhány ötletet az alábbiakban.

Az utóbbi években egyre többen fordulnak az egyszerűsítés felé, aminek én nagyon örülök, mert úgy gondolom, sok embert visz közelebb önmaga megismeréséhez és így a boldogsághoz. (Ebben a videóban beszéltem erről részletesebben.) A legtöbben eleinte a tárgyak oldaláról közelítjük meg a kérdést, majd szépen lassan kibontakozik előttünk, hogy milyen sok más területen is egyszerűsíthetjük az életünket. De ahhoz, hogy legyen időnk, terünk ezt észrevenni (és sok másra is az életünkben), nagy segítséget ad, ha először a fizikai környezetünkben teszünk rendet.

Így nem meglepő a számomra, hogy az Egyszerűbb gyermekkor koncepciójából is a legtöbben a játékok és a gyerekek egyéb tárgyainak átválogatása iránt érdeklődnek. Ha az embernek gyerekei vannak, nagyon gyorsan be tudnak kúszni a tárgyak az otthonába, ha nem figyel, és hihetetlen könnyen kialakul a rendetlenség. (Például az én másfél éves kislányom lekötésére biztos recept egy doboz papírzsebkendő, ha az ember vállalja a pazarlást és a fecnik összeszedését mindenhonnan… :)) Így szülőként az első, amit szeretnénk megszüntetni, az ez a rumli, a rengeteg játék, ami úgy tűnik, mindenütt ott van a lakásban.
De mit tegyünk, ha úgy tűnik, hogy gyermekünk minden egyes papírfecnihez, kavicshoz, apró ceruzához ragaszkodik? Hogyan tudjuk neki átadni az egyszerűsítő szemléletet? Összegyűjtöttem néhány tippet, ami segíthet ebben a kérdésben:

1. Selejtezzetek együtt!

Az Egyszerűbb gyermekkor írója azt javasolja könyvében, hogy ne a gyerekeid jelenlétében válogasd át a játékokat. Használd ki, amikor pár órán át nincsenek otthon, és várd őket egy gyönyörűen rendezett szobával. A könyv szerint egy esetben sem keresték a gyerekek a hiányzó tárgyakat, sokkal inkább örültek annak, hogy végre van terük játszani, és a rég nem látott, de most újra szem elé kerülő játékaiknak. Ha ezt az ember nem a gyerek háta mögötti, a gyerek ellen irányuló hadműveletnek fogja fel, akkor máris könnyebb felvállalni. Gondoljunk rá úgy, mint a gyerekeinknek készített meglepetésre – mint amikor egyszer hazajöttünk a nyaralásból gyerekkoromban, és új bútoraink voltak. Arra az esetre, ha valamit hiányolnának, ne szabaduljunk meg rögtön a kiválogatott játékoktól, várjunk ezzel egy-két hetet. Addig csak tegyük el őket szem elől.
Ugyanakkor én ehhez a megoldáshoz mégis csak akkor folyamodnék, ha a közös válogatás nem működött. Először a gyerekekkel együtt ülnék le szelektálni, hiszen így tudjuk nekik megtanítani a selejtezés mikéntjét és azt is, hogy ez egy jó dolog, jó buli is lehet. Persze minél kisebb korukban kezdjük ezt el velük, annál természetesebb lesz, és annál könnyebben fog menni nekik az elengedés. (Bár egy bizonyos kor alatt ők csak a pakolást érzékelik belőle, ami nagyon buli. 🙂 Csak ilyenkor ne számítsunk rá, hogy egy adott kupacba lerakott tárgyak ott is maradnak… :))
A legjobb, ha rendszert csinálunk a játékok átválogatásából. Karácsonykor és a szülinapok előtt mindenképpen tegyük meg (hogy helyet csináljunk a beáramló tárgyaknak, ha ezt nem tudjuk/akarjuk elkerülni), de a legjobb negyedévente csinálni egy szelektálást. Így ez is az életünk részévé, természetessé válik.

2. Az adakozás, mint motiváció

A legtöbb kisgyerek megérti azt, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek nincs játékuk, vagy csak törött, régi játékaik vannak és szívesen készít nekik csomagot a saját játékaiból. Ha rendszert csináltunk a szelektálásból, lehet az is rendszer, hogy közösen elvisszük az adományokat valahová. Még ha nem is látja, végül kik kapják meg a játékait, tetszeni fog neki, hogy egy ideig követheti, hová kerülnek a játékok és átélheti az adakozás örömét.

3. Higgy benne

Fontos, hogy Te teljesen meg legyél győződve arról, hogy az egyszerűsítés a családod javára válik. Ehhez ajánlom a blog olvasgatását ;), de különösen ezt a cikket. Ha a gyerekeid érzik, hogy nyugodt, de határozott vagy ebben a kérdésben (is), kevésbé fognak ellenkezni. De ha nem vagy biztos magadban, megérzik, hogy van “kiskapu”, és megpróbálnak átmenni rajta… Úgyhogy csak határozottan, lelkesen! Legyen a szelektálás egy jó közös program!

4. Határozz meg fizikai korlátokat

Valahol azért természetes az, hogy a gyerekek gyűjtögetnek. Ők másként látják a világot. Nekik sok minden kincs, ami a mi számunkra csak egy megszokott tárgy. Így el kell fogadnunk, hogy valamennyi “kacat” mindig lesz a szobájukban. De szabhatunk ennek határt: ki lehet jelölni egy “kincsesládát”, amiben az éppen aktuális kedvenc emlékeket gyűjtheti a gyermekünk (és máshol nem). Ha megtelik, át kell nézni, kiszelektálni, ami már nem annyira fontos, mint az újak, amiket be szeretne tenni.

5. Nézzetek kevesebb tévét!

A képernyő ártalmas vagy hasznos mivoltáról megoszlanak a szülői vélemények. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a reklámok nagy hányada a képernyőn keresztül éri el a gyerekeket. És a hirdetések már a gyerekekbe is azt sulykolják: a boldogságunk kulcsa az éppen aktuális legújabb játék birtoklása. Ha kevesebbet tévéztek, kevesebb reklám éri el a gyerekeket, így egy tárgyközpontú felfogás helyett a saját értékrendedet adhatod át a nekik.

6. Mozduljatok ki!

A friss levegőn töltött idő pozitív egészségügyi hatásai mellett az sem elhanyagolandó szempont, hogy a kinti léthez nagyon kevés játék elég. Főleg, ha a természetben jártok: ott úgyis találtok valami érdekes botot, termést vagy mást, amivel játszani lehet. Én néha azt veszem észre, hogy olyan keveset vagyunk itthon, hogy alig játszunk az itthoni játékokkal… Ha sokat mozdultok ki, kevesebb játék is elég.

7. Mutass példát!

Végül, de nem utolsósorban az egyik legfontosabb: a gyerekek a mi példánkból tanulnak. Ha a saját dolgaidat rendben tartod, ha látják a gyerekek, hogy nem a tárgyak a legfontosabbak a számodra, hogy el tudod engedni, amire nincs már szükséged, akkor később neki is ez lesz a természetes.
Úgyhogy vágj bele, és ha van kedved, számolj be az eredményről! Minden gyerek más, és kíváncsi vagyok, van-e olyan, akinél a fenti tippeken kívül valami más jött be, vagy éppen ezek működtek jól. Drukkolok ehhez a lépéshez, mert a szelektálással nagy ajándékot adsz a gyerekeidnek: a tér és a kreatívabb játék lehetőségét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.