Nekem az evés az egyik legfontosabb témakör. 🙂 Imádok enni, imádok főzni, nagyra tartom a közös családi étkezéseket. Nálunk otthon Apukám főzött, aki ezt művészetnek tekintette. Az egyik legjellemzőbb emlékem, hogy egyszer szombat délelőtt a szobámból kitámolyogva megkérdeztem Anyukámat, mi lesz az ebéd, mire ő azt mondta: „Nem tudom, apád megint álmodott valamit.” (Itt az álmodást szó szerint kell érteni; neki annyira szenvedélye volt a főzés, hogy sokszor azzal is álmodott.) A hétvégi családi közös ebéd szent volt. Hát innen indul bennem az evés és a főzés szeretete, ám míg Apukám a magyaros konyhaművészetet vitte tökélyre (szerintem), én teljesen más irányokba indultam el.

Gyerekkorom óta gondom volt a súlyommal, így már tinédzserkorom előtt is sokat fogyókúráztam, majd fiatal felnőttkoromra ez az egészséges táplálkozás keresésévé szelídült. 2008-ban olvastam Rüdiger Dahlke Holisztikus táplálkozás című könyvét, ami többféle elméletet felsorakoztat, az olvasó válasszon, melyik a szimpatikus. Két dolog fogott meg benne: egyrészt hogy az ember akkor egyen húst, ha képes lenne ő maga leölni azt az állatot: vállaljunk felelősséget, tudjuk, hogy mivel jár, ha hús kerül az asztalunkra. A műanyagba csomagolt csirkemellek kora előtt ezzel nem volt gond, a nagymamám kitekerte a csirke nyakát, így készült a vasárnapi ebéd. Ma is van lehetőség, hogy lássuk, honnan kerül a hús a tányérunkra, például a disznóvágásoknál, vagy a horgászok is maguk ölik meg, belezik ki, stb. a halat. Én egyikért sem voltam oda soha. A másik, ami megfogott, az, hogy egy elmélet szerint elég lenne hetente egyszer húst ennünk (és ez még nem olyan régen is így volt a legtöbb családban). Ezt kipróbáltam és azt vettem észre, hogy folyton elfelejtem azt a heti egy alkalmat, aztán rájöttem, hogy akkor nem kell erőltetni. Így lettem vegetáriánus, azzal, hogy ha megkívánom a húst, akkor eszem. Mielőtt megtanultam, hogy ősszel feltankoljak vasból, ez évente egyszer, karácsony környékén megtörtént, utána évekig nem, majd a babavárás és a szoptatás változtatott egy kicsit a dolgokon. Most például nem eszem tejterméket, mert lehet, hogy a kislányom érzékeny rá, és így néha nagyon megkívánom a húst. Korábban kacérkodtam a vegánsággal is, egyszer öt hétre ki is próbáltam egy tisztítókúra keretében, nagyon jó volt, tele voltam energiával, nem hiányzott semmi. Most mások a testem igényei.

Mindenesetre ez az alapja, hogy itt egyszerű vegetáriánus és vegán recepteket fogok megosztani. Illetve az a véleményem, hogy ezeket elkészíteni is sokkal egyszerűbb: legtöbbször nincs hosszú sütési/főzési idő, mint a húsnál, nem fordulhat elő, hogy ha véletlenül nyers marad a közepe, abból mindenféle baktérium támadjon ránk. Nekem macerásabbnak tűnik a hús elkészítése, de lehet, hogy csak elszoktam tőle.