Barion Pixel

Miért vegák a receptjeim?


Notice: Trying to access array offset on value of type bool in /home/szimplan/public_html/wp-content/themes/movedo/includes/grve-header-functions.php on line 322

Miért vegák a receptjeim?

Miért vegák a receptjeim? 150 150 szimplán.

Nekem az evés az egyik legfontosabb témakör. 🙂 Imádok enni, imádok főzni, nagyra tartom a közös családi étkezéseket. Nálunk otthon Apukám főzött, aki ezt művészetnek tekintette. Az egyik legjellemzőbb emlékem, hogy egyszer szombat délelőtt a szobámból kitámolyogva megkérdeztem Anyukámat, mi lesz az ebéd, mire ő azt mondta: “Nem tudom, apád megint álmodott valamit.” (Itt az álmodást szó szerint kell érteni; neki annyira szenvedélye volt a főzés, hogy sokszor azzal is álmodott.) A hétvégi családi közös ebéd szent volt. Hát innen indul bennem az evés és a főzés szeretete, ám míg Apukám a magyaros konyhaművészetet vitte tökélyre (szerintem), én teljesen más irányokba indultam el.

Picture by daspunkt https://www.flickr.com/photos/daspunkt/8925257290/

Gyerekkorom óta gondom volt a súlyommal, így már tinédzserkorom előtt is sokat fogyókúráztam, majd fiatal felnőttkoromra ez az egészséges táplálkozás keresésévé szelídült. 2008-ban olvastam Rüdiger Dahlke Holisztikus táplálkozás című könyvét, ami többféle elméletet felsorakoztat, az olvasó válasszon, melyik a szimpatikus. Két dolog fogott meg benne: egyrészt hogy az ember akkor egyen húst, ha képes lenne ő maga leölni azt az állatot: vállaljunk felelősséget, tudjuk, hogy mivel jár, ha hús kerül az asztalunkra. A műanyagba csomagolt csirkemellek kora előtt ezzel nem volt gond, a nagymamám kitekerte a csirke nyakát, így készült a vasárnapi ebéd. Ma is van lehetőség, hogy lássuk, honnan kerül a hús a tányérunkra, például a disznóvágásoknál, vagy a horgászok is maguk ölik meg, belezik ki, stb. a halat. Én egyikért sem voltam oda soha. A másik, ami megfogott, az, hogy egy elmélet szerint elég lenne hetente egyszer húst ennünk (és ez még nem olyan régen is így volt a legtöbb családban). Ezt kipróbáltam és azt vettem észre, hogy folyton elfelejtem azt a heti egy alkalmat, aztán rájöttem, hogy akkor nem kell erőltetni. Így lettem vegetáriánus, azzal, hogy ha megkívánom a húst, akkor eszem. Mielőtt megtanultam, hogy ősszel feltankoljak vasból, ez évente egyszer, karácsony környékén megtörtént, utána évekig nem, majd a babavárás és a szoptatás változtatott egy kicsit a dolgokon. Most például nem eszem tejterméket, mert lehet, hogy a kislányom érzékeny rá, és így néha nagyon megkívánom a húst. Korábban kacérkodtam a vegánsággal is, egyszer öt hétre ki is próbáltam egy tisztítókúra keretében, nagyon jó volt, tele voltam energiával, nem hiányzott semmi. Most mások a testem igényei.

Mindenesetre ez az alapja, hogy itt egyszerű vegetáriánus és vegán recepteket fogok megosztani. Illetve az a véleményem, hogy ezeket elkészíteni is sokkal egyszerűbb: legtöbbször nincs hosszú sütési/főzési idő, mint a húsnál, nem fordulhat elő, hogy ha véletlenül nyers marad a közepe, abból mindenféle baktérium támadjon ránk. Nekem macerásabbnak tűnik a hús elkészítése, de lehet, hogy csak elszoktam tőle.

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!