El is maradoztam a blogírással, meg gondolkoztam is ezen az egészen, hogy hogyan is írjak az egyszerűbb életről, ha én alapvetően mindent túlbonyolítok. Aztán arra jutottam, hogy talán jobb a saját, gyarló kis próbálkozásaimról írni, mint megmondani a tutit. Talán érdekesebb, hogy valaki, akinek abszolút nincs érzéke a rendhez, milyen úton megy végig. Így aki olvassa, az tudja: ha nekem sikerül, másnak is sikerülhet. Ellenkező esetben kicsit olyan lennék, mint mikor kisiskolásként az osztálytársaim megkértek, hogy magyarázzam el a matekot. Egyszerűen nem értettem, hogy mit nem értenek, nem tudtam belehelyezkedni az ő helyzetükbe, így segíteni sem tudtam. Többet adhatnak az írásaim, ha én is végigjárok egy ilyen utat. És még motivál is, hogy továbbmenjek az úton. 🙂