Avagy út a kapszula gardrób felé
A kapszula gardrób kifejezést eddig angolul olvastam leginkább („capsule wardrobe”). Nem tudom, van-e pontos definíciója, mert szerintem mindenkinek mást jelent. Számomra azt, hogy nagyon kevés, lehetőleg jó minőségű, jól variálható ruhadarabod van, amik közül mindegyiket szereted és mindegyik jól is áll. Ez azért jó szerintem, mert bármit veszel fel, elméletileg jól fogod benne érezni magad és nem kell gondolkodnod rajta, hogy mi illik mihez. Nekem ez fontos kérdés, mert minden színhez van egy ékszerszettem kb., eddig nagyon figyeltem rá, hogy összeillő dolgokat hordjak, de sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha erre nem kellene figyelni. Az is érdekel, hogy ezt hogy lehet úgy megoldani, hogy az ember nem csak szürke és kék ruhákat hord. Már láttam erre egy-két példát az interneten elszórva, úgyhogy most arra vagyok kíváncsi, az én ruhatáramban ez hogyan működne. Valamiért ez a kapszula gardrób engem nagyon érdekel, de azt hiszem, érthető, hogy miért csak több körben jutok el idáig (ha eljutok), hiszen nemrég a kétszer két méteres gardróbszekrény és a nagy fiókos komód csak az én ruháimmal volt telezsúfolva…
Első felvonás – Konmari
Egy éve kezdtem neki komolyabban a gardróbselejtezésnek. A Konmari módszer alapján néztem végig a ruhatáramat (majd szinte minden más tárgyamat is). A japán Marie Kondo könyve nálunk is nagy siker lett, majd egy külön bejegyzést szeretnék később szentelni neki. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a módszert, úgy írnám le, hogy rakj rendet egy csapásra és csak azt tartsd meg, ami örömet okoz. A jövőt (talán még jó lesz valamire) és a múltat (emlékek kapcsolódnak hozzá) megpróbáljuk kizárni és csak a jelenben lenni. Ez egybevág sok spirituális iskola tanításával is. 🙂 Először selejtezünk, aztán keresünk a megmaradt dolgoknak helyet. A selejtezés során egy kategóriából (pl. nadrág, könyv, bögre) mindent egy helyre hordunk a lakás több pontjáról, egyesével a kezünkbe vesszük őket és feltesszük magunknak a kérdést, hogy az adott tárgy örömet okoz-e. Ezen kívül még más dolgok is tartoznak a módszerhez, most csak röviden leírtam a lényegét, hogy el tudjátok képzelni.
Tényleg hatásos, mikor az ember az összes cipőjét vagy az összes felsőjét egy (vagy több!) kupacban látja. Meglepődtem, mennyi ruhám van, és azon is, hogy ezek közül mennyi nem okoz örömet. De sokról még mindig azt gondoltam, hogy szeretem, úgyhogy a ruhatáram több, mint fele megmaradt és még az is rengeteg volt. Van, aki azt mondja, hogy érdemes több körben konmarizni (már van ilyen kifejezés, sőt, olyan is, hogy „kimarizni”…), mert egyre jobban belejössz, egyre könnyebben tudod megállapítani, melyik tárgynak örülsz igazán.
Második felvonás – Project333 „light”
Lenke születése után, szeptember elején tört rám, hogy a rengeteg ruhám közül olyan nehéz azt a néhányat kiválogatni, ami 1) rám jön, 2) lehet benne kényelmesen szoptatni, 3) nem sajnálom itthon összebabázni (-tejezni, -bukizni, -kakizni, -pisizni; a megfelelő behelyettesítendő). Akkoriban olvastam (újra) a Project333-ról, ami egy minimalista öltözködési kihívás. Ennek az a lényege, hogy 3 hónapon át 33 vagy kevesebb ruhadarabot használj. Ebbe nem számít bele a fehérnemű, a pizsama, az otthoni ruha, a sportruházat és az állandóan hordott ékszer, mint például a jegygyűrű. De beleszámít a felsőruházaton kívül a cipő, táska, egyéb kiegészítő és a kabátok is. Amit nem válogatunk be a 33 ruhadarab közé, azt bedobozoljuk és eltesszük. Ez is egyfajta kapszula gardrób végül is. (Viszont a Konmarival valamelyest ellentétes, mert ő nem ajánlja, hogy akár a téli-nyári ruháinkat eltegyük máshova, vagy hogy a kiselejtezett ruhák egy dobozban várják a sorsukat hónapokig. Azt sem hiszem, hogy javasolná, hogy egy szeretett ruhadarabunk a dobozban álljon, mert nem fért bele a kiválogatott 33-ba.)
Ennek egy „light” verzióját végeztem el, azaz összeszedtem azokat a ruhákat, amiket a következő három hónapban biztosan nem fogok felvenni (nyári ruhák, kihízott ruhák és azok, amikben nem lehet szoptatni) és elpakoltam őket. Két ágy alatti tároló telt meg. Innen lehetett volna még tovább válogatni, mert csak felsőből is több maradt, mint 33, mondjuk abban az itthoni ruhák is benne voltak, de én most ugye leginkább azokat hordom. Két hónap alatt az elpakolt dolgok közül semmit sem kerestem, igaz, kevésszer mentem el itthonról. (Egyébként a tavalyi nagy selejtezés után is csak egyetlen dolog hiányzott, egy nyaklánc. A kiselejtezett ruhák nagy részére nem is emlékszem.) Egyelőre azért sem dobtam ki újabb dolgokat, mert speciális helyzetben vagyok így a pár hónapos Lenkével, nem tudom, mi lesz rám jó mondjuk egy év múlva, hol fogok dolgozni vagy milyen prioritásaim lesznek akkor. De kíváncsi vagyok, hogy ha átnézem az elpakolt ruhákat (elvileg decembertől kezdődik az újabb három hónap nálam), mire fogok majd rácsodálkozni, hogy „jé, ilyenem is van?” és mit akarok majd kidobni.
Találtam egy nagyon szimpatikus írást a neten, hogy hogyan építsünk ki kapszula gardróbot, úgyhogy ennek kipróbálása lesz a következő lépés. Már alig várom!
