A kapszula gardróbot már említettem az egyik korábbi bejegyzésben, de nem írtam le egy érdekes dolgot, amit ezzel a témával kapcsolatban olvastam és meg szeretnék osztani. Először a Becoming Minimalist blogon találkoztam a kapszula gardrób gondolatával. Bár ez a cikk valójában arról szól, hogy sok sikeres ember (például Barack Obama, Mark Zuckerberg vagy Steve Jobs is) ugyanolyan vagy nagyon hasonló ruhát hord minden nap. Így csökkentik a napi döntéseik számát (minél több döntést hozunk meg egy nap, annál kevésbé döntünk jól az idő előrehaladtával), a ruhák kiválasztásával eltöltött időt és a kapcsolódó stresszt (vajon megfelelő ruhát vettem fel…?). Ez egyértelműen nem az én utam, de megint csak egy érdekes, szélsőséges példa, ami más megvilágításba helyezi számomra az öltözködés témáját. Ugyanakkor az írás megemlíti a kapszula gardróbot és a project333-at is, amik a cikk olvasásakor számomra még ismeretlenek voltak.

Pár napja elkezdtem kapszula gardróbot csinálni, és rájöttem, hogy valószínűleg nem nekem való… Viszont két másik dologra is rájöttem a ruhatárammal kapcsolatban, úgyhogy már megérte. 🙂 Az egyik, hogy a ruháim nem variálhatók. A kedvenceim mintásak és cukik, viszont így egymással nem lehet őket felvenni, csak egy-egy egyszínű, „unalmas” ruhadarabbal, amiket viszont nem szívesen válogatnék be egy kapszula gardróbba, mert ahhoz túl „kevés a hely”. Ez egyébként azt is mutatja, hogy az eddigi vásárlásaimban nem voltam túl tudatos. És itt például el lehetne dönteni, hogy azt vegyem meg, ami nagyon tetszik, vagy azt, amire szükségem lenne. Konmari szerint azt, ami nagyon tetszik. És az is biztos, hogy ahányszor elindultam, hogy nekem farmer kell vagy fekete cipő, hihetetlen kimerítő plázatúra lett belőle, és nagyon nehezen találtam bármit is. Máskor meg csak úgy szembejött a tökéletes darab.

A másik, amire így rájöttem, az, hogy még mindig sok ruhám van, amiket nem is szeretek, hiszen nem válogatnám be őket a kapszula gardróbba. Úgyhogy hétvégén újra nekiestem, és még kb. három-négy nagy szatyor ruha, cipő, táska és ékszer került ki a szekrényemből. Mégiscsak a Konmari módszer válik be a legjobban nálam, azaz hogy az maradjon, amit tényleg szeretek. Tényleg írok arról is nemsokára, csak gyorsan újraolvasom a könyvet. 🙂 A mostani selejtezés csak annyiban volt Konmaris, hogy az alapján válogattam, hogy mi okoz örömet, sőt, próbáltam úgy, hogy csak az maradjon, amibe ujjongva bújnék bele. Ez szerintem a legfontosabb elv ebben a módszerben, de ír például mást is, mint hogy ünnep legyen a rendrakás, ne vonja el semmi a figyelmünket, egyszerre, rövid idő alatt tegyünk rendet, de ez nem volt megvalósítható. Lenkét etettem, altattam közben néha, a ruhák várományosai pedig lelkesen próbálgatták, amit én kiválogattam, ami egyébként plusz jó érzés volt, hiszen láttam, hogy valaki örül majd ezeknek (és még jobban is áll neki, mint nekem).

Azért, hogy ne maradjon kapszula gardrób ötlet nélkül az, aki már várta, megosztom, hogy én meddig jutottam.

Érdekes módon egy amerikai gasztroblogger oldalán találtam a leghasznosabb írást ebben a témában. Konkrét lépésekben írja le, hogy hogyan hozzuk létre a saját kapszula gardróbunkat, és szerintem működne is a leírása, ha az egész koncepció nekem való lenne. De úgy tűnik, én menthetetlenül szeretem a mókás mintás ruhákat… Illetve ha lenne keretem, időm és kedvem, vehetnék olyan ruhadarabokat, amik kiegészítenék a kedvenceimet. De most nincs. 🙂

Az elv szerint be kellene válogatnom öt cipőt, öt alsót és kilenc felsőt (van, ahol felsőből is kevesebbet javasolnak). Most téli ruhatárat akartam összeállítani, így alig találtam öt cipőt, amit hordanék, és az öt alsó is könnyű volt: bekerült egy farmer, három szoknya, amit szeretek és egy ruha. Úgyis mindig a farmert hordom. Aztán a felsőknél kezdődtek a bonyodalmak: a kedvenc szoknyámhoz gyakorlatilag nem illik semmi sem, az egyszínű fekete, fehér, szürke és egy bizonyos fajta halvány rózsaszín felsőkön kívül (ami nincs most épp nekem). De ennél színesebb ruhatárat terveztem… Úgyhogy a vidám, fekete alapon rózsaszín mintás szoknyát lecseréltem egy sötétzöldre. (Ettől nem lett színesebb…) Vannak kedvenc hosszú pulcsijaim is télire, ezeket csak farmerral lehet felvenni. Így megint elakadtam. Végül az egyik bekerült a válogatásba, a másik nem, pedig azt jobban szeretem, csak kevésbé praktikus, mert rövidujjú.

Valahol vicces, hogy gyesen levő anyukaként sem tudok megelégedni tizenkilenc ruhadarabbal. Mindezt úgy, hogy ebben a blogban leírt koncepció megengedi, hogy az alapruhatárunkban, ami nem változik évszakonként, legyen tíz aláöltözet (nekem ezek pántos pólók, amiket amúgy is hordok itthon) és tíz itthoni ruhadarab is, amik közé bekerült három olyan felső is, amit igazából máshol is hordhatnék. Egyébként a blogbejegyzés elvei szerint lehet még az alapruhatárban tíz-tíz ruhadarab a következő kategóriákból is: sportruházat, kiegészítő és elegáns ruha, valamint kabát, sapka stb. És akkor még a harisnyákat fehérneműnek (azaz korlátozásmentes kategóriának) tekintettem, pedig a harisnyáim is a szivárvány szinte összes színében pompáznak, így ezekkel is fel lehetne dobni a ruháimat.

Hát, valahol itt adtam fel, tizenegy felsővel… Azért fotózom, hogy mi lett az eredmény, hátha valakinek tetszik és ötletet ad. (A fotók közé a sötétzöld szoknya már nem került be, mert már elajándékoztam… 🙂 Benne van helyette az eredeti mintás és egy farmerszoknya, amit most találtam… És van, ami mindkét kollázsba bekerült, mert mindkettőhöz illik. Ja, és egy felső a mosásban van, egyet meg karácsonyra fogok megkapni.)

Alapvetően azért csinálnánk a kapszula gardróbot, hogy örömet okozzon: egyszerű legyen az öltözködés, és csak olyan ruhákat hordjunk, amiket szeretünk. Én nem értem el ezt a célt, fájlaltam olyan ruhák hiányát, amikbe tényleg ujjongva bújok bele reggelente. Lehet, hogy még nem vagyok elég egyszerű, de az is lehet, hogy ez egy olyan terület, ami fontos nekem, tehát nem kacat. Viszont a kapszula-próbálkozást követő selejtezés eredményeként a szekrényem most már egészen átlátható, és szinte minden ruhám az ujjongós kategóriába tartozik. Úgyhogy volt értelme a próbálkozásnak, ezért jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek. 🙂