Barion Pixel

Szükség esetére

Szükség esetére

Szükség esetére 150 150 szimplán.

Mit tartunk itthon szükség esetére? Kihasználjuk ezeket, vagy csak a helyet foglalják az életünkben?

Karácsony előtt kukacinvázió volt nálunk. Tudjátok, az ételmoly… Valószínűleg egy teában lehetett benne, és szerencsére csak egy szekrényt érintett a konyhában, de hát nagyon nem örültem neki, hogy Lenke mellett a tízpercnyi szünetkéimet kukacvadászatra kell használnom. Azóta gondolkodtam, ennek mi lehetett az értelme, bár az biztos, hogy a teáinkat szépen átszelektáltam, és egy lejártat is találtam közöttük.

Picture by Jocelyn & Cathy https://www.flickr.com/photos/foodishfetish/8410757372/

Most értettem meg, ez mit tanított nekem. Tegnap Zoli egyik lányának hőemelkedése volt. Nálunk alapból nincs láz- és fájdalomcsillapító, nem szoktunk betegek lenni. Illetve Lenke miatt most van kúp, de arra valahogy nem ugrott rá senki… 🙂 Kerestünk gyógyteát, hogy legalább azt igyon mézzel, de kiderült, hogy majdnem mindet kidobtam a kukacinvázió miatt. Ma azon gondolkodtam, hogy jó, akkor venni kell most ilyen teát meg olyan teát meg ezt meg azt, szükség esetére. Aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, mert jöhet kukacinvázió, beázhat a konyha, lejárhat, beleejthetem a mosogatóba és egy csomó minden történhet vele anélkül, hogy ténylegesen használnám. Persze az is megtörténhet, hogy kell és nincs itthon. De az ünnepeken kívül a boltok nyitva, három gyógyszertár van öt percnyi távolságra, plusz az Anyukám és a tesómék 15 és 10 percnyi sétára tőlünk. Nem sok olyan életmentő dolog van, amit ne tudnánk beszerezni, ha tényleg kell. Ami pedig ilyen, abból tarthatunk itthon szükség esetére (mint Lenkének a lázcsillapító kúp, vagy a széntabletta, ami mérgezés esetén fontos), de másból nem érdemes.

Mint ahogy tavaly nyáron például az egyik nagy eső miatt elázott a kezelőhelyen, ahol dolgoztam, több mint száz-százötvenezer forint értékű könyv. Rendben, ezek nem az enyémek voltak, hanem a közösségünk adta össze, de nagyon sok csak várta, hogy elolvassuk, aztán olvasatlanul szépen a szennyvízé lettek. Sok egyébként az én nagy könyvvásárlós korszakomból származott. Volt értelme őket megvennem a leárazáskor, hogy majd egyszer elolvasom?

Azt hiszem, ezt mindenkinek magának kell mérlegelni: melyik a nagyobb veszteség, ha nincs itthon, mikor kellene, és esetleg jobban utána kell akkor menni, hogy beszerezzük, vagy hogy talán feleslegesen adjuk ki rá a pénzt és feleslegesen foglalja a helyet, nyomaszt a többi tárggyal együtt. De ez az utóbbi is egy szempont, amit azt hiszem, eddig nem sokan vettünk figyelembe.

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!