Ígértem, hogy írok a folytatásban a mosdóba kakilás gyakorlatáról. (Még mindig Lenke az, aki a mosdóba kakil, a félreértések elkerülése végett…) A módszer neve természetes csecsemőhigiénia vagy EC, és arra épít, hogy a babák képesek egyrészt jelezni, ha üríteniük kell, másrészt visszatartani, amíg mi kivisszük őket a mosdóba. Lássuk, hogy megy ez nálunk (és másoknál).
Az EC elméletéről szóló bejegyzésemet itt találod.
Mi Lenke négy hónapos korában kezdtünk EC-zni. Akkor azt olvastam, hogy öt hónapos kor előtt a legkönnyebb elkezdeni, de azóta több helyről hallottam, hogy bármikor elkezdhető. Gondolom, ha korábban kezdjük, akkor egyrészt még nem neveltük rá a gyereket annyira, hogy a pelusba pisiljen/kakiljon, másrészt nem akar menni játszani vagy más érdekes dolgot csinálni vécézés helyett, mint most Lenke néha, aki már nyolc hónapos.
Azt előre leszögeztem, hogy csak akkor fogom ezt csinálni, ha Lenkének nem rossz. Meglepődtem, hogy mennyire élvezte, sokat szoktunk közben mókázni, nevetni. Ezt javasolják is, hiszen nevetés közben a gátizmaink elernyednek. (Ki nem pisilt még be a nevetéstől…?) Nekünk az alakult ki, hogy a mosdó fölé tartom Lenkét, van aki lavórt használ, de olyat is hallottam már, hogy a segítő leül a vécére, a gyereket az ölébe teszi és a két combja között megy a dolog. Ezt az én combjaimmal meg sem próbáltam… 🙂 A lavór is bizonytalannak, nehezen takaríthatónak tűnt nekem (ha mellémegy), ráadásul a mosdóban ott a tükör, abban látom is, hogy épp mi történik, és Lenke is lát engem, meg a fürdőt könnyű hamar felfűteni hősugárzóval. Nekünk ez vált be. Eleinte minden kaki után kimostam a mosdót fertőtlenítővel, de hamar szétment a bőröm tőle (és nem hiszem, hogy ez túl környezetbarát lett volna), így most úgy oldjuk meg, hogy kakilás után egy kanna forró vízzel öblítjük le a mosdót. Azért szólunk mindenkinek, aki nálunk jár, hogy ne nagyon nyúlkáljon bele. Ha már ülni fog Lenke, akkor pedig bilizni tervezünk. Szerettem volna rögtön vécészűkítőt, de most a hétvégén megnéztük élőben, és még nagynak tűnt.
Jobb felkészülni, hogy a pisi eléggé mindenfelé is tud menni, legalábbis nálunk. Lenke lány létére előre pisil, volt már, hogy eltaláltuk a fürdőszobapolcot, mert még mindig inkább a kaki menjen a mosdóba… Fiúknál állítólag meg lehet úgy fogni a babát, hogy egy ujjal irányítjuk a kukacot, ezt még nem próbáltam.
Ja igen, a tartás: a baba háttal a mellkasunknak támaszkodik, mi a lábait egy-egy kézzel a térdhajlatnál fogjuk. Illetve mi még régebben úgy is csináltuk, hogy egy kézzel fogtam a mellkasánál, a hóna alatt, a másikkal pedig a két lábfejét, de most már túl nehéz ehhez és sokat ficánkol. Kisebb korban, amikor még nem nehéz a baba, a képen látható tartás is működhet.
Érdemes egy hangot kapcsolni a pisihez és a kakihoz is, ami jelzi a babának, hogy szabad a pálya, most lehet engedni. Ez lehet például piss-piss-piss és rotty-rotty-rotty, hallottam olyat is, hogy pisiléshez fütyülnek, de mi énekelünk – ha már lúd, legyen kövér. 🙂 Két ismert dalt írtunk át, állítólag ettől nem fog bepisilni/bekakilni, ha meghallja az oviban, mert a hely, a tartás is hozzájárul az élményhez. Mindenesetre ezt máskor nem énekeljük. Eleinte amikor láttuk, hogy na most kakil vagy most pisil, akkor is elénekeltük őket, hogy össze tudja kötni és kapcsoljon, amikor a mosdó felett pucér popsival lóg, hogy miért is vagyunk itt…
Tehát nálunk a folyamat így néz ki: a pelenkázón levetkőztetem, onnan átviszem a fürdőszobába (ezeken az utakon azt hiszem, egy-kétszer volt összesen pisi-baleset), bekapcsolom a hősugárzót és a mosdó felett néhányszor eléneklem neki a pisi- és a kakidalt is. Amikor éppen pisil vagy kakil, akkor is eléneklem a kapcsolódó dalt, hogy rögzüljön. A végén mindig elmondom neki, hogy „Most még egyszer eléneklem a kakidalt, és ha már nem kakilsz, visszamegyünk a pelenkázóra.” Ez fontos, ilyenkor még nagyon sokszor kakil. Olyan is van, hogy addig nem kakilt, akár percekig, és kihasználja ezt az „utolsó lehetőséget” – bár persze ilyenkor maradunk még, és mielőtt bemennénk, újra figyelmeztetem. Ezt akár három-négyszer is eljátsszuk néha. Aztán folyó vízzel lemosom (nagyon sűrű kakinál néha papírt is használok), visszamegyünk a szobába, ott egy kis törölközővel megtörlöm és kapja a tiszta pelenkát. Most, hogy nagyobb már, néha unja, akkor próbálom szórakoztatni a tükörben, de igazából legtöbbször látszik, hogy „lesz-e ebből valami”. Ha nagyon másfelé menne, akkor nem szokott jönni semmi, olyankor én is rövidre fogom a dalolászást. Ja igen: és még sosem fázott fel ettől Lenke – többen ettől tartottak.
Vendégségben nem csináljuk, néha akkor sem, ha nálunk van vendég, például a védőnő. 😀 Szívszélhűdést kapna szerintem… Szerencsére így is működik, nem úgy van, hogy csak akkor jelez a gyerek, ha sosem kell pelenkába pisilnie vagy kakilnia. Mi éjjel sem megyünk ki vele, de éjjel általában nem is kakil. Azért volt már, hogy hajnalban kivittem, de ettől sajnos eléggé fel is ébredt. Az éjjel is EC-zőknek azt ajánlják, hogy legyen az ágy mellett egy lavór, és persze együtt kell hozzá aludni. Mivel a babák álmukban általában nem pisilnek, az éjszakai ébredésekkor lehet számítani erre, de erről nincs saját tapasztalatom, csak ezt olvastam.
Ja és persze lehet teljesen pelenka nélkül is csinálni, de erről szintén nincs tapasztalatom. Talán majd nyáron profibb leszek ebben.
Mindenesetre nekünk nem okoz túl nagy nehézséget, hogy kivigyük a mosdóba Lenkét, és bízom benne, hogy a kötődésünket, a köztünk lévő kommunikációt erősíti ez, ezáltal teszi egyszerűbbé az életünket. Mellékesen remélem, hogy a szobatisztaságot is segíti majd, de ezt majd meglátjuk később. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szeretné saját maga tapasztalni, hogyan működhet a kommunikáció már egy egészen kicsi babával is.
