Több, mint három hónapja dolgozom azon, hol lazábban, hol intenzívebben, hogy a blogom átköltözzön a szimplan.hu címre és self-hosted, azaz szabad fordításban saját tulajdonú legyen. Most végre sikerült, már csak néhány simítás van hátra! De mivel a legutóbbi bejegyzés is elmaradt, nem akartalak Titeket olvasnivaló nélkül hagyni a hétvégére, ezért leírom a gyors tudnivalókat erről az új oldalról és a végére egy egyszerű, ámde nagyon finom receptet.
Legutóbb is írtam, hogy tele vagyok ötlettel, inspirációval, rengeteg mindenről írnék, és még több mindent szeretnék kipróbálni, hogy aztán írhassak róla. 🙂 Ez most még kicsit nehezen megy a már kilenc hónapos Lenkével, akinek jön a foga, és amúgy is nagyon frusztrált, mert szerintem már szíve szerint keresztül-kasul rohangálna a lakásban és mindent szétdobálna és megkóstolna, de még eléggé röghöz van kötve. Ezért elég gyakran fordul elő, hogy hosszabb-rövidebb nyögés-nyígás után megint a kezemben van, és esélyem sincs elvégezni, amit elterveztem. De hát ez ilyen. 🙂 Egyszer remélem, erről is tudok majd írni – hogyan oszd be az idődet kisgyerek mellett. (Illetve hogyan ne parázd szét magad, ha a gyerek nem a „könyv szerint” fejlődik…)
Most az ötletek közül végre megvalósult a szimplan.hu, kicsit módosult külsővel és sok olyan lehetőséggel, ami hosszú távon könnyebbé teszi majd a blogolást és segít elérni a céljaimat. 🙂 Azt el kell árulnom, hogy bár egészen kockának vallom magam és szerintem nem vagyok hülye a számítógépekhez, a wordpress híres hiperegyszerű telepítése mégsem annyira hiperegyszerű, mint ahogyan én képzeltem. Talán erről is írok egyszer. 🙂 Lehet, hogy csak az én könnyű honlapkészítésről alkotott elképzeléseim idealisztikusak, mindenesetre sok ember segítségével jutottam el ide, ahol most tartok, amiért nagyon hálás vagyok. Végül is tök jó az, hogy ennyi ember támogat puszta kedvességből abban, amit csinálni szeretnék.
Ami még nincs kész: sajnos a bejegyzések importálásánál a dátumok nem jöttek át, úgyhogy ezeket egyesével kell átírogatnom. (Vagy szereznem kell egy szabad órát Zolinak, aki amúgy adatbázisokkal foglalkozó informatikus :), hogy megkeresse és „átmentse” ezeket az adatokat. Azt hiszem, az előbbi esélyesebb…) Így egyelőre nem időrendi sorrendben jelennek meg a bejegyzések, mert úgy látszik, mintha mindegyiket egyszerre, az importálás pillanatában írtam volna. A kategóriák, címkék, kiemelt képek és hozzászólások is lemaradtak, utóbbiakat esélyes, hogy pótolni sem tudom, így a korábbi hozzászólóktól elnézést kérek, véleményük a szimplan.wordpress.com-on továbbra is elérhető.
Ha bármi furcsaságot láttok az oldalon, kérlek, írjátok meg! Még minden próbaüzemmódban fut, és lesz, ami még változik. Nagyon köszönöm előre is a megértést.
És akkor jöjjön a mai ebédünk receptje, ami annyira egyszerű, hogy szinte ciki receptnek nevezni, viszont isteni finom lett. Pont abból a helyzetből született, hogy nem volt időnk (kedvünk?) főzni. Nagyon gyorsan elkészült, ráadásul én nem tudok betelni most a spenóttal és a zöldsalátákkal. Egyszer olvastam erről egy írást, hogy mennyire a zöldekre van szükségünk ilyenkor tavasszal, és most a saját bőrömön érzem. Olyannyira, hogy minden falat után legszívesebben felkiáltanék, hogy „de jól esik!” és még a napi csokiadagomat is elkezdtem csökkenteni ennek hatására – ha egyszer ilyen jó érzés azzal táplálni a testem, amire valóban szüksége van. 🙂
Vegán spenót-pesztós tészta
Hozzávalók 4 személyre:
- 0,5 kg spenót
- 1 gerezd fokhagyma
- 10 dkg kesudió
- 8 db koktélparadicsom
- parmezán sajt (a nem vegánoknak)
- olívaolaj
- só
A spenótot olívaolajon megpároljuk, hogy összeessen, majd aprítógépben felaprítjuk a fokhagymával és a kesudióval együtt. Ízlés szerint adjunk hozzá sót és olívaolajat, hogy megfelelő állagú szószt kapjunk. Tegyük frissen főzött tésztára, díszítsük koktélparadicsom-gerezdekkel, esetleg parmezánnal.
Lenke ma elmélyülten falatozott egészen hosszan a só- és tejtermékmentes verzióból. Mondjuk ölben evőknek annyira nem ajánlom ezt az ételt, egészen durván néztünk ki utána mindketten (és persze az asztal és a padló is). De megérte, mert finom, szezonális, egészséges étel került a hasunkba. 🙂
