A hétvégén Szegeden jártunk. Bár már jó párszor voltam itt, a városnézés valahogy mindig kimaradt. És mit hagytam ki! Nem tudtam, hogy Szeged ennyire jó hely! A parkok, a széles utcák, a sok biciklista, a Tisza, és a szecesszió, ó, a szecesszió! Nem éppen minimalista szerelmem… Lássuk, mit lehet csinálni Szegeden kisbabával és hol ehet egy vegán.
Az utazás főpróba volt a nyári berlini utunkhoz abban a tekintetben, hogy nem autóval mentünk. Azt gondoltam, jobb Lenkének, ha nem az autósülésbe kötözve üli végig az utat, így vonatoztunk, ami elég jól bevált, bár az InterCity drágább, mint ha autóztunk volna, még a 33%-os kedvezménnyel együtt is, ami gyerekkel utazóknak jár. De a vonaton Lenke lehet az ölünkben, Zoli is tud vele foglalkozni, lehet vele sétálgatni, tud szopizni, szóval ő abszolút élvezte. Mi meg tudjuk róla, hogy nem egy nyűgös típus, nem sírja végig az utat, így azon nem kellett aggódnunk, hogy nagyon zavarnánk a többi utast. (Pedig hazafelé még pelenkázni is kellett, de Zoli keresett egy kabint, ahol csak nők voltak, akik szinte örültek neki. Férfi kisbabával, hmm…)
Szegeden Zoli egyetemista lánya kalauzolt bennünket, úgyhogy az itt leírt helyek nagy részét neki köszönhetjük. Pénteken például egy vegán étteremben, a Green Fusion-ben indítottunk, ami messze a legjobbnak bizonyult a három hely között, ahol ettünk. Sőt, igazából azt kell mondanom, örülnék, ha Budapesten is lenne ilyen. Önkiszolgáló, de hangulatos, olcsó, az ételek fantáziadúsak és finomak. Mi olyan tálat kértünk, amire mindenből tettek, ami aznap kapható volt, ez BLW-szempontból szuper, mert Lenke válogathatott: volt rajta fasírt, gabona, tészta és szabdzsi is, a fasírtokat és a tésztát könnyen meg tudta fogni és jóízűen elfogyasztotta. Bár pelenkázó itt nem volt, megengedték, hogy az egyik asztal melletti padon cseréljük ki a pelust (a vendégeket sem zavarta).
Ezután a Süti, nem süti nevű kávézó felé vettük az irányt, ahol valami isteni aszalt szilvás, epres browniet ettem, de sajnos kissé rohanva, mert Lenke már nyűgös volt. Nem volt gond abból, hogy növényi tejjel kértük a (részemről koffeinmentes) kávét, állítólag ez Szegeden a legtöbb helyen így van. (Még egy vegán pont Szegednek!)
A szombat reggel a Mars téri piacon indult, ami rendezett, tiszta és olcsó. Ahogy írtam, még termelői spárgához is sikerült hozzájutni. A piac mellett hatalmas biciklitároló és padok, amik azt a benyomást keltik, hogy a szombat reggeli bevásárlás egy közösségi program, ami után van még idő egy kicsit leülni beszélgetni is (igen!!). Persze ezt akár a piacon található Kávészöm kávézóban is megtehetjük, ahol isteni mindenmentes sütit kaptam, és bónuszként a számomra ellenállhatatlan (még ha porból készül is) vaníliás chai latte is kapható itt. Jó időben kiülős része is van a kávézónak.
Ezután következett szecessziós körutunk. Van egy könyvem, ami a Kárpát-medence legszebb szecessziós épületeit gyűjti össze, és Szeged Budapest után a leghosszabb szekció benne. Ebből készítettem a pénteki altatás alatt egy google-térképet, amit szombaton megkíséreltünk végigjárni, de Lenke miatt a piaccal együtt csak kétórás séta fért bele. (Első megnyitáskor csalóka ez a térkép, mert a helyeknek csak egy részét mutatja. Jobban rá kell közelíteni, hogy ne csak a piros alapon fehér négyzetek, hanem a kis zászlócskák is látsszanak.) Így is gyönyörű épületeket láttunk, a végállomás pedig a gyönyörű Reök-palota volt. Már attól is boldog lettem volna önmagában, ha bejutok ide, de kiderült, hogy éppen Mucha-kiállítás van itt, egészen olcsó, levásárolható belépővel és ahhoz képest egészen komoly kiállítással. Bár itt az előtérben meg a kiállítótérben kellett szoptatnom, mindenki nagyon kedves volt, és a pelenkázáshoz egy félreeső termet is kinyitottak, amiatt meg senki nem szólt semmit, hogy Lenke hangosan gagyarászott az egyébként csendes termekben.
Az ebédünk rendelt pizza volt a Don Quijote pizzériából, ami nem volt rossz, de inkább húsevőknek tudom ajánlani a helyet, a vegetáriánus kínálatot még egy kicsit fejleszteniük kell.
Vasárnap már pakoltunk, de a bőröndöt a koliban hagyhattuk, így tudtunk sétálgatni, délután egy parkban altattuk Lenkét és viszonylag késői vonattal jöttünk vissza. Az ebédet a Taj Mahal indiai étteremben ejtettük meg, ami elegánsabb, de nem szóltak semmit arra, hogy szoptattam (egy sarokban ültünk és akkor még nem volt más vendég azon a részen), hogy Lenke szétszórta a rizst és hogy a tányérom alá viaszosvászon terítőt tettem… 🙂 Ahhoz képest, hogy az indiai konyhában mennyi lehetőség van, aránylag kevés vegetáriánus ételük volt, de mégis volt hét-nyolc fajta, amik közt vegán verziókat is találtunk (bár a lepények joghurttal készülnek). Viszont az ízektől annyira nem voltam elájulva, a Green Fusion-ben jobb volt a fűszerezés, ebben mindannyian egyetértettünk. A „csípős” és a „fűszeres” viszont indiai mércével értendő, nekem már a „fűszeres” kategóriától is vörösödött a szám. Mondjuk Lenke meg gond nélkül betolta a fűszeres szabdzsi zöldségeit (a karfiol annyira érdekelte, hogy majdnem kiugrott az ölemből érte), én meg csak aggódva pislogtam, hogy nem árt-e meg neki. Végül megnyugodtam abban, hogy remélhetőleg érzi, mire van szüksége.
Ebéd után a Kék Elefánt Kávézóba mentünk, ahol egy srác (gondolom profi barista) vitte az egész boltot, készítette nekünk a kávét, és közben válaszolt a kérdéseinkre. Gyönyörű habot csinált rizstejből (kétféle növényi tejet is tudott ajánlani) és nagyon finom kávét adott. Mivel itt csak egy-két ülőhely van, és Lenkének amúgy is jobb volt, ha mozgásban maradunk, kisétáltunk a Tisza-partra, majd végül letelepedtünk egy csendes parkba altatni. Tíz perc múlva leszállt mögöttünk egy helikopter. 🙂 A gyermekklinika előtt ültünk, de erre valahogy nem számítottunk. Lenke akkor meg sem rezdült, de később, amikor felébredt (ő elég sokszor ébred a délutáni alvás alatt) és már éppen sikerült volna visszaaltatni, na akkor indult újra el a helikopter, úgyhogy az alvásnak lőttek. Kis játék pikniktakarón, aztán már indultunk is a bőröndünkért, majd a vonathoz.
Összességében azt láttam, hogy Szegeden sok jó hely van vegáknak és vegánoknak, hangulatosak a kávézók, barátságosak a kisbabával nem csak akkor, amikor cuki és gügyög, hanem akkor is, ha szoptatni és pelenkázni kell és a sok park és szabadtéri látnivaló alkalmassá teszi arra, hogy egy kisgyerekkel is jól érezzük itt magunkat. Az egyszerű életmód szerelmeseinek is jó lehetőségek vannak, lehet sétálni, van sok bicikliút, park, Tisza-part, piac és úgy láttam, a divatláncok nagy része a bevásárlóközpontokba szorult, a városban inkább kis üzleteket és kávézókat látni. Még jó sok felfedezetlen étterem és kávézó maradt, és a város hangulata miatt is szeretnénk hamarosan visszatérni.
