Egy pár hete elhatároztam, hogy minden csütörtökön leírom ide, miért vagyok hálás az elmúlt egy hétből. Nem azért, hogy eldicsekedjek vele, hogy a mi életünk milyen rózsaszínű, vagy hogy én milyen pozitív vagyok. Inkább azért, mert úgy érzem, ha hálával tudunk nézni az életünk eseményeire, akkor maga az élet könnyebbé válik. Nem tudom, ezért-e, de egy hete nagyon jókedvűen intézem a hétköznapokat, a nehéz helyzeteket pedig magamhoz képest nyugodtan kezelem. Mindenesetre folytatom a Heti hálát, hátha mást is inspirál valamelyik gondolat.

Hálás vagyok…

…hogy kikerült egy bejegyzésem egy nagy magyar minimalista blogra, a Hétköznapi zarándokra. És hogy kapok rá pozitív visszajelzéseket.

…hogy továbbra is tele vagyok ötletekkel a bloggal kapcsolatban, és hogy körvonalazódik, mit szeretnék csinálni, ha Lenke kicsit önállóbb lesz.

…hogy Lenke szopási sztrájkja csak egy napig tartott.

…hogy olyan emberektől kaptam segítséget a szopási sztrájk alatt, akikre nem is gondoltam volna.

…hogy Zoli olyan türelmes volt velem, amikor idegességemben bunkó voltam vele, pedig neki is nehéz volt ez a helyzet.

…hogy ez a nehezebb időszak sok mindenre megtanított. (És tanít még mindig, mert Lenke még nincs teljesen jól lelkileg, nem nagyon tudok vele most emberek közé menni vagy látogatókat hívni.)

…hogy Lenke végre elkezdett kúszni és ettől ő is sokkal jobban érzi magát.

…hogy ma végre volt egy nyugodt éjszakánk. (Szerintem a mozgásfejlődési ugrás miatt, de lassan egy hete rengetegszer ébredt éjszaka Lenke.)

…hogy ismerek olyan embereket, akik tök sok mindent tudnak a gyermeknevelésről és élvezet őket hallgatni. És hogy annyi információ érhető el nekünk, tényleg érdekes, olvasásra érdemes írások.

…hogy kaptam a héten egy ingyenes coaching alkalmat, ami új gondolatokat ébresztett bennem.

…hogy megint háromnapos hétvége lesz, aminek a legnagyobb részét Zolival hármasban tölthetjük.

…hogy tegnap sikerült egy kicsit selejtezni.

És Ti miért vagytok hálásak?

Mentés