Tegnap, ahogyan írtam a heti hála bejegyzést, rájöttem, hogy létezik egy alapvető hálaadás, amit akár minden nap elmondhatnék. Azokért a dolgokért, amik minden nap itt vannak velem, vagy eddig végigkísérték az életemet. Szerintem nagyon fontos, hogy ezekért hálát adjunk, és ne tekintsük őket maguktól értetődőnek. Így megpróbáltam megfogalmazni egy olyan hálaadást, ami általánosan érvényes az életemre, és – remélem – a legtöbbünk életére. Használjátok, terjesszétek, olvassátok akár minden nap, nyomtassátok ki és tegyétek ki a falra, gondoljatok rá. És egészítsétek ki szabadon.

Hálás vagyok…

…az életemért, azért, hogy megszülethettem, hogy édesanyám magában hordozott hónapokig és életet adott nekem.

…azért, hogy kisgyermek koromban tápláltak és gondoskodtak rólam.

…a szüleimért és a testvéremért, hogy pont ők azok, akik a családom lettek. Minden szeretetükkel és minden hibájukkal együtt, hiszen általuk tanultam és fejlődtem a legtöbbet.

…a gyerekkoromért, hogy a szüleim megpróbálták nekem a legjobbat biztosítani. Hogy óvodába, iskolába (gimnáziumba, főiskolára) járhattam és nem kellett dolgoznom.

…azért, hogy lehettek játékaink, tankönyveink, hogy el tudtunk utazni nyaralni a szüleimmel.

…a munkahelyeimért, ahol rengeteget tanultam nem csak a szakmáról, hanem önmagamról is.

…a barátaimért, akikkel már nem tartjuk a kapcsolatot, de valaha fontosak voltak nekem és sok jó élmény köt össze.

…a barátaimért, akik még most is mellettem vannak és sokat segítenek, hogy egyre inkább önmagammá váljak.

…azokért az emberekért, akik akár haragudhatnának is rám, de nem teszik.

…a segítőkért, akikkel életem során találkoztam. Akár orvos, pszichológus, masszőr, gyógyító, tanácsadó, író, bárki, aki az életét arra szánta, hogy másokon segítsen, és az én életemhez is hozzáadott valamit.

…azért, hogy a családom nagy része egészséges.

…azért, hogy tölthettem időt azzal, aki már nincs velünk.

…a páromért, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, és aki szerethető úgy, ahogy van.

…a gyermekemért, hogy létezik, és hogy olyan, amilyen.

…a jólétért, amiben élünk. Hogy fedél van a fejünk fölött, vezetékes víz, villany, fűtés, és van mit ennünk, van ruhánk, amit felvegyünk.

…a szerencséért, ami eddig kísért az utamon. Az elkerült balesetekért, szerencsés véletlenekért, jól elsült helyzetekért.

…a rosszul elsült helyzetekért, amikből végeredményben valami jó sült ki mégis.

…a fájdalomért és a nehézségekért, amik segítettek azzá válni, aki most vagyok.

…az örömért, amiben el tudtam magam engedni és önmagam lehettem.

…a választási lehetőségeimért.

…az útmutatásokért, amiket kapok az életemben.

…a tudásért, amit megtalálok, vagy ami megtalál engem és könnyebbé teszi az életem.

…a magányért, amiben lecsendesedhetek.

…a társaságért, amiben feloldódhatok.

…a gyönyörű természetért, ami körülvesz és itt él bennem.

Mentés