Nemrég lefordítottam kedvenc minimalista blogom, a Zen Habits két bejegyzését, amik arról szóltak, hogyan tűzzünk ki célokat magunk elé, és hogyan építsük fel, majd tartsuk fent a motivációt, hogy el is érjük a céljainkat. Mivel az egyik motivációs ötlet szerint adjunk minél több publicitást a célunknak, akár számoljunk be róla a blogunkon, úgy döntöttem, én is ezt fogom tenni. Sőt, mi több: meghívlak, hogy tarts velem!

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/43499845@N00/21312141182/

A célkitűzés

Miután lefordítottam az egyszerű célkitűzésről szóló bejegyzést, én is végigmentem a folyamat javasolt lépésein:

1. Ötleteltem. Sok minden volt a listámon a sporttól és az egészséges életmódtól kezdve a jó blog írásáig, de azt találtam, hogy az…
2. …egyetlen dolog, ami a legtöbbet változtat az életemen idén az, ha befejezem a dolgaim Konmarizását. Egy ideje elakadtam, amióta a komono (vegyes apróságok) kategóriájához értem, de szeretnék a végére érni, mert sosem tudok olyan rendet tartani, amilyet szeretnék, és amilyenhez jó lenne, ha Lenke hozzászokna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy augusztus-szeptembertől már másra szeretnék koncentrálni, és valószínűleg az nagyobbat fog változtatni az életemen, de azzal most még nem tudnék mihez kezdeni. (Titokzatos, mi? Hmmmm…)
3. Így hát mantrát alkottam a célomhoz: „napi 15 perc Konmari”. De még nem jutottam el odáig, hogy ezzel a mantrával feküdjek és ébredjek. Talán nem ártana kiírni valahová. 🙂
4. Végiggondoltam, mit tehetek e hónapban, hogy megtörténjen. A papírok befejezését írtam fel, mert bár hiába végeztem ki ezt a kategóriát már korábban, azóta felhalmozódott egy csomó papír. És a célhoz az is hozzátartozott, hogy ezeket a papírokat el is intézzem. Egyébként ezt már majdnem teljesen sikerült is abszolválni azóta.
5. Mit tehetek ma? Napi legalább negyed órát szeretnék rászánni a célomra. Felbontom egészen kicsi lépésekre a komono kategóriát, és azzal indulok tovább. Utána pedig már csak az érzelmi értékkel bíró tárgyak vannak hátra.

Kezdeti motiváció

Ide rögtön kapcsolódik, hogy hogyan próbáltam a kezdeti motivációmat felépíteni a Zen Habits ötletei alapján:

1. Kicsiben kezdem. A motivációval kapcsolatban megtudtuk, hogy a szinte nevetségesen kis célok azok, amik megvalósíthatók napi szinten és segítik fenntartani a lelkesedést. Ezért döntöttem amellett, hogy naponta csak negyed órát szánok a konmarizásra. Ennyi még Lenke és a blogírás mellett is belefér.
2. Egyszerre csak egy céllal foglalkozom.  Zoli egyébként arra bátorít, hogy kezdjek el valami testmozgást is, nem azért, mert dagi vagyok (pedig a szülés után rám rakódott felesleg még mindig itt van), hanem az egészségem miatt. Ez tök kedves tőle, de most még nem érzem azt a nagy vágyat, hogy mozogjak, főleg nem negyven fokban. Lehet, hogy ez majd egy második cél lesz, de majd mondjuk egy hónap múlva vezetjük be. Nem mondom, hogy addig nem mozgok semmit, mert úszni imádok, és párszor már eljutottunk strandra, talán majd sikerül előbb-utóbb úgy is, hogy úszhassak (ha Lenke majd hozzászokik a strandolós társaimhoz annyira, hogy vigyázhassanak rá). Ráadásul Lenke szülinapjára biciklis gyerekülést kértünk, úgyhogy ha már stabilan ül, mehetünk biciklivel mindenfelé. De egyelőre különösebb erőfeszítést nem tervezek ezen a területen.
3. Megvizsgálom az okaimat. Ezt eddig még nem tettem meg, de most végiggondolom és le is írom. Illetve még akkor tettem meg, amikor újrakezdtem a konmarizást, mert ő is arra bátorít, hogy ássak a motivációm mélyére. Tehát. Azért szeretnék a végére érni a konmarizásnak, hogy rendet tudjak tartani a lakásban. Ez azért lenne jó, mert egyrészt Lenke ebben nőne fel, talán rá is hatna, hogy (később) ne hagyja szanaszét a cuccait. Illetve pszichésen is másképp hat rá, ha nem olyan zsúfolt közegben él, ahol állandóan valami inger bombázza az érzékeit. Másrészt szeretnék majd nem a cuccok rendezésével, hanem Lenkével foglalkozni a lehető legtöbbet. Úgyhogy a végső motivációm erre Lenke jól-léte, ami azért lássuk be, elég erős mozgatórugó. 🙂
4. Akard nagyon-nagyon! A fentiek ellenére ez még egy ingatag pont, pedig kulcsfontosságú lenne, hogy nagyon akarjam, nagyon vágyjak rá. Itt talán lehetne még egy kicsit vizsgálódni, hogy miért nem azzal ébredek reggel, hogy juhú, ma kiselejtezhetem a cédéket. Lehet, hogy egyszerűen fáradt vagyok (fogzás…).
5. Nyilvánosan is elkötelezem magam. Épp most. 🙂 Mégpedig arra, hogy hetente, minden kedden beszámolok arról, hogyan haladtam a folyamattal.
6. Lelkes leszek. Ez szerintem valamennyire a nagyon akarással van összefüggésben. Azt hiszem, segíteni fog az inspirálódásban, ha a konmaris facebook csoportot nézegetem, illetve az instagramon rákeresek a konmari hashtag-re.
7. Izgatottan várom. Na, ez egy olyan pont, ami eredetileg elmaradt, ugyanis a célkitűzésről szóló bejegyzés lefordítása után közvetlenül kitűztem a céljaimat és bele is vágtam. Egy hét után viszont valahogy nem fért már bele az időmbe az a negyed óra. Talán éppen ezért, nem izzítottam magam rá eléggé a várakozással. Úgyhogy most megteszem, és kitűzök egy időpontot, amiről lejjebb olvashattok.
8. Nyomtasd ki, tedd ki a falra! Készítek a szimplán. designjának megfelelő képeket, amiket ki lehet tenni a falra, be lehet állítani háttérképként. Ezeket hamarosan megtaláljátok a Letöltések oldalon.
   

A kezdő időpont: július 4.

Mivel még a nyáron szeretnék végezni, nem tudok túl sokat várni a kezdéssel. Azt találtam ki, hogy Lenke (mint fő motivátorom) első születésnapján, július 4-én indulhat a kihívás, azaz pont egy hét múlva. (Előtte úgyis el leszek foglalva a születésnap megszervezésével, plusz előző napig itt lesznek Zoli gyerekei.) Mivel már öt napon át foglalkoztam a komonóval (amikor még nem tudtam, hogy várakozni kellene a kezdő időpontra), először 4-én fogok írni ide a blogba, erről a korábbi öt napról. Ha valaki éppen a komonó, azaz a vegyes apróságok kategóriájánál tart (tehát kivégezte a ruhákat, a könyveket és a papírokat), az velem tarthat erre a néhány hétre, együtt is kiválogathatjuk a sok apróságot. (Ez aztán a nyilvános elköteleződés. Ha csak egy ember is csatlakozik, azt már nem hagyhatom cserben!)

Amikor 4-én először írok, Ti akkor állhattok neki, így egy hét eltolódás lesz a munkánkban – én mindig leírom, hogy haladtam, Ti pedig a tapasztalataimmal gazdagabban állhattok neki. Készüljetek fel, hogy ez a kategória nagyon sok mindent tartalmaz a hobbiapróságoktól a konyhafelszerelésig, szóval igen nagy falatnak tűnhet, de ha egy nap csak egy falatot eszünk meg, akkor sikerülhet. Tudom, hogy ez ellentmond Konmari elvének, miszerint minél kevésbé nyújtjuk el hosszú időre a rendrakást, annál jobb. De ha valaki kisgyerekes anyuka, mint én, aki nem tudja hétvégente egész napra lepasszolni a gyereket, annak a napi negyed óra pont sokkal jobb a semminél. Na, mit gondoltok? Van kedvetek csatlakozni?

Érdekes, hogy én már most sokkal lelkesebb vagyok, mint a bejegyzés elején, amikor azt írtam, még nem akarom nagyon-nagyon ezt a célt… Már alig várom, hogy elkezdjük! Úgy tűnik, tényleg fel lehet építeni a lelkesedést! Hogy Ti is megoszthassátok, hogyan haladtok, létrehoztam egy csoportot a facebookon csak erre a kihívásra. Szeretettel várlak Titeket, ha szeretnétek megosztani a tapasztalataitokat másokkal, akik éppen ugyanott tartanak a folyamatban.

Álljunk neki együtt a sok apróság kiválogatásának és engedjük el őket szeretettel!

Mentés