Ahogy írtam a bemutatkozásomban, kicsit kocka vagyok. Apukám informatikát tanított, 13 évesen (1997-ben, betárcsázós interneten!) már e-maileztem az amerikai nagypapájánál nyaraló barátnőmmel. A kamaszkorom nagy részét chatszobákban töltöttem… 🙂 Így, minimalista vagy sem, az okostelefonokat sem tudom teljesen elítélni, mert szerintem rengeteg hasznos megoldással egyszerűsíthetik az életünket. Csak fontos, hogy tudatosak maradjunk ezek használata közben is, ne hagyjuk, hogy beszippantson minket az állandó kapcsolat a virtuális világgal.
Amióta Lenke megszületett, és még inkább, amióta látom, mennyi mindent megért már, a telefonomat próbálom egyre kevesebbet nyomkodni előtte. A számítógépet pedig még ritkábban. Mégis sok mindenre használom mindkettőt, hiszen ezek az eszközök ma már mindennapjaink részei. Összeszedtem, milyen appok, programok azok, amik egyszerűsítik az életemet, amióta anya vagyok. Persze ezek nagy része másoknak is jól jön, akiknek kevés az ideje és a szabad keze. 🙂
A mai bejegyzésben említett alkalmazások sokaknak ismerősek lesznek, de igyekszem talán kevéssé ismert funkcióikról írni most. A második részben speciálisabb appokról lesz majd szó. Amiről nem fogok írni, azok a kisgyerekek szórakoztatására és fejlesztésére kitalált alkalmazások. Mivel rengeteg tanulmány bizonyítja a képernyőhasználat káros voltát a gyerekekre nézve, ezeket próbálom távol tartani Lenkétől, ameddig csak lehetséges.
Google Naptár
Először is le kell írnom, hogy a mi életünket a Google „hálózta be”. Egy ideig volt egy használt iPhone-om, akkor tűnt fel, hogy mintha az embernek választania kellene Apple és Google között, mert sajnos a Google alkalmazásai csapnivalóan futottak az iPhone-on. Azt is ekkor tudtam meg, hogy én már választottam: Zolival annyi területen használjuk kommunikációra a Google-t, hogy nem lett volna sok értelme mindenre új alkalmazást bevezetni, főleg, hogy ő továbbra is androidos telefont használt.
Egyébként a naptárat még viszonylag könnyű volt használni az iPhone-on is, és persze a naptár alkalmazások azért nagyjából hasonló megoldásokat nyújtanak. A Google-é talán annyiban több, hogy gépről is használható, nem kell mindent telefonon bepötyögni.
Sokaknak alapvető a mobilos naptárhasználat, mégis felhozom, mert találkoztam olyan anyával, aki panaszkodott, hogy mindig elfelejti a programjait. Na, ide fel lehet írni például. 🙂 Nekünk, anyáknak, szerintem azért is áldás az okostelefon, mert a pelenkázófelszerelés, a váltás ruha, enni-innivaló és néhány „útijáték” mellé már nehezen fér be egy jó kis filofax a táskánkba. Persze tudom, van, aki a papír alapú naptárazás híve. Én azért nem szeretem annyira, mert ahhoz is két kéz kell, hogy bármit felírjak, és a naptár tulajdonságaitól függően lehetőleg egy asztal is, esetleg az ölünk. A telefonhoz viszont elég egy kéz (legalábbis én akkora monstrumot nem szeretnék, amit nem tudok egy kézzel kezelni).
És ami még nagyon hasznos anyaként a Google naptárában: a meghívók és a megosztott naptárak. Nálunk például az a helyzet, hogy tesómmal „osztozunk” anyukánk idején, hol ide segít be, hol oda. Az életünk szervezését nagyban megkönnyíti, hogy anyukám is elkezdte használni az elektronikus naptárat (szerintem 60 fölött jár ezért egy nagy taps) és megosztotta velünk, így látom, hogy ő mikor megy orvoshoz vagy mikor viszi az autót szervizbe. A tesóm pedig meghívót küld az olyan programjaira, amikről jó, ha tudok: hogy mikor mennek nyaralni és mikor kell neki mindenképp Anyukám segítsége. Ezeket én csak feltételesen fogadom el, így nem ugyanúgy jelennek meg a naptáramban, mint a saját programjaim. Ha például Anyukám segítségét kérem, hogy vigyen el minket autóval valahová, akkor is meghívót küldök neki (persze miután szóban megbeszéltük :)), így bekerül az ő naptárába is és nem kell keresgélnie, hogy hova is írta fel, mikor megyünk.
Mi egyébként Zolival is megosztottuk egymással a naptárunkat. Pároknál szerintem ez megegyezés kérdése, nem várhatjuk el a másiktól, hogy ilyen szinten betekintést nyerjünk az életébe. Nekünk ez így kényelmes, de ha úgy döntene, többet nem láthatom a naptárát, azt is elfogadnám (és agyalnék, vajon milyen meglepetést szervez szülinapomra :P). Ő küld meghívót azokra a hétvégékre, amikor jönnek a gyerekei (ezt a volt feleségével beszéli meg, mert nem mindig kéthetente vannak itt, például a nyári szünet külön történet), én meg kb. az összes többi programunkról küldök neki, hiszen azokat inkább én szervezem. És mivel most látom a naptárát, nem kell külön szólnia, hogy a munkahelyén sörözés lesz vagy hogy koncertre megy egy barátjával – mire eszébe jutna, lehet, hogy én már rászerveznék valamit. 🙂
Google Keep
A Google jegyzetkezelő programja egyre kedvesebb a számomra, bár az iPhone-on ez futott a legviccesebben – konkrétan volt, hogy nem azt gépelte be, amit írtam. De jókat lehetett nevetni rajta. 🙂 Mindenesetre az androidos telefonon teljesen jól kezelhető.
A funkciói közül a hangjegyzet a kedvencem. Kitettem a telefonom kezdőképernyőjére egy kis widgetet, ahonnan rögtön lehet indítani bármelyik fajta jegyzetet, tehát ezt is. Ha eszembe jut valami, amit nem intéztem el, például séta közben vagy a boltban, akkor csak megnyomom a kis mikrofon-ikont és bemondom, hogy „XY utalni” vagy „szappant venni” vagy bármit, ami éppen eszembe jutott. Az okos kis gugli beírja nekem egy jegyzetbe, és mellé menti a hangfájlt is, amit felvett. Néha persze nem érti jól, amit mondani akarok, ezt vagy átpötyögöm kézzel, vagy hagyom úgy, ahogy van – úgyis eszembe jut róla a saját gondolatom, vagy ha nem, még mindig ott a hangfelvétel. Az azonnali jegyzetelés ötlete egyébként a Zen Habits blogról származik. A blog írója javasolja, hogy ha szervezettebb életet akarunk, mindig legyen nálunk valami, ahova felírhatjuk az ötleteinket, elintézendőinket, így azok nem keringenek a fejünkben. Nekem ez nagyon nagy minőségi váltás volt, amikor elkezdtem: általában nem kell azon gondolkodnom, mit felejtettem el, és nem próbálok egész nap észben tartani valamit. Persze ha van szabad kezem, vagy épp csendben kell lennem (mert például altatok), akkor be is pötyöghetem. Sőt, ha épp a gépnél ülök, akkor a böngészőben elérhető Google Keep oldalon is beírhatom. Itt még az is fontos lenne a Zen Habits szerint, hogy ezeket a hirtelen jött jegyzeteket átvezessük a teendőlistánkra, de idáig én általában nem jutok el.
Szintén szeretem, hogy lehet emlékeztetőket is hozzáadni a jegyzetekhez, amik így a naptárban is megjelennek és azt is, hogy lehet jelölőnégyzetes jegyzetet csinálni, amin pipálgathatjuk a feladatokat (és a kipipált sor nem tűnik el végleg, a jegyzet alján még megtalálható). Még jobb lenne, ha át is lehetne vinni egyik jegyzetről a másikra őket (például a szerdai listámról a csütörtökire mozgatni egy feladatot), de ez még nem működik sajnos. Viszont meg is lehet osztani egy jegyzetet, nekünk több ilyen van Zolival. Az első és legfontosabb a bevásárlólista. 🙂 De van film-listánk, lakással kapcsolatos teendőlistánk (ez főleg a költözéskor volt fontos), nyaraláshoz pakoló-listánk, gyerekprogram-listánk. Például az is egy jegyzetben van, hogy hova kell kérni az egészségpénztári számlákat, ezt is megosztottam Zolival, így ha ő jár gyógyszertárban, nem kell mindig megkérdeznie ezt tőlem. Ja, és még egy okos kis funkció: lehet archiválni egy jegyzetet, amit kereséssel még így is meg lehet találni. Így én például a nyaralós listát mindig újra előkeresem és elég csak néhány dolgot átírni rajta.
Google Maps
A Google Maps használata nekem alapvető, pedig nem is tájékozódom rosszul. Csak Budán. 🙂 (Ott sehol sem merőlegesek egymásra az utcák!) Például az egyik barátnőmhöz rendszeresen úgy megyek, hogy az utolsó tíz percben előkapom a telefont, csinálok egy útvonaltervezést és nézem a térképen, hogy hol vagyok. Csak így találok oda. 🙂 De amúgy is tök jó, hogy akár BKV-s útvonaltervezést is lehet csinálni a Google Maps segítségével, sőt, még az aktuális forgalmat is mutatja a főbb útvonalakon.
Ami egy új funkció, és tök jó lenne, ha jól működne, de sajnos még nem megy igazán, az a helyzetmegosztás. Például én engedélyezem, hogy Zoli lássa, merre járok – na bumm, vagy otthon vagyok, vagy anyuka-klubban, vagy a piacon kb. 🙂 Na de ha ő engedélyezi…! Ha ez a funkció rendesen működne, nem kellene a sok „elindultál már…?” és „mikor érsz haza…?” kérdés. Persze ez is bizalmi dolog, biztos nem minden férfi örül, ha a párja pontosan látja, hogy merre jár… De mondjuk le is lehet kapcsolni, aztán ráfogni, hogy nem működött, ki tudja, miért. 😉 (Lehet, hogy Zoli is folyton lekapcsolja…? :O :))
Egyébként mi erre a helyzetmegosztásra korábban a Life360 nevű appot használtuk, amit elvileg arra fejlesztették ki, hogy tudd, merre jár a gyerek. Be lehet állítani például az iskolát meg az otthont, és az ember értesítést kap, ha elindult a másik. De ez is egyre megbízhatatlanabbul működött az utóbbi időben, úgyhogy már nem használjuk. Remélem, a guglis egyre jobb lesz (mondjuk nem írja, hogy Zoli a munkahelyéről hazafelé beugrott Karakószörcsögre), és akkor nem kell ehhez külön app.
Messenger – vagy valami
Ha már a párunk munkahelyi zaklatásánál tartunk – „mikor jössz haza?” „veszel légyszi kenyeret hazafelé?” -, szerintem praktikus és figyelmes dolog ezt Messengeren vagy más chat alkalmazáson tenni és nem telefonon. Azt ugyanis akkor nézi meg, amikor ráér és akkor válaszol, amikor tud. Míg az nagyon zavaró lehet, ha telefonon hívogatjuk a kenyér miatt, miközben ő éppen koncentrálni próbál a munkahelyén. Persze a kenyér miatt már nem kell, ha van megosztott bevásárlólistánk. 😉 De lehet bármilyen téma, amit meg akarunk beszélni nap közben.
Azért az hozzátartozik, hogy hiába írok figyelmességről, én szegény Zolinak rendszeresen megírom, hogy mikor aludt Lenke nap közben, hogy nyűgös-e, és kb. bármit, ami érzelmi reakciót vált ki belőlem… De szerintem ezt sok, egész nap otthon levő anyuka megérti. Meg szerencsére Zoli is. 🙂 Akkor válaszol, amikor van ilyesmire is ideje, ebből nem csinálunk gondot.
Három infó a Messengerhez:
- Biztos tudjátok, hogy csapnivalóan lehet benne keresni, így a fontos linkeket inkább e-mailen küldjétek el, vagy bármit, amit utólag vissza akarhat keresni a párotok.
- Létezik messenger.com, ami nem nyitja meg a facebookot a böngészőben, és így ha számítógépen használod, nem keverednek az üzenet-értesítők a facebookos értesítőkkel. Kevésbé von el attól, amit csinálsz, ha például dolgozol valamin, de vársz egy fontos üzenetet.
- Nemrég próbáltam olyan funkciót keresni rajta, hogy a telefonomra csak Zoli üzeneteiről kapjak értesítést, mert általában minden más várhat. Sajnos nem találtam ilyet. Ha bárki tud jó chat-alkalmazást, ami képes partnerenként kezelni az értesítéseket, az írjon, nagyon örülnék neki!
Nem is gondoltam, hogy ilyen sokat tudok írni az alkalmazásokról… Így a téma hosszúsága miatt ez több bejegyzés lesz, a jövő héten folytatom a kevésbé ismert appokkal.
