Már lassan két hónapja, hogy úgy döntöttem, befejezem a lakásunk Konmarizását, miután a ruhák-könyvek-papírok viszonylag egyszerű témái után elakadtam és hónapokig nem haladtam semmit. A Zen Habits blog tanácsai alapján megpróbálom apránként, napi 15 percben, de kitartóan végezni ezt a feladatot. Szintén erről a blogról jött az az ötlet is, hogy heti beszámolási kötelezettséget vállaltam itt a blogon, illetve létrehoztam egy facebook-csoportot is, hátha más is szeretne beszállni ebbe a kihívásba. Jelentem, a motiváló erő működik, enélkül valószínűleg már régen abbahagytam (vagy tipikus én: elnapoltam) volna a selejtezést, de így haladok! Most már második hete a konyhával foglalkozom, és úgy látom, itt igazán látványos változást lehet elérni.

A korábbi bejegyzéseket a témában itt találod.

Újra leírom, bár legutóbb is megtettem, hogy Konmari azt tanácsolja, ne vágj bele rögtön a szelektálás elején a konyhai cuccok válogatásába. Egyrészt ki kell fejleszteni az érzéket az örömteszthez, másrészt sok jó tároló felszabadulhat, mire a konyhához érsz. Én a héten mindkét szempontból megtapasztaltam annak az előnyét, hogy nagyjából a Konmari által javasolt sorrendben haladtam: a tárgyakat megérintve szinte rögtön el tudtam dönteni, hogy örömet okoz-e vagy sem, és kiderült, hogy mégsem lesz szükségem egy tároló megvásárlására, amit már elterveztem.

Első nap: sütőeszközök

Ide a tepsiken túl tartoznak a sütőformák, kiszúróformák, kenőtollak, sőt, nekem még betűnyomdám és keksznyomdám is van… Nem írom, hogy volt, mert ezeket szeretem és megtartottam. Annak ellenére, hogy szeretek sütni-főzni, viszonylag sok dolgot szelektáltam ezen a területen, önmagamat is meglepve ezzel. Az a helyzet, hogy az utóbbi fél évben kaptunk egy fedeles tepsit és vettünk négy kis hőálló üveg tálat (alapvetően azzal a céllal, hogy amikor itt vannak Zoli gyerekei, mindenki elkészíthesse a maga kis rakott tésztáját a saját ízlésének megfelelően). Azóta nem használtuk a két jénai tálat, amiknek ráadásul a formája sem túl praktikus tárolási szempontból. Úgyhogy ezeket visszaküldjük most Anyukámnak. Még régebben vettem egy nagy és hat kicsi kerámia pitesütő formát. A kicsiket talán egyszer használtam az utóbbi öt évben. A nagyot többször, de most már rájöttem, hogy a kapcsos tortaforma ugyanolyan jó erre a célra, úgyhogy ezek is máshol kezdenek új életet. Kiselejteztem a muffinsütőt is, mert nem szeretem. Majd sütök inkább kekszeket, vagy ha mégis vágyom muffinkészítésre (Lenkével később talán jó móka lesz ez is), akkor veszek egy újat, szilikonosat. Úgyhogy maradtak végül is a sütőhöz tartozó gáztepsik, egy kisebb tepsi és egy nagyobb fedeles, a kicsi hőálló tálak, egy kicsi és egy nagy kapcsos tortaforma, egy hosszúkás sütőforma, és a mindenféle mézeskalács- és kekszcsinosító készletem. Volt egy nagyon szép sütőformám is, amit tavaly karácsonykor vettem, de nem találtam olyan receptet, amiben a sütemény tésztája jól kitölti, nem érvényesült a minta, így most ettől is megválok.

Sajnos itt sem fotóztam, mert megint ellógtam azt a részt, hogy mindent kipakoljak egy helyre. De a végeredményt fotózom majd szerintem, ha meglesz mindennek a helye. Konmari szerint a szelektálás alatt minden tárolási megoldás csak ideiglenes. Én is így látom, egyelőre kiürült egy fél szekrényem, aminek nagyon örülök, majd meglátjuk, hogyan alakítom ki a dolgok új helyét benne.

Második nap: ételtároló dobozok

Ezt a kategóriát tavasszal egyszer már átszelektáltam, úgyhogy most nem volt olyan nagy feladat. Már mástól is hallottam, hogy egy bizonyos márka fagyis dobozait használja ételhordásra, mert pont jól belefér egy adag étel. Ez nálunk is így van, ráadásul sok fagyit eszem én is és a gyerekek is, amikor itt vannak, szóval jó sok ilyen dobozunk van. Ezeken kívül csak egy ikeás készlet meglévő darabjait hagytuk meg, amiket jól egymásba lehet pakolni és néhány margarinos dobozt, amik tárolóelemként is jól jönnek, valamint egy-két jól záródó, négyszögletes műanyag dobozt. A kerek dobozoknak menniük kell, mert nem praktikus a tárolásuk, kivéve egy-két savanyúságos dobozt, amik szintén jól zárnak és ezekben Zoli tud levest vinni magával.

Egyébként a fagyis dobozokkal annyi a gondom, hogy nem lehet róluk leszedni a címkét. Engem viszont nagyon megfogott az, amit az egyik Konmari-könyvben olvastam, hogy a feliratok a lakásban „zajt” teremtenek. Tudat alatt is elolvassuk ezeket, aztán ott kergetőznek a fejünkben a szavak. Emiatt a legjobb minden címkét eltávolítani, amire nincs szükség. (Kisgyerekes otthonokban a tisztítószerekről és hasonlókról azért nem érdemes, mert ha esetleg megissza a gyerek valamelyiket, akkor jó, ha tudjuk az összetételét.) Emiatt egy kicsit vívódok a fagyis dobozokkal, gondolkodom, hogyan tudnám őket felirat nélkülivé változtatni. Már javasoltam azt is Zolinak, hogy vigyen ebédet a szép hőálló üveg tálakban, de érdekes módon ehhez nem volt kedve (extra súlyt cipelni minden nap…). 🙂 Egyébként nem csak ebédhordásra használjuk ezeket, hanem zöldség, gyümölcs és maradék tárolására is. Egyelőre úgy döntöttem, hogy maradnak, különben be kellene ruházni valamire, a kidobásukkal pedig csak növelnénk a hulladék mennyiségét.

Harmadik nap: konyhai gépek

Hát, bevallom, ezeket sem pakoltam egy kupacba… Csak sorra megérintettem őket, és rögtön tudtam, melyiket szeretem és melyiket nem. Ez valamiért érdekes volt, meglepődtem, hogy hány olyan gép van, amit nem szeretek. Ilyen a mikró, a szendvicssütő, a pirító (!), az aszalógép és a kávéfőző. Pedig utóbbi viszonylag új darab (de kalandos úton került hozzánk, igazából nem magunknak vettük) és néha azért jó, hogy minőségibb kávéval is meg tudjuk kínálni a vendégeket. De Zoli is benne van, hogy elajándékozzuk. Végül is van jó kávénk itthon, amit french pressben, vagy ha egyszer lesz, kotyogósban is meg tudunk főzni, Zolit egyre jobban érdekli ez a téma. A pirítót sem értem, miért nem szeretem. Néha nagyon jól esik a pirítós, úgyhogy ezen még gondolkodom. Lehet, hogy csak ezt a régi darabot nem szeretem már…? A mikrót egész kategorikusan vétózta Zoli, de erre számítottam is. Ő és a gyerekei sokat használják, én csak a mandulatejet melegítem benne a kávémhoz, de azt sem minden nap. Az aszalógépet egyszer szülinapomra kértem, de nem használom, csak évente egy-kétszer. Ráadásul kiderült, hogy sütőben is könnyen lehet aszalni, ez meg hatalmas helyet foglal.

Amiket szeretek: a kenyérsütő – naponta-kétnaponta használjuk, a tönkölykenyér sül benne. Sütőben is megsülne, de ezt lehet időzíteni, így reggelre lehet friss kenyér, plusz nem forrósodik át tőle az egész konyha. A vízforraló. A kávéhabosító. Az aprító-botmixer-habverő szett. És nagyjából ennyi. 🙂

Negyedik nap: teák

Az a helyzet, hogy itt ugrottam egyet Konmari sorrendjéhez képest, mert még hátra lett volna az italok, ételek előtt a konyhai eszközök utolsó kategóriája, a kis konyhai komono, azaz minden, amit eddig nem néztünk át. Kb. négy órányi alvás után viszont ezt nem vállaltam be, úgy döntöttem, hogy a konyha szelektálásának a végére hagyom, úgy talán könnyebb lesz őket megtalálni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk rengeteg tea fel tud halmozódni. Ráadásul nagyon gyorsan. Már írtam ezt a blogot, tehát egy éven belül történt, hogy kukacinvázió volt nálunk, és a teák felét ki kellett dobni. De azóta megint felgyűlt, és egy egész polcot elfoglalt a sokféle tea és teásdoboz.

Egyébként kiderült, hogy a dobozok nagy része üres, így csak bele kellett töltenem a szálas teákat és felcímkézni, és máris feleannyi helyet foglal az egész. 🙂 Egyébként az is megfordult a fejemben, hogy kidobom az összes dobozt és egyforma befőttesüvegekbe töltöm az összes teát, felcímkézve. De ez már csak akkor jutott eszembe, amikor már majdnem készen voltam, úgyhogy egyelőre pihentetem ezt az ötletet.

 

A filteres teákat két dobozba tömörítettem: vannak a kevésbé jó minőségű gyümölcs- és fekete teák (van, aki ezeket szereti) és a gyógynövény-, illetve jobb minőségű filteres gyümölcsteák. Ezzel is több dobozt meg tudtam szüntetni, és legalább egyszerű megkínálni a vendégeket. (Akartam venni egy teafiltertartó dobozt, de az sokkal nagyobb helyet foglalna és még plusz kiadás is.) Két doboz teát el fogok ajándékozni, mert tudom, hogy nem isszuk meg. Végül az eredeti mennyiség töredéke maradt, úgyhogy a teák polcára befértek még a kávék és a kávézás eszközei is.

 

Ötödik nap: kávék, kakaók

Ez egy kicsit összemosódott a teák kategóriájával, ugyanis persze megint lemaradtam a szelektálással a héten, és ma pótoltam be a lemaradást… Néhány kávé és kakaó a teák polcán volt, úgyhogy ezeket a teákkal együtt kezeltem,  fémdobozba/üvegbe töltöttem ezeket is. Ez két ajándékba kapott, jó minőségű, őrölt kávé volt, illetve a holland kakaó. Mi (tudom, tudom) legtöbbször instant kávét iszunk, ezeknek már megvolt a kijelölt dobozkája, viszont a kávéfőzőhöz tartozó kapszulák bontott papírdobozokban lötyögtek, amiket sehogy sem tudtam elhelyezni. Ekkor jöttem rá, hogy egy ikeás evőeszköztartó itt fog új életet kezdeni, és beledobáltam az összes kapszulát. Igaz, így nincsenek fajta szerint szétválasztva, de azért könnyű megtalálni, amit keresünk. Aztán lehet, hogy ezek sem lesznek már itt sokáig, ha elajándékozzuk a kávéfőzőt.

Ez volt a heti munkám a konyhában. Nagyon jó érzés most haladni, Zoli is kezdi már érezni, hogy mintha több hely lenne a konyhánkban. Szeretnék oda eljutni, hogy a száradó edényeken kívül kb. semmi ne legyen a pulton és könnyű legyen takarítani. Az nagyon megnyugtató lenne. 🙂 De úgy érzem, már elindultam ezen az úton és kezd egy kicsit csökkenni a káosz a konyhában.

Ti hogyan haladtok a konyha szelektálásával? Várom a Ti tapasztalataitokat is, osszátok meg nyugodtan itt hozzászólásban vagy a facebook csoportban!

<< Az ötödik hét  –  A hetedik hét >>

Mentés

Mentés