A Napi 15 perc Konmari egy kihívás, amit magamnak állítottam fel, de bárki csatlakozhat hozzá és csinálhatja velem együtt. Úgy döntöttem, hogy akkor is befejezem a lakásunk Konmari-módszer szerinti selejtezését, ha csak napi 15 percem van rá. Így egészen apró kategóriákra bontottam a „komonót”, azaz a vegyes apróságokat, és ezekkel haladok most, hétről hétre, néhány hete a konyhában. Most már kapom a visszajelzéseket Zolitól is, hogy jobb érzés kinyitni a konyhaszekrényt, úgyhogy tényleg alakul a konyha. 🙂 Ez nekem azért is fontos, mert pár hét múlva számomra nagy dolog történik majd itt a lakásunkban, de erről majd később. 😉

A kihívás korábbi cikkeit itt találod.

Meg kell, hogy mondjam, az e heti munkához kellett egy kis kitartás, úgy éreztem, nagyon lassan haladok. Ez azért is történt, mert a fűszereket nem csak átválogatom, hanem egyforma üvegekbe is rendezem, és felcímkézem. Így kis jóindulattal három napot is kitöltött a fűszerek kategóriája. Valójában ez jóval több lenne – egyrészt, mert ezt korábban már elkezdtem; másrészt, mert tovább csináltam, mint napi 15 perc; harmadrészt, mert még egy-két apróság hátra van belőle. De Titeket sem akartalak azzal untatni, hogy egész héten csak fűszereket pakolgatunk… 🙂 Aki szeretné ugyanezt megcsinálni, annak hajrá! 🙂 Akinek csak három fajta fűszere van (mint én hittem magamról…), az pihenjen, vagy haladjon olyasmivel, amiből több van neki. Esetleg hozza be a lemaradását más kategóriákból. 🙂

Első nap: édességek, nasik

Nálunk ez nagyjából egy polc a konyhában, amin a csokikat és kekszeket tartjuk, illetve én ide sorolok olyasmit is, amit Zoli gyerekei esznek: gabonapehely, kakaó, mogyorókrém, mert ezek is full cukrosak. Amúgy is egy helyen vannak ezek, hogy a gyerekek megtalálják őket, és tudják, hogy az édességekből is ehetnek nyugodtan. Itt nagy válogatást nem végeztem, bár találtam kiürült zacskókat. Annyit csináltam, hogy az itt található kosárban megpróbáltam újra szebben, állítva elrendezni a dolgokat. A gabonapelyhet egy konyhai tárolóedénybe töltöttem át, így kisebb helyet foglal és nem bombáz feliratokkal sem. Kiderült, hogy két doboz mogyorókrém van (…), ezeket egymásra tettem, és ide rendeztem még a mézet, rizsszirupot, fehér és barna cukrot is, hogy minden édesítőszer egy helyen legyen. A felső polcon lakik a kávé és a tea, ezeket úgyis együtt használjuk.

A sós nasikat a kamrapolcon tartjuk, de ebből nincs sok. Egy-két csomag mikrózható pattogatott kukorica (szintén főként a gyerekek miatt), és Lenke kölesgolyó-gyűjteménye. Utóbbi nemrég még négy bontott zacskóból állt: kölesgolyó, mogyorós kölesgolyó, klasszik pufi és tönkölypufi. Ez amúgy is egy olyan polc, amit Lenke pakolgatni szokott, amíg én a konyhában tevékenykedem, úgyhogy ezek a zacsik összevissza dőltek, dülöngéltek, nem volt jó ránézni. Most annyit csináltam, hogy áttöltöttem őket egy-egy fagyis dobozba. Ami abból a szempontból nem ideális, hogy ezeken is vannak feliratok, de az jó, hogy egymásra lehet tenni őket, és rendezettebb képet adnak így. Viszont Lenke így látja, hogy mi van benne és követeli, hogy nyissam ki. 🙂 Ja, a feliratokról még: a pattogatni való kukoricánál, ha kivesszük a csomagolásból, nem lehet megmondani, milyen fajta, nincs ráírva. 🙁 Úgyhogy benne kell hagyni sajnos. (Megfordult a fejemben, hogy kiveszem és két dobozba csoportosítom, de mivel Lenke ezt is pakolgatja, hamar összekeveredne. Filccel ráírni meg szintén nem lenne túl esztétikus. :))

Második, harmadik, negyedik nap: fűszerek

Na igen, ez volt a fűszer-maraton. Amúgy ezt élvezem csinálni, jó kis meditatív munka, csak tényleg nagyon lassan haladtam vele, úgyhogy tegnap már erre áldoztam Lenke alvásidejét is. De megéri, mert a végén lesz egy sokkal szebb és átláthatóbb rendszerem. És nem kell semmi csili-vilire gondolni. Említettem már, hogy pesztó-függő vagyok. 🙂 Emiatt nálunk rendszeresen halmozódnak az egyen-pesztós üvegek, amik elég kicsik ahhoz, hogy ajándék lekvárhoz, mogyoróvajhoz használjuk, vagy akár fűszereket tartsunk bennük. Ezeket kimostam, kifertőtlenítettem (mert a finom bazsalikomos illat valahogy nem tűnt el belőlük), majd felcímkéztem őket a fűszer nevével és lejárati dátumával (utóbbi cetli külön cserélhető). Nyilván a lejárt fűszereket kidobtam. Hát ezért tartott olyan sokáig. 🙂

Közben arra is rájöttem, hogy hiába vannak különböző cuki fűszertartóim, azt szeretném, ha minden  egységes lenne, úgyhogy azok tartalma is végül pesztós üvegekben fog kikötni. (Sőt elgondolkodtam, hogy talán a teákat is így kellene tárolni. Vagy a most felszabaduló fűszeres üvegcsékben.) Ez így persze nagyobb helyet foglal, mint a zacskókban, ámde mivel egységes, az üvegeknek egyforma magasságú, lapos teteje van, amire még egy szintet tudok pakolni – erős kartondobozban, hogy könnyű legyen leemelni. Még kialakítok végleges helyet mindennek, aztán a dobozok oldalára is rácetlizem, hogy mi van benne – így reményeim szerint még átláthatóbb lesz a rendszer.

Nyilván meg lehetne ezt szebben is oldani, venni fűszeres üvegeket, darabját x forintért és nyomtatni a matricákat, de most nekem ez fért bele, és ennek is nagyon örülök. Szerintem már így is sokkal szebb látvány, mint amilyen volt, és nekem örömet okoz. 🙂

Ja igen: vannak kicsi fűszerszóróink, amiket Zoli vett még valamikor, ezektől szeretnék megszabadulni, mert kicsit sem okoznak örömet. Csak kellene szerezni olyan jó kis tartót, amiből a fahéjat lehet szórni a kávéra (vagy egy másik fűszerszórót), mert ezt napi szinten használjuk. (Élni tudni kell, főleg anyaként – én szinte minden reggel habos, mandulatejes kávét iszom fahéjjal a tetején… :))

Ötödik nap: magok, aszalványok

Nem tudom, másnak is akkora terület-e ez, hogy külön 15 percet szánjon rá, de aki a vegán életmóddal kacérkodik, annak egyszer csak elkezd szaporodni a mag-állománya otthon. 🙂 Ezeken nem volt túl sok selejtezni- és rendezni való, már eddig is majdnem mindegyik szép üvegben volt. Azt néztem meg, hogy jók-e még, illetve próbáltam minél egységesebb tárolókba rendezni őket. Arra is próbálok figyelni, hogy minden akkora üvegben legyen, hogy ha veszek egy zacskó valamit, akkor azt egy az egyben bele tudjam önteni, ne legyen külön egy üveg és egy bontott zacskó. Bár lassan eljutok én is oda, hogy viszem majd a piacra az üveget, és „tele kérem”. 🙂

Valahogy ez az egész munka azt vonta maga után, hogy van egy csomó kimosott, csinos üvegem, amik arra várnak, hogy megtöltsem őket, úgyhogy a rendszerezés még több rendszerezést von maga után. 🙂 Azért, hogy a lisztnek, stb. legyen megfelelő méretű tárolója, vettünk most egy párat, és szerintem fogok is még venni. Az élelmiszer-tároló üvegek, edények nem olyanok, amit mondjuk a nappali selejtezésekor felszabaduló tárolókból ki lehet alakítani… Így pedig szép és nagyjából egységes lesz. A végén készítek egy fotót a kamrapolcról. 🙂

Ha lassú is volt az e heti munka, megéri, mert amikor főzök valamit, már jó érzés így elővenni a dolgokat a szekrényből. És már el tudom képzelni, hogy egyszer rendben lesz a lakás, mindennek lesz helye, és a dolgokat csak el kell rakni a helyükre, a tiszta felületeket csak letörölni, és végre könnyű lesz rendet tartani. Nálam úgy tűnik, tényleg működik ez a napi 15 perc. 🙂

<< A hatodik hét  –  A nyolcadik hét >>

Mentés