Cucc

Napi 15 perc Konmari – a kilencedik hét: utolsó simítások a konyhán és kezdem a dekorációt

A Napi 15 perc Konmari kihívást magamnak állítottam, miután megakadtam a Konmari-módszer szerinti selejtezéssel a ruhák, könyvek és papírok kategóriái után. Kisgyerekes anyaként és a Zen Habits blog tippjei alapján az tűnt reálisnak, ha minden hétköznap 15 percet szánok a célomra, azaz a lakás rendbetételére. Hangyalépésekben haladok, de már kilencedik hete folyamatosan, és kezd látszani a változás a lakáson! E héten a konyhát, ezt a központi helyiséget végre sikerült befejeznem, és most már csak néhány vegyes apróság alkategória van hátra. 

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/43499845@N00/21312141182/

A kihíváshoz kapcsolódó korábbi bejegyzéseket itt találjátok.

Első nap: hűtőszekrény

A hűtő tartalmát sem árt időről időre átnézni, legalábbis én a notórius hűtőben-ételt-felejtők közé tartozom. Sőt, néha még arra is képes vagyok, hogy szégyenemben megpróbáljam elfelejteni, hogy mit hagytam a hűtőben, amiben elég gyakran sikerrel is járok… Szerencsémre pont akkor, amikor a hűtőszekrény tartalmához értem volna a Konmarizásban, lecseréltük a hűtőnket, úgyhogy amúgy is ki kellett pakolni és átnézni mindent.

Egyébként egy régi, használtan vett hűtőnk volt korábban (most is, csak ez sokkal szebb, újabb és kényelmesebb), és most jövök rá, hogy nem is volt kedvem takarítani benne, mert úgy éreztem, hogy sosem tudnám teljesen szépre kitisztítani. Most az újabb hűtőben viszont egy apró koszt is rögtön letörlök. Itt is számít valószínűleg az, amit Konmari mond, hogy ha olyan tárgyakkal vesszük magunkat körül, amiket szeretünk, akkor azokat jobban meg is becsüljük és ezáltal is jobban érezzük magunkat az otthonunkban. Nyilván nem mindenki engedheti meg magának, hogy csak úgy lecserélje a hűtőt, ha nem szereti, de nekem ez most egy szemléletes példa volt.

A hűtőben leginkább az alapján szelektálunk, hogy van-e benne romlott, lejárt étel, vagy olyasmi, amit már nem fogunk megenni. Értelemszerűen össze lehet kötni ezt az átnézést egy jó kis hűtő-takarítással. Konmari azt javasolja, hogy csoportosítsuk az ételeket, ezért én is próbáltam így tenni – a tejtermékek, a lekvárok, a kencék és a gyerekek kajája mind külön helyre került, és persze a zöldség és gyümölcs az alsó tárolókba. Még nem biztos, hogy végleges a mostani rendszer, majd megnézzük, használat közben hogyan alakul. És egy tipp: a hűtőszekrény (és amúgy bármilyen kisebb tér) szagtalanításához nekem nagyon bevált, hogy egy kis sót vagy mosószódát teszek be egy pohárkában (vagy újságpapírba csomagolva), és egy nap múlva veszem ki. Csodákra képes. 🙂

Második nap: kis konyhai komono

Ez a komono komonója, amit az embernek biztos, hogy nincs kedve kiválogatni. Ez az, amit eddig nem néztél át a konyhában. Nekem ide tartoztak többek között a sütis dobozok, eldobható evőpálcikák, fogpiszkálók, egy Kínában vett teáskészlet, csokifondü-készlet, szívecskés jégkockatartó és hasonlók. Szóval ez tényleg a teljesen vegyes apróságok halmaza. (Egyébként Konmarinál van külön alkategória az eldobható dolgoknak, de szerencsére ebből nálunk nincs túl sok, ezért nem foglalkoztam velük külön.)

Két dolog, aminek nagyon örültem ennél a kategóriánál: az egyik, hogy a fogpiszkálóknak úgy találtam helyet, mintha csak várta volna a konyhai fogyóeszközök fiókja (amúgy is azokkal együtt kellett volna átnéznem) – nézzétek a fotót! 🙂 A másik, hogy sikerült megbeszélnem Zolival, hogy megszabaduljunk négy olyan fűszerszórótól, amik nagyon nem tetszettek. Helyettük előkerült a szépséges, minimalista, fehér porcelán só- és borsszóróm, ezen kívül csak a fahéjat tartottuk meg ilyen szórható formában, a kávéhoz. Ő pedig egy szintén minimalista üveg fűszertartóba költözött, amiben pár hónapja még koriandert vettem. 🙂

A sütis dobozok közül azt szelektáltam ki, amin felirat van, ne szaporítsa a zajt a lakásban. A kínai teáskészlettől is búcsúzom, de az evőpálcikáknak van egy hangulata, úgyhogy ezeket egyelőre megtartom, aztán meglátom, mit tudok velük kezdeni.

Harmadik nap: üres üvegek

Itt nincs sok szelektálnivaló, de ha a lakásotok olyan, mint az enyém, akkor ezek szatyorba pakolásával is eltelik a mai negyed óra. És most nem az üres sörösüvegekre gondolok. 😀 Bár borosüveg nálunk is volt persze, de nagyon sok befőttesüveg halmozódik fel méz, csemegeuborka, ajvár, olívabogyó, szendvicskrémek kapcsán is. És akkor a pesztós üvegekről nem is beszélek, mert azokat most elhasználtam a fűszerekhez. (És az erről szóló bejegyzésem alapján már egy ismerős is sorban áll a jövőben kiürülő üvegekért. :D)

Én úgy éreztem, hogy már alig vannak üvegek a szekrény tetején – hát két bevásárlószatyor azért megtelt velük, amiket majd a szelektív kukákhoz el kell vinni. Néhány szép formájút még megtartottunk, karácsonyi gasztroajándék készítéséhez jól jönnek majd.

Negyedik nap: ajándékszatyrok és csomagolópapírok

Gondoltam, a konyha végeztével nekiugrok a dekorációs komonónak. Konmarinál nincs ilyen kategória, na de nálam…! Először azt hittem, ez egyszer negyed óra lesz, de ahogyan felmértem a kínálatot, rájöttem, hogy legalább háromszor-négyszer ennyi. Lesznek gyertyák és mécsestartók,

képek, hűtőmágnesek, kis szobrocskák… És a mi lakásunkban még (már) nincs is olyan sok ilyen csetresz.

A még falra nem tett képek előpakolásánál ütköztem bele (és ütköztem meg azon), hogy mennyi ajándékszatyrunk van. (Ugyanis ezek egy nagy közös tárolóban laktak a szekrény tetején.) Nem is értem, hogy jött össze ez a mennyiség! A csomagolópapírnál egy fokkal környezetbarátabb megoldás, ha ilyen ajándékszatyorban kapunk valamit, és eltesszük további felhasználásra. De fogalmam sem volt, hogy ilyen sok van belőle. Ez is egy külön szelektálandó kategória lett így.

Mivel nekem alapból nem tetszenek a férfias ajándékszatyrok, de ezekre is szükség van, ezért a válogató vezérelv az lett, hogy hogy érezném magam, ha ebben a szatyorban adnám valakinek az ajándékot. Divatos szóval élve, önazonos lennék-e. 😀 Így azért sikerült kiválogatni jó pár darabot, plusz a közéjük keveredett csomagolópapír-cafatokat és szalagdarabkákat is.

Ötödik nap: gyertyák és mécsestartók

Ezt a kategóriát is már megszűrtem, mielőtt ebbe a lakásba költöztünk volna. Töredéke van most annak, mint régebben volt, de így is külön alkategóriát képez. Itt abszolút működött az örömelv alapján történő szelektálás, és megint egészen furcsa dolgokat eredményezett. Például négy, ugyanolyan formájú, de más színű mécsestartóból kettő maradt, kettőnek mennie kellett.

Itt válogattam ki az illóolajokat és füstölőket is – utóbbiból már csak egy darab volt. Az összes többit elajándékoztam már, és azt hittem, ezt is elpasszolnám majd, de az illata (szantálfa) valamit mélyen megmozgatott bennem. Mondják ugye, hogy az illatok a tudatalattinkra hatnak, emlékeket tudnak előhozni, talán most is ez történt. (Az az érzésem kezd lenni, hogy a dekorációk kategóriája már közelít az érzelmi értékkel bíró tárgyak felé abból a szempontból, hogy ezeknek nem a használhatóságát nézzük, hanem hogy szépek-e, mit idéznek fel bennünk.)

Az illóolajokkal kicsit szigorúbb voltam, itt lejárat alapján szelektáltam. Egyébként nem vagyok nagy aromaterápia-használó, ami maradt, azokat tavaly télen vettük, amikor Lenke köhögött, hogy fertőtlenítsék a levegőt és segítsék őt a gyógyulásban.

Heti konklúzió

Nagyon jó érzés volt kivégezni a konyhát a héten! Még nem teljes a rend, mert az újonnan vett tárolókba még apránként töltöm át a dolgokat, ahogy el tudom őket mosni, meg a szelektált dolgokat is adogatom el, de szembetűnő a változás. Bárki, aki nálunk jár, megjegyzi, hogy mennyire más most a konyha. Ha teljes lesz a rend, hozok majd fotókat is. Sajnáltam, hogy nem készítettem “előtte”-képeket, de Zoli a minap bevallotta, hogy amikor nagyon ki volt akadva, hogy milyen rumlis a konyha, akkor lefotózta. 😀 Úgyhogy csak meg kell ezeket keresni.

Most már szinte megvalósult, hogy semmi sincs a pulton, és szuper érzés, hogy ha nekikezdek főzni, akkor rögtön van hely, nem kell arrébb sakkozni mindent. 🙂

Most már csak a tényleg nagyon komono van hátra, és egy-két tárolási megoldás, aztán a végére érek!! Bevallom őszintén, kicsit kételkedtem benne, hogy nyár végére készen leszek a lakással, de most nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet. 🙂 Szeptember közepén nyaralni megyünk, szerintem még az előtt befejezem a Konmarizást, és közvetlenül utána kezdődik az őszi nagy projektem, amiről írok hamarosan! 🙂

Addig is mindenkit csak biztatni tudok, hogy olvassa vissza a bejegyzéseket és vágjon bele a Konmarizásba akár napi 15 percben, mert így is lehet haladni! Én vagyok rá az élő példa. 🙂 A tapasztalataitokat megoszthatjátok a Napi 15 perc Konmari facebook csoportban is.

<< A nyolcadik hét  –  A tizedik hét >>

Mentés

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.