Cucc

Napi 15 perc Konmari – a tizedik hét: dekoráció, sportszerek – plusz egy meglepetés! :)

Már tizedik hete haladok apró lépésekkel a Konmari-módszer szerinti selejtezésben. Marie Kondo nem javasolja könyvében, hogy minden nap egy kicsit takarítsunk, mert szerinte valószínűleg elveszítenénk a motivációt előbb-utóbb. Sajnos az általa optimálisnak tartott, egy lendülettel végzett rendrakás nekem Lenke mellett nem volt opció. Viszont a Zen Habits blog motivációs tippje bevált: az, hogy minél nagyobb közönség előtt vállaljam a célomat és azt, hogy rendszeresen beszámolok arról, hol tartok vele. Nekem ez a közönség a blog olvasói és a facebook-csoport tagjai. Ti segítetek abban, hogy végig tudjak haladni ezen a kihíváson és apránként szebbé varázsoljam az otthonomat. Ezen túl is hozott valami izgalmasat számomra ez a kihívás – a bejegyzésben erről is szó lesz!

A kihíváshoz kapcsolódó korábbi bejegyzéseket itt találjátok.

Ezen a héten a konyhával már egyáltalán nem foglalkoztam ezekben a napi 15 percekben. (Bár egy kiadós takarítás keretében igen, most, hogy végre üres a konyhapult!!) Most már tényleg a komono kategória végénél tartok, magyarul jön minden, ami nagyon kacat. 🙂 (Vagy ez nem igazán magyarul volt? :)) A dekorációnak már a múlt héten nekikezdtem, akkor mécsestartókat és ajándékszatyrokat selejteztem. E héten a képekkel, hűtőmágnesekkel, figurákkal, ünnepi dekorációval folytattam, majd ezeket kivégezve áttértem a sportszerekre és az előszoba tartalmára.

Első nap: képek

Már a múltkor is írtam, hogy szerintem a dekoráció kategóriája erősen közelít már az érzelmi értékkel bíró tárgyakhoz, amit a legnehezebb átválogatni. Hiszen azzal dekorálunk, ami megérint minket, amihez valamiért kötődünk. Vagy nem…? Igazából a képeim között kevés volt az ilyen, a legtöbbet én vettem valahol, mert azt gondoltam, jól fog kinézni. A kedvencek persze már fent vannak a falon, de mivel albérletben lakunk (én már nagyjából a tizedikben), mindig van “tartalék”, mert másik lakásban majd talán más lesz az elrendezés, más képek néznek majd ki jól… Úgyhogy most a tartalékot néztem át, a falon levőket nem. Érdekes módon ezek nagy része nem okoz örömet. Vagy talán pont ezért nem raktuk ezeket ki…? 🙂 Csak néhány darabot tartottam meg.

Itt abszolút az örömelv szerint lehet ugye selejtezni: kézbe veszem, és felteszem a kérdést magamnak, hogy örömet okoz-e ez a tárgy. Persze bekúszhatnak ilyen gondolatok, hogy kaptam valakitől, vagy más készítette nekem, de ezek annyira összekapcsolódnak azzal, hogy örömet okoz-e, hogy ebből nálam nem volt gond. Kivéve…

Almási Diána Fatime munkája

Kivéve egy képnél. Erről azért írok külön, mert nekem nagyon izgalmas az, amit sejtet az érzelmi értékkel bíró tárgyakról. Már korábban is írtam, hogy a selejtezés önismereti folyamat – magunkba kell nézni, és sokszor rájövünk, hogy valami nem is tesz boldoggá a szívünk mélyén, bár eddig azt hittük. Amikor erre a képre ránéztem, emlékek sokasága rohant meg az életemnek egy szakaszáról, amivel most nem sokat foglalkozom, nyilván mert van bennem még fájdalom vele kapcsolatban, és egyelőre félretettem az egészet. Ugyanakkor magát a képet szeretem. Úgyhogy most arra jutottam, hogy kiteszem a falra, hadd szembesüljek a sok furcsa érzéssel nap mint nap, hátha eljutok velük valahová. (Lenkének egyébként nagyon tetszik az új kép, meg kellett nézni közelről, megsimogatni, és volt olyan is, hogy egészen megbabonázva nézte sokáig. Persze lehet, hogy csak ebben a korban van most, amikor egy ilyen meghatározó új elem rá is nagy hatással van.)

Második nap: hűtőmágnesek, szobrok és egyéb dekoráció

Nyugtassatok meg, ugye nem csak nálam ölel fel egy teljes 15 perces kategóriát a hűtőmágnesek és egyéb csetreszek…? Persze tudom, hogy nem, jártam pár embernél, akinek sokkal több van, mint nekem. 🙂 De akkor is meglepő, hogy mennyi gyűlt össze az évek alatt. Nekem ez az alkategória volt az, amit nagyrészt valahonnan kaptam, de ezek általában viszonylag személytelen ajándékok voltak. Valaki utazik valahová, úgy érzi, illik hoznia ajándékot, és hoz egy hűtőmágnest vagy egy szobrocskát. Így halmozódott fel nagyrészt ez a kategória. (Nagy piros pont Zoli lányainak, akik a nyaralásról csokit hoztak nekünk! :))

De azért persze volt itt más is, szívből adott ajándék, szeretettel írt képeslap, amiket megtartottam. A képen látható mennyiség maradt, illetve egy-két dolgot eltettem emlékbe.

Lemaradt a fotóról egy szélhárfa, amit Zoli valahová úgy felszerelt, hogy nem tudtam leszedni. 🙂 Ez amúgy is érdekes darab, mert ajándékba kaptuk, és tudom, hogy szívből jött, ráadásul gyanítom, hogy van valami tértisztító tulajdonsága is. Nem egy szép darab szerintem, de gyönyörű hangja van. Most arra jutottam, hogy ha Zoli is belemegy, áttesszük valami kevésbé feltűnő helyre, ahol annyira nem látszik, de gyakran hallathatja a hangját. 🙂

 

Harmadik nap: ünnepi dekoráció

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nálam az ünnepi dekoráció 90%-ban karácsonyi dolgokból áll. Érdekes volt ezeket előszedni így szeptember elején, főleg úgy, hogy már többektől hallottam, hogy beindult a karácsonyi készülődés. (??? Nálam az december elején indul. 😀 Kivéve, ha a nővérem elkezd hamarabb mozgolódni a témában és eszembe juttatja.) Viszont talán segített is, hogy még nem úszom az ünnep hangulatában, így objektívebben tudtam átnézni ezeket a tárgyakat. Néhány saját készítésű díszt úgy tettem el, hogy szét kell majd szedni és a darabjait újra felhasználni, a többi megtartott darab a képen látható. Az egyik borítékban egyébként húsvéti papírdíszek vannak, amiket Zoli gyerekeivel készítettünk, amikor Lenkét vártam. Nekem az ilyen közös kreatívkodások nagyon jó emlékek, ezért tartottam meg őket. Megint látszik, hogy folyik össze az érzelmi értékkel bíró tárgyak csoportja a dekorációval.

Negyedik nap: sportszerek és kültéri tárgyak

Az, hogy a sportszerek nagy része a szekrény tetején lakik egy nagy szatyorban, sokat elárul a jelenlegi életmódunkról. 🙂 De tényleg, ki tud tollaslabdázni vagy pingpongozni egy egyéves gyerek mellett…? Szóval ezeknek a tárgyaknak a nagy része pihen. (A bringás sisakok és a pikniktakaró nem!!) Viszont találtam itt olyan dolgokat is, amikről egészen megfeledkeztem: egy ezer éves hálózsákot, egy függőágyat, amit sosem használtam, és a jógacuccomat. A függőágyat megtartottam, mert Zolival még korábban megbeszéltük, hogy felszereljük valamelyik nagymama kertjében, csak persze elfelejtettük, míg a szekrény tetején pihent… A jógacucc pedig érdekes kérdés. Nem jutok dűlőre a jógázással kapcsolatban, úgy érzem, hogy kellene csinálnom, de mégsincs kedvem, de lehet, hogy ez csak lustaság… Évek óta elkezdem, majd abbahagyom. Itt újabb önismereti pont érkezett el a selejtezésben, amiben egyelőre nem jutottam döntésre. Megvárom, hogy kicsit aktívabban kezdjek mozogni, és meglátom – bár a jóga ugye nem csak fizikai szinten dolgoztat meg minket, talán épp ezért ambivalens a viszonyom felé.

Ötödik nap: védelem eső ellen és ruhaápolás

Azaz röviden: előszoba. Csak hát Konmari nem javasolja a helyiségenkénti szelektálást, és én sem látom annyira hatékonynak, mint az ő módszerét. Ezért címben nem írok olyat, hogy előszoba. 🙂 De igazából tényleg ez az, ami az előszobában maradt: esernyők, esőkabátok, és néhány szösztelenítő. Nekem ez egy nagyon rövid kategória volt, pedig Konmari a Tiszta öröm című könyvében külön említi. Ha sok elgörbült esernyőd van, érdemes lehet átnézni.

Már nagyon a végét járom a rendrakási folyamatnak, azt kell, hogy mondjam, egész kellemesen néz ki a lakás. 🙂 Persze egyelőre csak selejtezek, a tárolási megoldások sok esetben utólag jönnek – bár ezekkel én nem tudok várni, és pakolok a napi 15 percen túl is. Ha eleget foglalkozik vele az ember, akkor magával tud ragadni, és egyre több szabad percet akarunk rászánni. Főleg, ha olyan vendég jár nálunk, mint nálam tegnap…

Cserta Szandra, a Kívül Belül Boldogság otthonszervezési tanácsadója látogatott el hozzánk, hogy a Napi 15 perc Konmari kihívásról beszélgessünk. A beszélgetésünkről videót készített, amit YouTube csatornáján már közzé is tett. Szandra szerintem nagyon profin kezelte az egész videókészítést és nagyon jó tanácsokat kaptam tőle. Szeptember 10-én indul nyolchetes online tanfolyamuk, amire még jelentkezhettek a facebook oldalukon vagy a honlapon is. Én bízom benne, hogy lesz még közöttünk együttműködés Szandráékkal, mert úgy tűnt számomra, hogy sok tekintetben hasonlóan látjuk a világot. 🙂 Mindenesetre nagy öröm volt számomra, hogy ezt a videót elkészíthettük. Így a lakás rendjén túl ki tudja, mi mindent hoz még az életembe ez a kihívás…

Veletek is előfordult már, hogy a szelektálás kapcsán más is változott az életetekben? Nagyon örülnék, ha megosztanátok a történeteiteket! És persze azt is, ha haladtok ezekkel a kategóriákkal, vagy kérdésetek van. Ha csatlakoztok a Napi 15 perc Konmari facebook csoporthoz, minden kapcsolódó témát megbeszélhetünk! Én csak ajánlani tudom ezt a fajta szelektálást, mert pár hét alatt nagyon nagy eredményeket lehet elérni, én már tapasztalom ezt. 🙂

 

 

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.