Cucc

Napi 15 perc Konmari – az utolsó hét: mindenmás

Elérkezett a napi 15 perc Konmari kihívásom utolsó hete! Ez volt a tizenegyedik hét, amelyiken apránként átnéztem a lakásunkban a komono, azaz a vegyes apróságok kategóriáját. Még soha nem voltam ilyen kitartó szerintem! És megérte, mert a lakást tényleg sokkal könnyebb rendben tartani, ezt most a gyakorlatban is teszteltem. 🙂

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/43499845@N00/21312141182/

 

A napi 15 perc Konmari kihíváshoz kapcsolódó korábbi írásokat itt találod.

A múlt héten nem volt bejegyzés, mert nyaraltunk. Szégyen, nem szégyen, rohanva indultunk és olyan rumlit hagytunk itthon, hogy ihaj. Hazajöttünk, és néhány óránk volt kipakolni, mosni és rendet csinálni, mielőtt Zoli gyerekei megérkeztek hétvégére. Ráadásul Zolinak még volt egy csomó rohangálnivalója, úgyhogy egy nagyobb rész rám maradt, Lenke mellett csináltam. És nagyjából sikerült! Persze, szerettem volna még ki is porszívózni, ami már csak a nappaliban fért bele, de rendet tudtunk tenni és ez nagyon jó érzés volt! Nekem ez egy fontos teszt volt, hogy tényleg működik-e a módszer, és úgy látom, igen: ha mindennek van helye, akkor nem nehéz rendet csinálni. Úgyhogy mindenkit biztatok, hogy vágjon bele ebbe a fajta rendrakásba. A bejegyzés végén ehhez találtok egy plusz segítséget. 😉

Elérkezett az utolsó hetem a komonóból. A végére maradtak a nemszeretem-dolgok: a virágcserepekre és a tisztítószerekre például általában gondolni sem merek, mert piszkosak és rumlisak és egyáltalán. 🙂 De ez kell a teljes rendhez, úgyhogy nekiálltam, és persze kiderült, hogy nem is olyan szörnyű az egész.

Első nap: gyűjtemények

Ezt a kategóriát a Tiszta öröm című könyv már sokkal hamarabb taglalja, de szerintem az ide tartozó dolgok már közel állnak az érzelmi értékkel bíró tárgyakhoz, úgyhogy én a végére hagytam. Hiszen általában szeretjük azt, amit gyűjtünk, kötődünk minden egyes darabhoz, mert egy utazáskor vettük, vagy ajándékba kaptuk, mindegyik emlékezetes. Éppen ezért nem olyan egyszerű átválogatni ezeket, főleg, ha még nincs túl sok gyakorlatunk a selejtezésben.

Az én gyűjteményem két szempontból is nevetséges szerintem. Először is, én elefántokat gyűjtök. 🙂 Mármint nem igaziakat – olyanom csak egyszer volt, a barátnőim fogadták nekem örökbe szülinapomra. De haza nem lehetett vinni. 🙁 Pedig olyan boldogan legelészett volna az ablakból. De komolyra fordítva a szót: tényleg imádom az elefántokat. Olyan bölcs, békés állatok, sokat jelentenek a számomra. Ha valamiből lehet elefántosat kapni, akkor én olyat fogok venni, az biztos. Lenkének is van egy pár elefántos ruhája és sok elefántos játéka. Ezek egy része a gyűjteményemből vándorolt át hozzá, egy másik részét kapta, és büszke vagyok magamra, hogy csak egyet vettem én, egyébként ellenálltam. 🙂 A gyűjteményem nagy részét is kaptam egyébként, különböző elefántos figurákat, kulcstartókat, és egyszer az egyik barátnőm még egy képet is festett (ez most nincs rajta a fotón, szerintem bekerült az érzelmi értékkel bíró tárgyak közé).

A másik ok, amiért nevetséges lehet sokak számára a gyűjteményem, az, hogy elég picike. Miután néhány elefánt csordába szerveződött és átvándorolt Lenke játékai közé, a többiek összehúzták magukat és bekucorodtak egy elefánt alakú kis kosárba. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak jóval nagyobb feladat átnézni a gyűjteményét és kiválogatni, hogy mit nem szeretne megtartani. Mindenesetre ehhez a feladathoz szerintem már nagyon jól jön egy, a sok gyakorlással kifejlesztett érzék az örömteszthez. Én viszonylag gyorsan tudtam már dönteni, hogy melyikük bizserget meg, ha a kezembe fogom, és melyikük nem. Így a maradék kis gyűjteményt is sikerült megfeleznem, és így minden darabot szeretek és boldogan állítom ki őket.

Második nap: munkahelyi dolgok

Nem tudom, ez mindenkinél releváns kategória-e, de mivel én korábban gyógyítóként dolgoztam, nálam maradt a kezelőhelyről néhány dolog, füstölő, Buddha-szobor, lepedő a masszázságyra, stb. Az eggyel korábbi munkahelyemről, amikor bankban dolgoztam, szinte semmit nem vittem haza. Ott ugye kötött minket a banktitok, nagyon kellett vigyázni minden iratra. De aki vállalkozóként dolgozik, vagy sokszor hazaviszi a munkát, annál talán fel tudnak halmozódni a (volt) munkához kapcsolódó dolgok is.

Ezt elég könnyű volt kiválogatni, mivel most elég biztos vagyok benne, hogy nem fogok már ezzel foglalkozni, így örömet sem okoznak ezek a tárgyak és funkciójuk sincsen. Csak azt kell kitalálnom, hogy melyik, még aktív gyógyítónak adjam őket oda. Két dolgot tartottam meg: a Buddha-szobrot, amit a kollégáimtól kaptam búcsúajándékként, amikor Amszterdamban dolgoztam, és egy gyertyatálat. Ezek örömet okoznak. 🙂

Harmadik nap: virágcserepek és kaspók

Ez a kategória talán viccesen hangzik, de nálam össze tudnak gyűlni a virágcserepek is. Sajnos általában nem átültetésből származnak ezek, hanem egy-egy növény elpusztulásából… Nem vagyok valami ügyes a szobanövényekkel. 🙁 De azért időről időre próbálkozom, főleg, hogy mások megtisztelnek a bizalmukkal és ajándékba kapom szegény növényeket.

A virágcserepeknél az örömelvnek sok értelmét nem láttam, de a kaspóknál igen. (Mondjuk ezekből meg kb. három darab volt…) Így a szívemnek nem kedves kaspókat, a törött vagy nagyon gagyi műanyag virágcserepeket kiválogattam, amiben volt maradék föld, azt kiöntöttem, a tavaszról megmaradt virághagymákat elcsomagoltam újságpapírba (hátha még kikelnek Anyukám kertjében), és méret szerint egymásba raktam a cserepeket. Így kisebb helyet foglalnak, egy nyitott dobozba költöztek.

Negyedik nap: tisztítószerek és -eszközök

Lehet, hogy ennek máskor lett volna az ideje, a fürdőszobai vagy a konyhai dolgoknál, de valamiért utálok a félig használt törlőkendőkre és szivacsokra gondolni, ezért szépen utoljára hagytam őket. 🙂 Igazából nem egészen, mert egy részüket valamennyire rendbe tettem egy pár hete, amikor nekiestem a konyhában a mosogató alatti szekrénynek… Figyelem, most egy sötét titkomat mesélem el!

Amikor ideköltöztünk, megállapítottuk, hogy egyáltalán nincsenek beépített tárolók a lakásban. Illetve kimerülnek egy cipősszekrényben és a mellékhelyiségben felfúrt polcokban. Úgyhogy a tisztítószerek, Zoli barkácscuccai, a karácsonyi díszek, a ventillátor és kb. minden, ami egy gardróbszekrénybe/tárolóba/pincébe kerülne, ide kellett volna, hogy beférjen. Mivel ez elég lehetetlennek tűnt, gondoltuk, kihasználjuk a mosogató alatti szekrényt is. Így ide került a barkácsládák egy része, a szemetesvödör, a szelektív szemét, és a tisztítóeszközök (szivacsok, kendők, kesztyűk). Nem tudom, hogy gondoltam, hogy a szemetesvödör mögött ezeknek jó helye lesz. Ráadásul aki már próbált mosogató alatti szemetesbe bármit bedobni úgy, hogy egy gyerek van az egyik kezében, az el tudja képzelni, hogy nézett ki ez a része a szekrénynek (főleg, ha mellé azt is elképzeli, hogy mennyit nagytakarít egy újdonsült anya… :)). Úgyhogy amikor elkészültem a konyhával, ezt a szekrényt is kitakarítottam, mert már nagyon zavart, és még akkor kimenekítettem a takarítóeszközöket a szemetes mögül és két dobozba rendeztem őket Konmarisan. Ekkor derült ki, hogy sok mindenből két csomag volt itthon, mert a jól eldugott (és körbebombázott) tartalékokat nem nagyon nézegettem.

Most még átnéztem a tisztítószereket is, amikkel eddig az volt a gondom, hogy volt itt a lakásban is egy pár darab az előző lakóktól, de olyan, amit én nem használok. Én szeretem a tisztítószerekből a fél-természetes alternatívákat, tehát van természetes, lebomló súrolószer, ablaktisztító, wc-tisztító, stb. itthon. (Azért mondom, hogy fél-természetes, mert sokan vannak, akik csak ecettel, szódabikarbónával, citromsavval és hasonlókkal takarítanak. Én itt még nem tartok, nem kísérleteztem ki a leghatékonyabb megoldásokat az egyes takarítószerek helyettesítésére.) De kidobni sem akartam ezeket a nem természetes szereket, mert akkor ugyanúgy szennyeznek. Mostanáig tartott, hogy előálljak a megoldással: megpróbálom elajándékozni őket olyanoknak, akik használnak ilyeneket. Így ezek is megfeleződtek és vééééégre, véééégre felférnek a vécé feletti polcokra, sőt, még a tartalék vécépapír is, ami eddig a földön volt (és utáltam).

Hát, ilyen érzés a végére érni a komono kategóriának, és majdnem a teljes lakás rendbetételének! Még az érzelmi értékkel bíró tárgyak vannak hátra nekem, amiket eddig egy dobozba gyűjtögettem. Hamarosan ezeket is átnézem, de ezek már nem képezik a kihívás részét.

Ha szeretnétek Ti is nagyjából tizenkét hét alatt apránként rendbe tenni a lakást, az a jó hírem van, hogy október 1-től újra indul a Napi 15 perc Konmari kihívás. A napi anyagokat e-mailen fogom küldeni, és a kapcsolódó facebook-csoportban megbeszélhetjük a tapasztalatainkat. Hamarosan itt is megtalálod majd a feliratkozáshoz szükséges űrlapot, erről mindenképpen értesítelek Titeket a csoportban és a szimplán. facebook oldalán is! Ha van kedved, csatlakozz hozzánk, és a karácsonyt már egy szellősebb, rendezettebb lakásban ünnepelheted! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.