Nekem a karácsony az utóbbi években stresszforrás volt. Legalább egy hónap stressz és néhány nap meghittség. És ennek csak egy része volt az, hogy ajándékokat vadásztam olyanoknak, akik mindent meg tudnak venni, amire szükségük van. A másik része a stressznek abból fakadt, hogy én kapok ajándékot. Sokan nem gondolnak erre, pedig a karácsonyi ajándékozás sokak számára szükséges rossz. Egészen komolyan zavar, amiért erről sokszor nem tudunk nyíltan beszélni, és a jó szándékkal adott ajándékok nyomasztóvá válnak. Erre a jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a bejegyzéssel.

A karácsony a szeretet és a fény ünnepe. Számomra, ha mélyen belegondolok, azt jelenti, hogy az év legsötétebb napjain az ember lélekben összebújik a szeretteivel és figyel a belül lévő fényre, ha már kívül olyan kevés van belőle. Hogy lelassítunk, végre egymásra figyelünk, odafordulunk egymáshoz, türelmesebbek, kedvesebbek, megbocsátóbbak vagyunk. Ide nagyjából december 25-ére szoktam eljutni, amikor már a minden mindegy fázisában vagyok – ami nem készült el mostanáig, az már nem is fog. De ami addig van, az nagyon nyomasztó tud lenni, pedig én már jó néhány dolgot elengedtem a karácsonnyal kapcsolatban. Nálunk soha nincs ilyenkor nagytakarítás, nem főzünk karácsonyi menüt, nem nálunk van a vendégség. És mégis. Az, amivé a karácsonyi ajándékozás hagyománya mára vált, számomra az év nagy részében beárnyékolja az ünnep lényegét.

Ha visszatekintek arra, amit fentebb írtam, nekem egyáltalán nem tartozik a karácsonyi meghitt hangulathoz az ajándékozás. Persze tudom, hogy többféle szeretetnyelv létezik, és tiszteletben tartom azt, hogy van, akinek az ajándékok különleges jelentéssel bírnak. (Egyébként az ismerőseim között ők azok, akik az általuk adott ajándékokat is nagy gonddal választják ki, kevesebbszer fognak mellé, és sokszor szívhez szóló kézzel készített dolgokat ajándékoznak.) De ha már a szeretetnyelveknél tartunk: miért kell egyfajta szeretetnyelvet kiterjeszteni mindenkire? Miért nem lehet az, hogy x-nek ajándékot adok, de kedves szavakat kérek cserébe? Vagy egy ölelést, vagy minőségi időt? Valószínűleg azért nem, mert a karácsony már túl nagy üzletté nőtte ki magát: mindenhonnan azt sugallják, hogy a karácsony az ajándékozás ideje. De akarom én ezt támogatni? Hol érdekel engem az, hogy kinek milyenek a karácsonyi eladásai? Engem az érdekelne, hogy karácsonykor békében tudjak ünnepelni a szeretteimmel. Ehelyett az ajándékozás többféle stresszt is hoz az életünkbe.

A szükségtelen ajándék

Az ajándékozásban éppen a találgatás az izgalmas, tudom. Ha valakit szeretünk, időt, energiát fektetünk abba, hogy olyan ajándékot találjunk neki, aminek tényleg örül és mi is izgatottan várjuk a karácsonyt, hogy végre átadhassuk. De sokszor az a helyzet, hogy (szerencsére) a szeretteink meg tudják venni maguknak, amire szükségük van. Esetleg olyan megátalkodott minimalisták, hogy azt állítják, nincs szükségük semmire. 🙂 Ilyenkor egy szükségtelen tárgyat ajándékozni senkinek sem jó: felesleges pénz, idő és energia kiadása valamire, amit a másik is csak rakosgat majd ide-oda.

A melléfogás

Sokszor előfordul, hogy olyanoknak ajándékozunk, akik nem állnak túl közel hozzánk, de ez a hagyomány. Vagy így illik. Egész évben nem találkozunk, mégis, karácsonyra megpróbáljuk egymást megörvendeztetni valamivel. (Vagy csak túl lenni rajta?) De néha még a hozzánk közel állók esetében is előfordul, hogy nem találjuk el az ajándékot. Ha ilyen esetben a megajándékozott nem játssza meg magát, és esetleg látszik rajta, hogy nem örül annyira, az ajándékozó elszomorodik, esetleg dühös lesz, hogy milyen hálátlan disznó a másik. A másik oldalról, a megajándékozott kénytelen jó képet vágni valamihez, aminek nem is örül. Ha ez nem lenne elég kellemetlenség, sokan lelkiismeretesen őrizgetik a kapott ajándékot, miközben a lakásuk lassan egy raktárhoz kezd hasonlítani. A legtöbbünk lakásában rengeteg tárgy van, amit nem is szeretünk, csak „illik megtartani, ajándék volt”.

A pénzkérdés

Gyakran az is kérdés, hogy ajándékozunk-e valakivel, és ha igen, milyen értékben. Mert az nagyon kellemetlen, ha te nem készülsz és a másik igen, esetleg teljesen más értékben vesztek (készítetek) ajándékot. Nekem ez volt a legnagyobb mumus már évek óta. Kértem, hogy ajándékozzunk apróságot, és ezt komolyan is gondoltam. És nem azért, mert nincs rá pénzünk, hanem mert nincs szükségem (szinte) semmire. És még inkább azért, mert a saját életemben (és a lányoméban) nem szeretném, ha a karácsony ajándékozásról, tárgyakról, anyagiakról szólna. Hát ez pont visszafelé sült el: képzelhetitek, milyen érzés volt, amikor átadtuk a házi mogyoróvajat és lekvárt, és cserébe egy legalább 25 ezer forintos csomagot kaptunk. Erre azóta is rossz gondolni, viszont pont ez sarkallt arra, hogy idén (még) nyílt(abb)an beszéljek az ajándékozásról.

Hallgatni arany?

A karácsonyi ajándékozásnak van egy varázsa. Vagy legalábbis kellene lennie. Ezért sokan nem adnak pénzt karácsonykor, de nem is kérdezik meg a másikat, hogy mire vágyik, vagy mire lenne szüksége. És arról beszélni, hogy milyen értékben ajándékozzunk, sokak szemében egyenesen szentségtörés, mert hát ugyan, nem a pénz számít… De azért mégiscsak számít valahol, mert az ember sokszor csalódott, ha sokkal kisebb értékű dolgot kap, mint amit ő adott. Sokan azt a következtetést vonják le ebből, hogy a másiknak ők nem olyan fontosak, pedig ez nagyon gyakran egyáltalán nem erről szól. Csak arról, hogy a másik ember magát a karácsonyt látja másképpen.

Én például évek óta terjesztem ki azt a kört, akikkel nem vagy csak tényleg apróságot ajándékozunk. Ezt egy előrelépésnek érzem minden kapcsolatban, mert ez azt jelenti, hogy olyan viszonyban vagyunk, hogy tudunk egymással őszintén beszélni arról, hogy valójában egyikünk sem vágyik ajándékra, és hogy az együtt töltött minőségi idő a legnagyobb ajándék a kapcsolatunkban. Először csak a legközelebbi barátnőmmel volt ez így, aztán a párommal, most már a négy legjobb barátnőmmel is így van évek óta, és idén már a párom családjával is meg tudtam ezt beszélni, aminek nagyon örülök. Az én családommal csak azért nem, mert nem gondoltam át jól a dolgot, és kértem egy online tanfolyamot karácsonyra. (Stresszmentes karácsony és boldog évkezdés a címe! :D) De jövőre remélem, ott is be tudjuk vezetni, hogy már csak a gyerekek kapjanak ajándékot.

Szintén nagy előrelépésnek érzem, hogy a tágabb családommal meg tudtam beszélni, hogy ne ajándékozzunk. Vagy négy unokatestvérem, mindenkinek két gyereke, a nővéremnek három, így összesen tizenkét gyerek van a családban. Minden család ajándékozott karácsonykor minden gyereknek, pedig sajnos évente már csak néhányszor találkozunk. Tavaly még én is beszálltam ebbe a játékba, de idén rájöttem, hogy nem akarom, hogy Lenke 5-10 ajándékot kapjon minden karácsonykor. Ennyi ajándékot számon sem tud tartani, és elvonják a figyelmet a karácsony lényegéről.

Hogyan legyen egyszerűbb az ajándékozás?

1. Először is: kommunikáljunk! Beszéljünk a családdal, barátokkal arról, hogy hogyan szeretnénk a karácsonyi ajándékozást. Lehetőleg még november elején, de talán még most sem késő. Beszéljük meg, hogy ajándékozunk-e, és milyen értékben. Próbáljunk egészen specifikusak lenni (pl. maximum háromezer forint értékű), hogy ne fürödjünk be az „apróság” kategóriával, mint én tavaly. Meséljünk nekik arról, hogy miért így szeretnénk. Ha radikális megoldásokra van szükség (mert például nem veszik figyelembe, hogy mit szeretnénk a saját gyerekeinknek), mondjuk el nekik, mi fog történni azokkal az ajándékokkal, amik nem felelnek meg a megbeszélteknek. (Eladományozzuk, stb.)

2. Írjunk listát! Írjuk össze, hogy mi az, amire tényleg szükségünk lenne és osszuk meg a rokonokkal. Nálunk ez tavaly működött. Írtam egy levelet a családnak, hogy mi lehetőleg nem szeretnénk ajándékozni, de ha ők mégis nagyon szeretnének, akkor erről a listáról válasszanak. Így csupa számunkra hasznos ajándékot kaptunk.

3. Ajándékozzunk élményt! És nem csak wellness-hétvégére lehet ilyenkor gondolni. (Bár az sem rossz! :)) Lehet kézműves tanfolyam, főzőtanfolyam, szabadulószoba (ez mind van már gyerekeknek is), állatkerti belépő, kalandpark, könyvtár, vagy akár házi készítésű élménykupon egy tervezett kirándulásról vagy összejövetelről. De online tanfolyamot is ajándékozhatunk, ennek is sokan nagyon örülnek, mégsem szaporítjuk vele a tárgyakat otthon. (Én például nemrég készítettem egy online tanfolyamot arról, hogyan lassítsunk gyerek mellett – karácsonyra ez pont aktuális téma. :))

4. Ajándékozzunk olyat, ami elfogy! Nálunk ez is nagyon jól megy évek óta, a sógorom például nagyon boldog a házi készítésű szaloncukrokkal. De lehet bort, különleges csokit vagy más ínyencséget is ajándékozni. Vagy kozmetikumot – de ezzel csínján kell bánni, mert sok nőnek megvannak már a bevált márkái, termékei, amiktől nem szívesen tér el.

5. A fenti csoport egyik alkategóriája, de nekem különösen kedves a saját készítésű gasztroajándék vagy kozmetikum. Ezekhez is rengeteg ötletet lehet találni az interneten. Az utóbbi években én készítettem mogyoróvajat, sütőtöklekvárt, lilahagymalekvárt, forró csokihoz csokipálcikát, szaloncukrot, kézápoló tömböt, fürdőbombát. És ezek mind nagyon egyszerű ötletek voltak.

6. Ajándékozzunk adományt! Egyre több helyről hallom, hogy azok a családok, akik nem szeretnék a tárgyaik mennyiségét növelni, azt kérik barátaiktól, ismerőseiktől, hogy egy általuk választott szervezetnek, jó ügynek utalják át az ajándékokra szánt összeget. Így az ajándékozó is úgy érezheti, hogy adott valamit, és mindenki boldog. 🙂

+1 És főleg: ajándékozzunk időt! Legyünk együtt a szeretteinkkel, beszélgessünk, süssünk-főzzünk együtt, menjünk el sétálni, figyeljünk egymásra! Gondoljunk arra, hogyan változnának meg a kapcsolataink, ha az ajándékvásárlással (-készítéssel) töltött időt arra fordítanánk, hogy helyette találkozzunk és beszélgessünk egy jót. Legyen az idei karácsonyi készülődés egy kicsit lassabb, emberközelibb!