A blogbejegyzést egy angol nyelvű podcast-interjú inspirálta Carrie Thomas Scott-tal, aki pszichológus és Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó, Kim John Payne-nel együtt dolgozik az Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó képzésen.

Az Egyszerűbb gyermekkor a fentebb leírt „kiborulásokra” a „lelki láz” kifejezést használja. Ahogyan beteg sem önszántából lesz egy gyerek általában, a nehezen kezelhető viselkedés sem azért van, hogy bosszantson minket – bármilyen nehéz is ezt elhinni, amikor épp egy ilyen helyzetet próbálunk kezelni! Ha úgy tekintünk erre a viselkedésre, mint a lelki túlterheltség következményére, akkor máris könnyebben birkózunk meg vele. Ilyenkor hasonló megoldásokat alkalmazunk, mint amikor fizikailag beteg a gyerek – lemondjuk a programokat, egyszerű ételeket eszünk, sokat pihenünk, jobban figyelünk rá, egyszerűsítünk. Az Egyszerűbb gyermekkor négy pillére alapján történhet ez az egyszerűsítés, ami a jövőbeni hasonló helyzeteket is segít megelőzni. Ezekre a területekre figyelve a karácsonyi ünnepek is nyugodtabban telhetnek.

Azt már sokan tudjuk, hogy a rendetlenség még a felnőttek számára is stresszforrás – egyszerűen túl sok inger a szemnek, túl sok információ, túl sok figyelemelterelő tényező. Mivel a gyerekek érzékenyebbek, ez a hatás is erősebb náluk. Karácsonykor a fizikai környezetben is több az inger: karácsonyi dekorációk, villogó fények, hangos zene, több játék. Ezért szülőként érdemes arra figyelnünk, hogy karácsony előtt rendet tegyünk, szanáljunk néhány dolgot, és a játékok közül is kevesebb legyen elöl, így elférnek majd az újabb szerzemények is.

Az otthonunk dekorálásánál is próbáljunk mértékletesek lenni. A villódzó fényeket nem ajánlom olyan lakásba, ahol kisgyerek van. A kékes fény pedig nehezíti az alvást, ezért inkább a meleg fényű, folyamatosan világító fényeket részesítsük előnyben. Ha egyáltalán lesz égősor – hiszen néhány (biztonságosan elhelyezett) gyertyával is nagyszerű hangulatot teremthetünk. A díszek közül azokat vegyük elő, amelyek valamiért fontosak a számunkra. Ilyenkor nyugodtan alkalmazhatjuk az örömelvet is – azaz feltehetjük a kérdést, hogy az adott dísz mélyen, legbelül örömet okoz-e nekünk. Én idén nyáron, a lakás szelektálásakor néztem át ezeket is, és csak néhány darabot tartottam meg. Így is nagyon hangulatos most a feldíszített lakásunk.

Míg a felnőttek számára a kiszámíthatóság sokszor unalmas lehet, a gyerekeknek nagy biztonságot ad. Nekik még a világ nagy része ismeretlen, ezért szükségük van kapaszkodókra. A napi, heti, éves rituálék ilyenek – a gyerekek megkönnyebbülnek, hogy most valami olyan következik, amit már ismernek. (Erről a témáról bővebben mesélek a Lassítás gyerekkel című online tanfolyamomban.)

Figyeljünk ezekre karácsonykor is! Az nagyszerű, ha vannak karácsonyi rituálék – az adventi szokások, a fa díszítése, séta a kivilágított utcákon, vagy a minden évben megszokott zserbó a nagymamánál. De az is fontos, hogy próbáljuk meg tartani a napi rutint: legyen a lefekvés és az ébredés nagyjából akkor, amikor máskor is; próbáljuk az étkezéseket is úgy időzíteni, mint máskor; és ha van esti rituálénk (meseolvasás, stb.), tartsunk magunkat ehhez. Persze előfordulhat, hogy eltérünk a megszokottól, hiszen egy nagy családi ebédnél rengeteg ember igényeit kell összehangolni, és ha mi fél 12-kor szoktunk enni, de a nagymama csak 2-kor éhes, akkor kompromisszumot kell találni. Ha karácsonykor az országot járjátok a rokonokat látogatva, máshol alszotok, szintén nehéz lehet például a lefekvés időpontját tartani. Ilyenkor hasznos, ha a napi ritmus többi részére tudunk figyelni, így ez segít majd visszabillenteni gyermekünket is.

Lehet, hogy a családban néhányan furcsán néznek majd ránk, vagy azt mondják: túl szigorúak vagyunk, hadd legyen a gyerekeknek is karácsony, stb. Nekik elmondhatjuk, hogy egyrészt a gyerekek védelmében tartjuk be ezeket a határokat, másrészt az ő kedvükért is: hogy az együtt töltött időben a gyerekeink kiegyensúlyozott önmaguk lehessenek és így tényleg jó élmény legyen a családi együttlét.

Karácsonykor gyakori, hogy rengeteg programot próbálunk néhány napba besűríteni: az ország különböző pontjain rokonokat látogatni, esetleg színházba menni, éjféli misére, fényjátékot nézni, kihasználni a sok érdekes karácsonyi eseményt. Fontos ugyanakkor, hogy a gyerekeknek legyen „üres” ideje, amelyben mindezt az élményt megemészthetik. Próbáljunk csendes pihenőket (csendes játékot) iktatni a sok program közé, és a tevékenységeink kiválasztásánál legyünk tudatosak! Ha valahová inkább csak mi szeretnénk elmenni, ne vigyük magunkkal feltétlenül a gyerekeket – a családból valaki biztosan szívesen vigyáz rájuk.

Gyakran azért is szervezzük tele a téli szünetet programokkal, hogy lekössük a gyerekeket. Idén próbáljuk meg másképpen – e bejegyzés tanácsait követve talán nem „vadulnak be” a szünet végére. Ha mégis, vigyük ki őket sétálni, szánkózni, hógolyózni – vagy egyszerűen a játszótérre, ha nincsen hó. Egy skandináv mondás szerint „nincs rossz idő, csak rossz ruha”.

Mivel a karácsonyi vendégségek során sokan ülünk egy asztalnál, vagy beszélgetünk egy légtérben, előfordulhat, hogy a gyerekek olyan beszélgetést is meghallanak, ami számukra még felesleges és terhes információ. És itt most nem feltétlen a sokszor karácsonykor előtörő feszültségekre gondolok. Ha anyagi, környezetvédelmi problémákról, politikáról, háborúról, betegségről beszélünk a gyerekek füle hallatára, az képes bennünk szorongást okozni. Ha ők azt hallják, hogy napról napra fogy az orangutánok élőhelye – csak hogy egy nem is annyira véres példát hozzak -, képesek fél éjszaka forgolódni emiatt. Próbáljunk figyelni arra, hogy milyen beszélgetéseknek lesznek fültanúi.

Szintén ide tartozik a képernyő, amelynek sok szülő megfigyelhette túlingerlő és a kapcsolatteremtést megnehezítő hatását. Persze, meg lehet nézni egy-két karácsonyi filmet, de azt azért próbáljuk meg elkerülni, hogy a gyerekeket fél napra a tévé elé ültetjük, hogy mi felnőttek végre nyugodtan beszélgethessünk. Az esti filmnézés is megnehezítheti a nyugodt alvást, ezt vegyük figyelembe.