Daniela Botto Észak-Olaszországban él a férjével és két és fél éves lányával. Instagram-bejegyzései mindig arra inspirálnak, hogy legyek hálás és érezzem a kapcsolódást az anyatermészettel. Gyakran csak azért lépek be, hogy megnézzem, közzétett-e valamit. 🙂 A bejegyzéseiből úgy látom, sok időt tölt a lányával a természetben, kirándulnak, gyümölcsöt szednek és „kincseket” gyűjtenek az erdőből, hegyi folyókban fürdenek, akár a mesében… 🙂 Hogyan lehetséges ez a mai világban, amikor olyan nehéz egy darabka érintetlen természetet találni, vagy akár időt az elfoglalt életünkben, hogy élvezzük a kintlétet? Erre kerestem a választ, amikor Danielától interjút kértem.
Honnan ered a természet iránti szereteted? Sokan (mint én is) nagyvárosban nőttünk fel, távol az erdőktől, és nagyon kevés lehetőségünk volt arra, hogy megtanuljuk szeretni a természetet és megbízni benne.
Gyerekkorom óta szeretem a természetet: minden nagyszülőm földművelő (volt), sok időt töltöttem a gyümölcsöseikben a bátyámmal és az unokatestvéreimmel játszva. Emellett a szüleimmel is sokat kirándultam hétvégenként, mivel hegyek között élünk. Az biztos, hogy nagyon szabad gyerekkorom volt! A szabad levegőn töltött idő természetes része volt a napjaimnak és ma is az; nem tudnék másként élni.
Milyen gyakran mentek kirándulni? Vannak olyan közeli helyek, ahová rendszeresen jártok? Hol tudod még gyakorolni a szabadban nevelést (outdoor education)?
Próbálok minden héten legalább két hegyi túrát beiktatni a lányommal. Rendszeresen járunk egy erdőbe, ami az otthonunktól 15 percre van autóval, itt az ösvény néhány napórához vezet, amelyeket egy művész épített. A szüleim és a nagyszüleim otthonában és gyümölcsöseiben is gyakoroljuk a szabadban nevelést, illetve gyakran megyünk a folyóhoz, amikor nem akarunk autóba ülni vagy kevesebb időnk van aznap kint lenni.
Hogyan oldjátok meg a délutáni alvást és az étkezéseket odakint? Mennyit kell készülnöd egy kirándulásra?
Amikor a lányom kisebb volt, akkor kendőben vagy hordozóban aludt rajtam. Most, hogy már két és fél éves, nem engedi, hogy hordozzam, úgyhogy általában hazamegyünk alvásidőre, vagy az autóban alszik, ha messzebbről vezetek haza. Ha elég meleg van, az erdőben vagy a folyóparton piknikezünk. Ilyenkor nagyon egyszerű ételeket hozok, mint főtt tojás, házi pizza vagy focaccia, banán vagy alma, joghurt, magvak. Nem kell sokat készülnöm egy kirándulásra, mert hozzá vagyunk szokva, és reggel már gyorsan be tudok pakolni a táskámba. Általában előző este megsütöm a pizzát vagy focacciát és megfőzöm a tojást, hogy reggel indulás előtt már minden készen legyen. Fontos tanács, ha kirándulni mentek: ne felejtsetek elég vizet és ennivalót vinni magatoknak és a gyereknek!
Mikor kezdtetek együtt kirándulni? Azt hiszem, sokan azt gondoljuk, hogy a gyerekeink túl kicsik a hosszabb kirándulásokhoz, és attól félünk, hogy végig nekünk kell majd őket cipelni…
Ez talán egy kicsit furcsán hangzik, de a lányom egy hónapos volt, amikor együtt kezdtünk kirándulni! Imádok kirándulni és a szülés utáni első hónapban nagyon hiányzott. A kirándulás által azt érzem, hogy egyensúlyba kerülök, megnyugszom és biztos alapokon állok, úgyhogy nagy szükségem volt rá a hosszú és kihívásokkal teli szülésem után. A lányom életének első évében sokat kirándultunk kendővel vagy hordozóval, most már a saját lábán jön. Persze, néha fáradt vagy rosszkedvű, és olyankor a túra nagy részében én cipelem. De általában imád szaladgálni és mindenre felmászni, mivel nagyon energikus, tüzes gyerek (Kos jegyű), így ha szabadban vagyunk, az segít neki a koncentrációban és az akaratossága kezelésében.
Hogy néz ki egy átlagos napotok?
A napi ritmusunk nagyban változik attól függően, hogy van-e órám az egyetemen. Minden héten legalább három napot töltünk kint reggeltől délután 2 óráig (ilyenkor kirándulunk, vagy a folyóhoz megyünk, vagy a gyümölcsösben játszunk). Heti két-három napot töltök az egyetemen, ilyenkor a lányom általában az anyukámmal van a szüleimnél, vagy segít nekik a gyümölcsösben. Hétvégenként egy nagyobb kirándulást szervezünk valamelyik napra, és a másik napot pihenéssel, főzéssel, vagy barátokkal, rokonokkal töltjük. Hetente legalább egyszer, általában péntek délutánra közös játékot szervezek ismerős anyukákkal és a gyerekeikkel.
Ha otthon vagyunk, általában fél 9 körül ébredünk, együtt megreggelizünk, csinálunk valami házimunkát (általában vacsorát és ebédet főzök, ha előző este nem tettem meg – valami egyszerűt, mint például főtt lencse fűszerekkel, zöldségleves, vagy kenyeret készítek, amit este megsütünk), aztán 10 óra körül elindulunk. Kirándulunk, vagy a folyóparton sétálunk. Ha meleg van, ott is ebédelünk, ha nem, akkor hazamegyünk vagy a nagynénémnél eszünk az unokatestvéreimmel. Aztán elmosogatok, rendbe teszem a konyhát / felmosok. Mesét olvasunk, aztán a kicsi iszik egy kis meleg tejet és alszik (általában két órát). Az ő alvásidejében én általában tanulok, vagy az egyetemi beadandóimon dolgozom (általános iskolai tanárnak tanulok). Amikor a kicsi felébred, teázunk és édességet eszünk, aztán együtt főzünk, mesét olvasunk, vagy egy kicsit jógázom, míg ő mesét néz. Néha meglátogatjuk az unokatestvéreimet vagy a nagyszüleimet és nyáron, amikor hosszúak a nappalok, általában még egyszer kimegyünk a játszótérre vagy sétálni. Általában 7:30-kor vacsorázunk, aztán a totyogónk fél 10 körül megy aludni, közös meseolvasás után. Ezután még sokáig fent maradok, olvasok vagy tanulok, fotókat szerkesztek vagy írok, és általában jóval éjfél után kerülök ágyba.
A bejegyzéseidből látom, hogy szereted a házi készítésű ételeket és gyakran főzöl. Hogy van időd a kirándulásra, főzésre és más házimunkára? Emellett tanulsz és dúlaként is dolgozol. Hogy fér bele mindez egy napba?
Először is: nem egy nap alatt csinálom mindezt! 😉 Nem vagyok nagy háziasszony és csak minimális időt töltök otthon takarítással. Elég kis lakásunk van, úgyhogy amikor takarítok, az is elég gyorsan, legfeljebb egy délelőtt alatt megvan. A lányom alvásideje alatt tanulok (délután 3 és 5 között) és néha, ha többet kell tanulnom, este is folytatom, amikor már elaludt. Vizsgák előtt az anyukám heti néhány délelőtt játszik a lányommal, így koncentrálhatok az ismétlésre. És igen, tényleg szeretek főzni, de általában nagyobb tételben főzök. Például hétfőn nagyobb adag rizst, nagyobb adag babot/lencsét/csicseriborsót, tojást főzök, zöldséges pitét és süteményt sütök, és ezeket az alapanyagokat esszük néhány napig friss zöldségekkel, sajttal és gyümölcsökkel. A nagy tételben főzés sok időt és takarítást spórol meg nekem, és nyugodtabb vagyok tudva, hogy ha későn is érünk haza egy kirándulásról vagy az egyetemről, legalább leves, rizs és gyümölcs van otthon vacsorára.
Az interjút terjedelme miatt két részletben fogom közölni. A második részből megtudhatjátok többek között azt is, hogy egy nagyváros lakóiként hogyan kerülhetünk közel a természethez. Számomra nagyon inspiráló Daniela és családja élete és segít abban, hogy megértsem: nem kell túl nagy szervezés ahhoz, hogy többet legyünk gyerekeinkkel a természetben. Remélem, Titeket is inspirál majd ez a két bejegyzés!
