Barion Pixel

Gyerekkel a szabadban – interjú (2. rész)


Notice: Trying to access array offset on value of type bool in /home/szimplan/public_html/wp-content/themes/movedo/includes/grve-header-functions.php on line 322

Gyerekkel a szabadban – interjú (2. rész)


Notice: Trying to access array offset on value of type bool in /home/szimplan/public_html/wp-content/themes/movedo/includes/grve-blog-functions.php on line 1136

Notice: Trying to access array offset on value of type bool in /home/szimplan/public_html/wp-content/themes/movedo/includes/grve-blog-functions.php on line 1137

Notice: Trying to access array offset on value of type bool in /home/szimplan/public_html/wp-content/themes/movedo/includes/grve-blog-functions.php on line 1138
Gyerekkel a szabadban – interjú (2. rész) szimplán.

Daniela Botto Észak-Olaszországban él a férjével és két és fél éves lányával. Instagram-bejegyzései mindig arra inspirálnak, hogy legyek hálás és érezzem a kapcsolódást az anyatermészettel. Gyakran csak azért lépek be, hogy megnézzem, közzétett-e valamit. 🙂 A bejegyzéseiből úgy látom, sok időt tölt a lányával a természetben, kirándulnak, gyümölcsöt szednek és “kincseket” gyűjtenek az erdőből, hegyi folyókban fürdenek, akár a mesében… 🙂 Hogyan lehetséges ez a mai világban, amikor olyan nehéz egy darabka érintetlen természetet találni, vagy akár időt az elfoglalt életünkben, hogy élvezzük a kintlétet? Erre kerestem a választ, amikor Danielától interjút kértem.

Az interjú első részét itt olvashatjátok.

Mit gondolsz, hogyan hat a szabadban nevelés a lányodra? Miben különbözik ő a többi gyerektől a szabadban töltött időnek köszönhetően? Tervezitek, hogy otthon fogod tanítani őt, vagy később “normális” óvodába, iskolába fog járni?

A lányom mozgása a korához képest hihetetlen: úgy fut, mászik, ugrik, mint az idősebb gyerekek, és nagyon kreatív abban, hogy az erdőben utat találjon akkor is, amikor a talaj egyenletlen. Nagyon bátor, nem fél az állatoktól, vagy attól, hogy piszkos lesz. Valójában nagyon szeret sárral, homokkal, hóval játszani, és nagyon jól bírja a hideget és a meleget is. Ellenállóbb, erősebb és fürgébb, mint a legtöbb vele egykorú gyerek. Ez valószínűleg a személyiségéből is fakad: nagyon erős akaratú, vad és makacs kislány és a szabadban nevelés valószínűleg a lehető legjobb számára, mivel ő a mozgáson keresztül tanul. Később óvodába fog járni, de erdei iskolát keresek neki és azt szeretném, ha csak délelőtt járna. (Olaszországban a gyerekek többsége reggel 8-tól délután 5-ig iskolában van, ami szerintem őrület!)

Voltatok már olyan nehéz helyzetben kiránduláskor, amikor azt kívántad, bárcsak ne lennétek olyan messze otthonról? Hogyan oldottátok meg?

Igen, sokszor! Amikor újszülött volt, nagyon gyakran kellett szoptatni, és most, hogy idősebb, néha nem hajlandó gyalogolni és nekem kell őt cipelni. Most már tudom, hogy egy kirándulás előtt és alatt is pihennie kell, eleget kell ennie és innia, úgyhogy sok ennivalót és vizet szoktam magammal vinni neki. Be kell vallanom, hogy annyira szeretek kirándulni, hogy még azt sem bánom, ha néhány órán át kell őt cipelnem, csak hogy felérjek a hegy csúcsára!

Mit tanácsolnál azoknak a családoknak, akik nagyvárosokban élnek, mint Budapest, de szeretnék a természet szeretetére tanítani a gyerekeiket?

Kereshettek nagy városi parkokat és felfedezhetitek az eldugottabb részeiket a gyerekeitekkel. Vannak olyan területek a parkon belül, amik nagyon zsúfoltak, látogatottak, de a külső részek általában vadabbak. Szintén jó elfoglaltság, ha választunk egy fát a gyermekünkkel (a parkban vagy a környéken) és egy éven keresztül hetente többször meglátogatjuk, hogy leveleket, magokat, terméseket gyűjtsünk tőle és hogy megfigyeljük, lerajzoljuk, lefotózzuk, hogy észrevegyük, hogyan változik a különböző évszakokban. Adhattok nevet is a fának és hozhattok neki ajándékokat is, például apró rajzokat, virágokat, gyöngyöket, hogy barátság szövődjön a gyermek és a fa között az évszakok során. Persze ezt meg lehet tenni egy sziklával, egy kis patakkal, egy kis füves területtel is, amiket általában egy nagyvárosban is megtalálsz. Nagyon jó ötlet lehet családoknak a gerillakertészet és a magbombázás is, mint ahogy az is, ha növényeket termesztünk az erkélyünkön. Kezdhetitek rozmaringgal, zsályával, bazsalikommal, mentával kis cserepekben, később próbálkozhattok borsóval, paradicsommal, cukkinivel, rukkolával, amik jól nőnek cserépben akár egy kis erkélyen is, vagy ültethettek olyan virágokat, amik vonzzák a lepkéket, mint például az orgona.

Végül egy személyes kérdésem: mit gondolsz, akik elvágva érzik magukat a természettől, hogyan kerülhetnek közelebb hozzá? Én például minden alkalommal félek, ha erdőben járok. Erre megtaláltam az okokat, amik messze vezetnek az erdőtől, és próbálok dolgozni rajtuk. Ugyanakkor jó lenne, ha a lányom nem ezt a félelmet érezné rajtam minden alkalommal, ha kirándulni megyünk.

Szerintem normális, ha valaki fél az erdőben, ugyanakkor nagyon jó dolog azon dolgozni, hogy nyugodtabbak legyünk ott. Kezdheted például azzal, hogy néhány pillanatot úgy töltesz az erdőben, hogy a földön ülsz, a lélegzetedre figyelsz csukott szemmel, hogy befogadj minden zajt és érzetet, ami az erdőből érkezik. Először nehéz lehet akár csak két percet is eltölteni így, de ne aggódj, gyakorold és néhány hónap alatt már 5-10 percet fogsz tudni így eltölteni, és jobban érzed majd magad az erdőben. Próbáld az év során sokszor meglátogatni ugyanazt az erdőt és nagyon jól megismerni, legalább egy kis részét. Próbáld ki, hogy rajzolsz az erdőben, hogy emlékezz a fák alakjára és amit korábban is javasoltam, válassz ki egy fát, akit mindig meglátogathatsz, megölelhetsz és szerethetsz. 🙂

Szerintem egy általános félreértés, ami miatt sokan nem tudják megtapasztalni és szeretni a kintlétet az, hogy nagy dolgokra gondolunk: egész napos kirándulásra, vagy távoli hegycsúcsok megmászására. De a természet itt van körülöttünk még egy nagyvárosban is. Ahhoz, hogy a szabadban neveljük a gyerekeinket, csak meg kell találnunk azokat az apró sarkokat, ahol jelen van a természet és elkötelezni magunkat feléjük hosszú távon. Ilyen lehet a növényekkel teli erkélyünk; barátunk, a fa a városunk főterén; egy közös kiskert (sok városban vannak közösségi kertek, amiket meglátogathattok vagy ahonnan ötletet meríthettek); zöldséget venni a piacról és meglátogatni a termelők földjét; keresni egy erdőt, amit szeretünk és ott piknikezni olyankor is, amikor felhős vagy hidegebb az idő (vigyetek forró csokit!), akár egész napos kirándulást tervezni ide.

De ne felejtsd: kezdd kicsiben és légy kitartó! Nem kell profi természetjáróvá válnod, de mutasd meg önmagadnak és a gyermekeidnek, hogy valóban a természet részei vagyunk. Esetleg készítsetek növénygyűjteményt a gyerekeiddel, gyűjtsetek lehullott faleveleket, szedjetek vadon termő gyümölcsöket a városotokban, nézzétek a csillagokat, komposztáljatok, nézzetek nagyszerű filmeket, mint az Alamar, a Holnap, a Given, az Óceánok, A róka és a gyermek, A bálnalovas, a Babák, A Quest For Meaning. Érdemes megnézni a Global Guardian Project oldalát is, nagyon hasznos!

(A filmek és az online magazin témájában azért fontos szem előtt tartani, hogy csak a gyerekeink életkorának megfelelő információt osszunk meg velük és tartsuk alacsonyan a képernyő előtt töltött időt. Én is lelkes voltam, hogy micsoda tudatos kis környezetvédőt nevelek majd a lányomból, de szerencsére időben találkoztam az Egyszerűbb gyermekkorral, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy a felesleges és/vagy el nem magyarázott információ is terhelő lehet a gyerekek számára. Így most már jobban átgondolom, hogy milyen részletességgel mesélem el a környezeti hatását egy-egy dolognak. Sajnos a gyerekek könnyen szoronghatnak attól, ha arról hallanak, hogy pusztulnak az esőerdők vagy a jegesmedvék élőhelye, és szinte semmit nem tudnak tenni ellene. Úgyhogy csak óvatosan! A legjobb, ha Ti megnézitek a filmeket, elolvassátok a cikkeket és amit lényegesnek tartotok, elmesélitek a gyerekeitek szintjén, amíg még kicsik. – Ági)

Remélem, az interjú választ adott néhány gyakorlati kérdésetekre a szabadban neveléssel kapcsolatban. Nekem biztosan közelebb hozta, elérhetőbbé tette a természet megismertetését a kislányommal. Ha jön a tavasz, egyre többen és többet lehetünk kint velük! 🙂

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!