Az utóbbi hetekben, mióta megérkezett az ősz, sokan kérdeztétek, hová járunk kirándulni kisgyerekkel. Ebben a bejegyzésben összeírtam néhány kedvenc helyünket és néhány gondolatot a kirándulásokkal kapcsolatban.
Pár éve készítettem ezt az interjút (1, 2) egy olasz anyukával, aki nagyon gyakran járt a kislányával kirándulni. Akkor csodálattal vegyes hitetlenkedéssel néztem őt, hogy ezt hogy lehet egyáltalán kivitelezni, nekiindulni a nagy ismeretlennek egy kisgyerekkel. Nagyon sok jó tanácsot kaptam tőle, de végül sokáig azért nem kirándultunk, mert nagyon sok időnek tűnt átutazni Zuglóból a budai oldalra, a hegyekbe. Körülbelül egy éve, az egyik szülőcsoportomon határoztam el, hogy a heti egy kirándulást beemeljük az életünkbe, és azóta tartjuk is magunkat ehhez.
Azóta rájöttem, hogy ha az ember kisgyerekkel megy kirándulni, a hangsúly egyáltalán nem azon van, hogy „menjünk”. Valahogy él egy kép bennünk arról, hogy a kirándulás egyben teljesítmény is, hogy a nap végén elmondhassuk, hogy x kilométert mentünk. Elismerem, felnőttként tényleg jó érzés ezt így kimondani, de amikor szülőként indulunk neki, kicsit más a helyzet. Amíg még hurciban tudjuk vinni a gyermekünket, talán még működhet ez a szemléletmód, de amikor már a saját lábán jön, rá kell jönnünk, hogy ő nem bírja úgy sem a tempót, sem a távolságot.
És miért is kellene bírnia?
Gyerekkel kirándulni azért megyünk, hogy a természetben legyünk. Az érintetlen temrészetben töltött idő gyógyír a léleknek és különösen látványosan hat a gyerekekre – a túlterheltség legjobb ellenszere! Ha ebbe a gyógyító időbe is betolakodik a sietség, a „haladjunk”, akkor épp a lényege vész el. Lehet, hogy a gyermekünk fel akar mászni, le akar mászni, megállni, megvizsgálni, megcsodálni, megszagolni, kipróbálni mindazt, amit a természetben láthat. Emiatt mi a „kirándulásaink” helyszínéül gyakran egy rétet, egy nyugis partszakaszt választunk, nem teszünk nagy túrákat. Ehhez nagyon jó helyszíneket találhatunk a Budapest-Vác vasútvonal mentén, így még autóba sem feltétlen kell ülnünk.
Az egyik nagy kedvenc Fót, ahol a Somlyó környéki erdőben és réten is sokat kirándultunk. Volt, hogy annyi volt a kirándulás, hogy leterítettük a pikniktakarót a réten, és a környéken bóklásztunk, kakukkfüvet, galagonyát találtunk, néztük a madarakat és a bogarakat. A hegyre eddig csak úgy mentünk fel, hogy Lenke az apukája nyakában ült, mert a legrövidebb út elég meredek. Egy 4,5 éves kisfiú már feljött velünk ott, úgyhogy pár év múlva talán Lenke is nekifuthat. Egyébként több út visz fel a hegyre és nagyon szép a kilátás, ráadásul ezek mind néhány kilométeres túrák, így akkor is érdekesek lehetnek, ha nagyobbacska gyerekekkel indulunk útnak, akik már szívesen mennek nagyobb távokat is.
https://www.instagram.com/p/Bt_Hkh6AKJF/
A Fótfürdő vasúti megállóhelynél (ami a Nyugatiból fél óra alatt érhető el) egyébként egy kis horgásztó van játszótérrel és közlekedési parkkal, illetve mióta legutóbb ott jártunk, már egy mindenki számára nyitott kis kalandpark is elkészült. Innen is fel lehet menni a hegyre, ha el tudunk szakadni a tó környékétől. 🙂
https://www.instagram.com/p/BsDFVmpgURu/
Szintén kb. fél óra vonattal a Nyugatiból Göd városa, amelynek Duna-partján két kedvenc helyünk is van (mindkettő kb. 10 perc séta még az állomástól). Az egyik a kompkikötő melletti játszótér és dunai strand, ahol rengeteget kavicsoztunk, hűsöltünk a hatalmas fák árnyékában és pancsoltunk a Dunába folyó kis patak vizével. Itt egy étterem is van, amit nem próbáltunk ki, csak legfeljebb egy jégkrém erejéig. Dél körül itt azért már elég sokan tudnak lenni, a helyiek is nagyon szeretik ezt a részt.
https://www.instagram.com/p/BiHG36lAp8I/
A másik kedvenc részünk a gödi Feneketlen-tó környéke, ahonnan Duna-parti sétára indulhatunk és ha elég alacsony a vízállás, kicsit északabbra még a Homokszigetre is átsétálhatunk száraz lábbal. Itt azért vigyázni kell a kisgyerekekre a köveken, nem annyira egyszerű átmenni, de nagyon megéri, gyönyörű, nyugis partra érünk, miután átvágtunk a szigeten. Visszafelé a Tó Bisztróba is érdemes bemenni, itt mindig finomat ettünk, hangulatos, és jó nagy a gyereksarok. 🙂
https://www.instagram.com/p/Bl3BpFrAnVY/
Vác (szintén fél óra a Nyugatiból, ha zónázó vonattal megyünk) déli részén az ártéri tanösvényen is jártunk már néhányszor. Itt azonban vigyázni kell, hogy hová lépünk: a kis deszkahidak itt-ott már javításra szorulnak. A tanösvény mellett itt is van egy kis tó kacsákkal, ami szintén nagyon hangulatos. Sajnos ezt a részt csak autóval, illetve biciklivel (esetleg busszal) tudjuk megközelíteni, a vasútállomástól elég messze van.
https://www.instagram.com/p/BsSzzX0Ao5X/
Vác északi részén is nagyon nyugis Duna-parti fövenyeket találunk, már a Kisváci rész mellett is, de ha nem riadunk vissza egy kis erdőben sétálástól, akkor a Buki-sziget partján még nagyobb nyugalomra lelhetünk.
https://www.instagram.com/p/B22gdrfBWxf/
A Vác melletti Kosdról több túraútvonal is indul a Naszályra, de meredekségük miatt ezeknek még nem futottunk neki. Illetve az első rétig jutottunk, ahol letelepedtünk gesztenyét szedni és a magaslesen játszani. Őzikét is láttunk. 🙂
https://www.instagram.com/p/B3fe5MiBeML/
Természetesen Váctól északra is gyönyörű kirándulóhelyek vannak, de ezeket még nem fedeztük fel annyira, hogy írhassak róluk. Lehet, hogy majd egy másik bejegyzésben. 😉
Ha úgy érzed, a Ti életetekbe nem fér bele a kirándulás, pedig nagyon vágynál egy kis lassulásra, gyere el a Lassítás a családban című workshopomra most szombaton! Innen megtudhatod, hogyan tudsz még a rohanó hétköznapokban is értékes pillanatokat megélni gyermekeddel. Szeretettel várlak!
