Ma reggel úgy alakult, hogy nem ágyaztunk be. Én dolgozni készültem, a párom Lenkével foglalkozott, kipattantunk az ágyból és vissza sem néztünk. Amióta elmúlt a gyermekágyas időszak és kezdtem magamhoz térni, mindig nagyon igyekeztem, hogy legalább azáltal megteremtsem a rend érzetét az otthonunkban, hogy bevetem az ágyat. Nagyjából három perc, és teljesen más érzés belépni a hálószobába. Ez különösen a másfél szobás lakásban volt fontos, ahol viszonylag gyakran töltöttünk időt a hálószobában is.
Ehhez képest ma, amikor úgy 11 óra körül bementem valamiért a szobába és szembesültem a bevetetlen ággyal, egész melegség öntötte el a szívemet. Azt éreztem, hogy ma “kirúgtunk a hámból”, lazák voltunk, nem állandó kötöttségek mentén élünk. Nagyon jó érzés volt elengedni egy kicsit a rendet. Arra az időszakra emlékeztetett, amikor még egyedül éltem, és nem kellett megfelelnem senkinek. Persze akkor is bevetettem az ágyat legtöbbször, de lehet, hogy nem rögtön ébredés után. Már nem emlékszem… 🙂 De a lényeg az volt, hogy én dönthettem arról, bevetem-e az ágyat és mikor. Várjunk csak, most nem én döntök róla…? Kinek akarok megfelelni? A párom meg a kislányom biztosan nem várják el tőlem, hogy beágyazzak. Más meg nem jár általában a hálószobánkban. Akkor miért is érzem kötelezőnek? (Persze legkésőbb a délutáni alvásra meg kellett csinálni az ágyat és letakarni, nappali ruhában nem akartam belefeküdni. De addig legfeljebb csak annyi lehet a gond, hogy porosodik az ágynemű. Na bumm.)
Lehet, hogy banálisan hangzik a bevetetlen ágy öröme, de nekem nagyon sokat jelentett. Annyi mindennek akarunk mi anyák megfelelni, jó volt ezek közül elengedni egyet. Lehet, hogy az is hozzátett ehhez az érzéshez, hogy előtte éppen egy édesanyával beszéltem, aki a rengeteg házimunka mellett próbál lehetőséget találni a gyerekekkel töltött minőségi időre és a saját töltődésére. A coaching beszélgetésünk mindkettőnket emlékeztetett arra, hogy mennyivel fontosabbak ezek a dolgok, mint a házimunka, az állandó rend érzete. Kiderült, hogy egyébként általában a gyerekek felé billen a mérleg nála, és milyen jól teszi! Ahogy Vekerdy Tamás is mondta: „Könyörögve kérem az anyákat, ne vasaljanak!” Ma már (szerencsére) kevés anyával találkozom, akinek a vasalás a legfőbb gondja. A napi rendtartás, főzés, mosás önmagában több órányi házimunkát jelent, miközben szeretnéd a gyerekeket friss levegőre vinni és/vagy otthon játszani velük. Meg persze enni adni nekik, öltöztetni, oviba kísérni, hazahozni, megfürdetni, mesét olvasni, elaltatni és esetleg még a saját dolgaiddal is foglalkozni. Hidd el, szuperül csinálod! Ha nincs mindig beágyazva, ha nincs mindig rend, sőt, ha nincs mindig meleg étel, az is belefér. Ha visszagondolsz erre az időszakra, arra fogsz emlékezni, hogy milyen szép rend volt mindig?
Te mit tudsz ma elengedni a feladataid közül?
Ha szeretnél egy kis segítséget az elengedéshez, fordulj hozzám bizalommal! Az első három embernek, aki life coaching folyamatra jelentkezik, 50% kedvezményt biztosítok.