A január számomra a visszavonultságról szólt. Egyrészt az időszak is adta magát, másrészt lelkileg is szükségem volt erre. Decemberben új lendületet vett az önismereti munkám, és most itt volt az ideje annak, hogy magamba nézzek, és megkeressem, honnan tudnék érzelmileg töltődni.
Ha az ember olyan hivatást választ, amelyben emberekkel foglalkozik, óhatatlanul szüksége van arra, hogy ne csak kifelé adja a figyelmét, energiáját, hanem befelé is. Akkor is, ha gyermeke van, hiszen őket folyamatosan a saját érzelmeinkből tápláljuk. (Vekerdy kicsit sarkosabban fogalmazott: „a gyerekek lerágják a húsunkat”…. :)) Ideális esetben – ami ugye vagy megvalósul, vagy nem – ők megélik az érzelmeiket, mi pedig ezt türelemmel hallgatjuk. Ezután természetes, hogy valahogy nekünk is le kell vezetni a felgyülemlett feszültséget, és töltődni is valahonnan. De ha csak törekszünk rá, hogy teret engedjünk az ő érzéseiknek, már az is tud kimerítő lenni. És persze ha nem sikerül, elveszítjük a türelmünket, az is nagyon megterhelő érzelmileg. Ezért mindenképp kell figyelnünk az érzelmi visszatöltekezésre is.
Úgyhogy írtam egy listát azokról a dolgokról, amik érzelmileg töltenének, segítenének apró örömöket csempészni a napjaimba. Valójában rengeteg dolog került rá: olyanok is, amik már működnek az életemben, és olyanok is, amik hiányoznak belőle. A hiányzó dolgok között első helyen volt a szépség – elsősorban az engem közvetlenül körülvevő környezet szépsége.
Igazából a karácsonyra kapott új bögrémet nézegetve döbbentem rá, mennyit adhat az, ha szép dolgokkal veszem körül magam. Az egész úgy indult, hogy már előre megkaptam a karácsonyi ajándékomat, de azt szerettük volna, hogy Lenke lássa, hogy nekem is hoztak valamit az angyalok a karácsonyfa alá, ezért kértem ezt az apróságot. Néhány héttel korábban láttam ezt a bögrét egy kávézóban, és már ott is megdöbbentett a szépsége. (Hogy lehet egy tárgy ilyen szép?) Kicsit buta ötletnek tűnt, hiszen hány bögre van egy háztartásban (még alapos szelektálás után is)? Feleslegesnek tűnt megvenni, de legalább most volt rá egy ürügyem. 🙂 Karácsony óta minden nap használom, és gyönyörködöm benne. Egész nap kísér a lakásban, ha dolgozom, ha eszünk, ha Lenkének olvasok, és rengeteget töltődöm a szépségéből.
Világéletemben vonzott a lakberendezés, bár soha nem sikerült olyan igazán profi, egységes, de ugyanakkor otthonos közeget kialakítanom. De a vágy mindig ott volt bennem a szép tárgyak felé. Persze régebben megvettem sok mindent, ami olcsó volt és éppen praktikus, ez volt a fő akadályozó tényező abban, hogy igazán szép és letisztult környezetet hozzak létre. Amikor pedig megismerkedtem a minimalizmussal és ráéreztem az ízére, ezt az egy dolgot nem tudtam hova tenni magamban: nem vásárolhatok újabb és újabb tárgyakat, nem cserélhetek le mindent magam körül csak azért, mert most éppen tetszik valami!
És valóban nem. Sem anyagilag, sem környezetvédelmi szempontból nem lenne ez jó megoldás. De akkor mit tudok tenni? Arra jutottam, az alábbi lépések kombinációja lesz a leghatékonyabb.
- Csak azokat a dolgokat hagyom szem előtt, amiket jó érzés látnom.
- Ennek érdekében zárt tárolót keresek mindennek, amit muszáj megtartani és nem szép, ha szem előtt van.
- És természetesen szelektálok, szelektálok, szelektálok – hogy minden beférjen a tárolókba. 🙂
- Ezek után pedig megpróbálok rendet tartani, hiszen ez a legmegnyugtatóbb a szem (és a lélek) számára. Ezt kevesebb tárggyal és jó szokásokkal egyre könnyebb megtenni, az a tapasztalatom.
- Aminek a lecserélése nagyon nagy előnnyel járna összességében (például nagyon zavar, ugyanakkor nem túl drága/szennyező lecserélni), ahelyett inkább veszek/szerzek valami szépet.
- A szép nem csak új dolog lehet. A karácsonyfánk például szerintem gyönyörű volt. Narancs- és almakarikákkal, illetve fahéjjal volt díszítve. Nem volt nagy összeg, és ha egyszer majd már nem használjuk ezeket a díszeket, mehetnek a komposztba. Egy-egy meglévő tárgy is, ha önmagában áll egy polcon, vagy kiemelkedik például a könyvek közül, sokkal szebb lehet, mint a mostani helyén, sok más dolog közt. A fenti lépésekkel (szelektálás, zárt tárolók) ez megvalósítható lehet. És persze ott van a nagyszüleimtől örökölt kávédaráló is, ami számomra a konyha dísze – szintén nem új, nem csili-vili, nem került pénzbe. Vagy az egyforma üvegekben tartott magok, aszalványok. A szobanövények is ilyenek, önmagukban is nagyon jól mutatnak. Egészen egyszerű dolgok is lehetnek szépek.
Igazából megint csak a felesleget kell kiszűrni, ahogy már sokszor csináltuk. Ahogy látom, az otthonunk rendezése, a tárgyaink megszűrése egy folyamat, amelyben vannak visszatérő intenzívebb időszakok, amikor újabb szempontot veszünk figyelembe. Ez lehet egy új élethelyzet, gyerek születése, költözés, otthoni munkahely kialakítása, hulladékmentes szempontok bevezetése, vagy akár „csak” egy ilyen belső felismerés, vágy a szépségre.
Ezért is örülök, hogy hamarosan ismét elindul a kisgyerekes családok számára készült Rendezett Otthon és Lélek online tanfolyam. A kurzusban ugyan Egyszerűbb gyermekkoros oktatóként is jelen vagyok, de a változó élethelyzeteimhez alkalmazkodva már többször végigcsináltam a résztvevőkkel együtt azokat a feladatokat, amiket Cserta Szandra otthonszervezési tanácsadó és Csontos Timi tréner és coach állítottak össze. A segítségükkel az otthonomban is haladhatok az általam vágyott célok felé, és az életem többi területére, a terveimre, kapcsolataimra is tudatosabban figyelhetek. Szerencsére minden résztvevőnek lehetősége van ismételni a kurzust, a tudásanyag folyamatosan elérhető, a tanfolyam során a facebookon végzett közös munka pedig új inspirációt adhat az ismétlőknek is. Így az újabb élethelyzeteinkben, az újabb szempontjaink szerint mindig tudjuk majd hasznosítani ezt a kurzust, végigkísérhet otthonunk szépítésében.
Az én fő szempontom a kurzus során így az lesz, hogy minél több szépséget teremtsek magam körül, és hogy minden más módon is töltsem magam érzelmileg. Én már nagyon várom, hogy elkezdjük a munkát! Te csatlakozol?
