Barion Pixel

Hogyan (ne) vedd rá a férjed a selejtezésre?

Hogyan (ne) vedd rá a férjed a selejtezésre?

Hogyan (ne) vedd rá a férjed a selejtezésre? 2000 1333 szimplán.

Sokan panaszkodnak arról, hogy bár ők ezerrel selejteznek, a férjük/gyermekük*/anyósuk/más lakótársuk valódi gyűjtögető. Így ők hiába haladnak szépen a saját minimalista útjukon, ez nem feltétlenül látszik meg a lakáson. Mi a teendő ilyenkor? Hogyan vehetjük rá a velünk együtt élőket, hogy ők is selejtezzenek (ha egyáltalán)?

*A gyerekekre vonatkozóan egy másik bejegyzésben fogok írni. Az alábbiakban felnőtt, de legalábbis kamasz családtagokról, lakótársakról lesz szó.

Be kell vallanom, hogy most nem a saját közvetlen tapasztalatomat fogom leírni, hanem azokét, akikkel eddig együtt dolgoztam. Nálunk szerintem a párom nagyobb minimalista, mint én, ebben is szerencsém van vele. Azért találkoztam már jó pár gyűjtögetővel, és azt is el tudom képzelni, milyen az, amikor a törekvéseink ellenállásba ütköznek, és mások miatt nem tudunk úgy haladni, ahogy szeretnénk.

Az általános szabály az, hogy hagyjuk őket békén. 🙂 

Tudom, ezt nagyon frusztráló olvasni, mert mi az, hogy én csak úgy elengedjek valamit, ami nehéz nekem. Hát, igen, ezzel a frusztrációval is van nem kevés tapasztalatom… 🙂 De miért is írom ezt?

Azért, mert felnőtt embereket kívülől megváltoztatni tapasztalataim szerint nem lehet. Egy felnőtt akkor változik, ha belülről érez késztetést a változásra. És ennek a késztetésnek meg kell érnie, erre időt kell hagyni. Szerintem mindannyiunknak volt már olyan tapasztalata, hogy valaki a nyakunkra járt egy adott témában: menjünk el orvoshoz, kezdjünk el sportolni, diétázzunk, próbáljuk ki az XY új kozmetikumot, mert neki milyen jót tett, olvassuk el ezt a könyvet, stb. Lehetnek ezek mind hasznos és pozitív dolgok, egy idő után már az említésüktől is kiráz a hideg, annyira elegünk van a témából. Ilyenkor már elég kicsi az esélye, hogy rövid távon tényleg megtegyük, amit a másik ember javasolt nekünk. Leginkább akkor történik ez meg, amikor jön valami nagyobb dolog az életünkben, amiből megértjük, hogy tényleg el kellene menni orvoshoz, vagy elkezdeni a diétát, stb. Tehát: olyankor, amikor belülről késztetést érzünk rá. De a mások unszolása miatt kialakult ellenállásunk közepette már sokkal nehezebb észrevenni ezt a saját, belső késztetésünket, általában csak akkor sikerül, ha valami sokkolóan nagy dolog történik velünk.

Szerintem nem kell tovább magyaráznunk, hogy erre a pontra nem szeretnénk eljutni, amikor másokat próbálunk meg meggyőzni a rendrakásról, szelektálásról, hiszen ezzel csak magunk alatt vágnánk a fát.

De mi az, amit mégis tehetünk?

    1. Haladjunk a saját utunkon. Ezáltal ugyanúgy egyre szebb lesz a lakás, mintha más is elkezdene pakolni. A másik meggyőzésére (és a magunkban való puffogásra) használt energiánkat fordítsuk a saját munkánkra, és meg fogunk lepődni, mennyit haladhatunk így is!
    2. Osszuk meg a saját tapasztalatunk, lelkesedésünk, ha a másik nyitott rá – de anélkül, hogy őt is munkára kapacitálnánk. Amikor az egyéves Lenke mellett apránként végigszelektáltam a lakásunkat, minden este azzal vártam a páromat, hogy mivel végeztem aznap. Ujjongva mutattam neki, hogy milyen szép lett a szatyorgyűjteményünk. 😀 Ő pedig türelmesen nyugtázta minden nap a változásokat. (Lehet, hogy ebben is szerencsém van vele…? :)) A saját lelkesedésem, pozitív tapasztalataim rá is átragadtak, és bármilyen fáradt és időhiányos volt is, időnként ő is nekiesett a saját dolgainak.Egyébként azért is volt hasznos mindig megmutatni neki, hogy mit szelektáltam át aznap, mert azért lássuk be, sok férfi nem veszi észre magától az ilyesmit. (Bármennyire lelkesedik is a szatyorgyűjteményért. :D)
    3. Udvariasan felajánlhatjuk, hogy szívesen átnézzük az ő dolgait és ha kéri, megmutatjuk, mit szelektálnánk ki. De van, aki nem is kéri, mert teljesen mindegy neki, és hálás, hogy megcsináljuk helyette. És olyan is, aki megtiltja, hogy a dolgaihoz nyúljunk – ezt tartsuk tiszteletben! Na meg olyan is van, aki belemegy, aztán a kidobásra ítélt darabokat mind visszaimádkozza. Valószínű, hogy nála nem lesz érdemes többször próbálkozni, mert ha feleslegesen dolgozunk, frusztráltak leszünk. Ha ilyesmire számítunk, készüljünk fel rá lélekben és csak akkor álljunk neki a munkának, ha tudjuk, hogy türelemmel fogjuk tudni viselni azt is, ha semmissé teszi az aznapi szelektálásunkat. Nem érdemes konfliktust teremteni ebből, mert az szintén visszafelé sülhet el.A mások helyetti szelektálásnak még annyi a korlátja, hogy nem működik minden területen. A ruháit még át tudod nézni, de a könyveit, hobbicuccait, barkácsládáját már nagyon nem. Ezekben csak ő a kompetens.
    4. Itt jönnek a képbe a kedvenceim, a zárt tárolók! 🙂 Ha van ezer star wars figurája, három hatalmas barkácsdoboza, óriási képregénygyűjteménye (vagy akár harminc “kedvenc” pólója), és nem lehet vele beszélni a szelektálásról, akkor találjunk nekik egy helyet, ahol nincsenek szem előtt. Egy szép doboz, fiók, szekrény, garázs… Bármi jó lehet, ahol nem látjuk a gyűjtemény kuszaságát. Ez struccpolitikának tűnhet, hiszen attól, hogy nem látom, a rumli még ott van, de tudtok jobbat…? :)Illetve van olyan is, amikor a szép tároló rendszerezésre inspirál. A párom barkács-cuccai évekig cipősdobozokban voltak. Végül vettünk neki rendes barkácsládákat. Hatalmas örömmel állt neki átpakolni és rendbetenni a szerszámokat, alkatrészeket. Azóta mindenről tudjuk, hol a helye, ami nyilván számára is nagyon értékes, aki ezeket rendszeresen használja.
    5. Kicsit visszatérve az elejére: idővel, ha látja, hogy Te mennyivel könnyebben találod meg a dolgaidat, milyen átlátható a konyhaszekrény és milyen kényelmes, hogy nincs a háromfős családotoknak tíz pár cipője az előszobában, esélyes, hogy el fog gondolkodni a saját dolgai rendbetételén is.

Vagy nem. Ez is benne van a pakliban… Ilyenkor már csak az elfogadás segíthet, hiszen valamiért mégiscsak együtt élsz ezzel az emberrel. Vagy őt választottad (házastárs), vagy elfogadtad azzal együtt, akit választottál (anyós, após, a párod gyerekei), vagy ő a (felnőtt) gyermeked, és szereted, bármi is történjék. Még ha nem is szelektálja át a könyveit. 🙂

Ha szeretnél hatékonyan haladni az utadon a rendrakásban (és húzni magaddal a veled együtt élőket), csatlakozz a Rendezett Otthon és Lélek online tanfolyamhoz, amelyre e hét végéig jelentkezhetsz (legközelebb várhatóan ősszel nyílik meg a jelentkezés)! A kurzus során együtt dolgozunk azért, hogy kiszűrd a felesleget a fizikai környezetedből és a hétköznapjaidból is, és egy nyugodt közeget teremts önmagadnak és a családodnak, amelyben önmagatok lehettek. Mivel a tanfolyamra ketten jelentkezhettek egy áráért, akár a barátnőddel, tesóddal, anyukáddal, anyósoddal együtt is elvégezhetitek, egymást motiválva. 🙂 Szeretettel várunk Titeket!

 

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!