Barion Pixel

Könyvek az oviról: a mi kedvenceink

Könyvek az oviról: a mi kedvenceink

Könyvek az oviról: a mi kedvenceink 1920 1280 szimplán.

Itt a tavasz, és vele az oviválasztás időszaka. Sok anya már elkezdett gondolkodni azon, hogy hová írassa majd be gyermekét szeptemberől. Közben persze az is eszünkbe jut, hogy hogyan készíthetnénk fel gyermekünket (és önmagunkat?) erre a nagy változásra. Az oviról szóló könyveket már most elkezdhetjük velük olvasgatni, hiszen meséken keresztül sok mindent meg lehet érteni, vagy később, ha már konkrét helyzetekkel találkoznak az oviban, fel lehet dolgozni. Ezért ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem azokat a könyveket, amikkel mi készültünk-készülünk az ovira.

Szerintem én alapvetően kényes vagyok a könyvekre, ugyanis elég sok szűrőn kell átmenniük ahhoz, hogy szívesen a kislányom kezébe adjam őket. Ilyen például, hogy ne tartalmazzon elavult nevelési elveket (na ezen a szűrőn például sok gyerekkori kedvencem is fennakad), legyen igényes az illusztráció, ne legyen benne minősítés, kirekesztés (kivéve persze, ha épp ez a téma és megfelelően fel van oldva). Ezek alapján állt össze a mi listánk kedvenc ovis könyveinkről. Az Egyszerűbb gyermekkor szellemében, illetve a pénztárcánk barátjaként én nagyon ajánlom, hogy először könyvtárból kölcsönözzétek ki ezeket a könyveket, hogy beleolvashassatok, meglássátok, számotokra megfelel-e. Aztán ha valami nagy kedvenc lesz és úgy érzitek, hasznos lesz majd elővenni bizonyos ovis helyzetek feldolgozásához, azt szerezzétek be, hogy mindig ott álljon a polcon.

A jelenlegi legnagyobb kedvenceink Vadadi Adrienn óvodás könyvei: Leszel a barátom?, A palacsinta tábor, Örökké óvodás maradok! Három szülinapi torta – ez utóbbi például elfogadásból csilagos ötös, hiszen egy olyan kisfiú beilleszkedését meséli el, aki koraszülött volt, ezért gyengébben lát és mozog. Ugyanakkor szerintem egy “átlagos” gyerek is tud vele azonosulni, hiszen ők is bizonytalanul érzik magukat az első napokban az óvodában.

Be kell, hogy valljam azonban, hogy a fenti listával meg is buktam Egyszerűbb gyermekkorból… 🙂 Ugyanis a felsorolt könyvek inkább az 5-6 éves korosztálynak szólnak, és valóban vannak bennük olyan információk, amik feleslegesek vagy még nem valók az én három és fél évesemnek. Mégis ezeket szeretjük a legjobban, mert Lenke, kis könyvmolyként már azokat a könyveket kedveli, amikben hosszabb, összetettebb történetek vannak, és egy kötetben több mese. Ha a Te gyermeked is az ilyen könyveket szereti, és/vagy háromévesnél már picit idősebb, akkor szerintem nyugodtan forgassátok a fenti köteteket.

Van egyébként egy nagyon kedves sorozata az írónőnek, ami viszont pontosan a hároméves korosztálynak íródott: Ákos óvodába megy, Maja barátokra lel, Dani biciklizni tanul, Dorci, a legkisebb óvodás. Ezekben még sok kép, kevés szöveg van, három kis történet egy kötetben, és tényleg pontosan azokról a témákról szólnak, amik beszoktatásnál érdekesek lehetnek: milyen ismerkedni az óvodával, az óvónénivel, a többi gyerekkel; mi van, ha az embernek hiányzik az anyukája, hogyan hagyja el a pelenkába kakilást az oviban, milyen a legkisebbnek lenni egy (akár vegyes) csoportban, hogyan lehet megszokni a közös délutáni alvást. Ezeket is lapozgattuk, de Lenke a fent leírt okok miatt lelkesedett kevésbé, nekem pedig az illusztrációk nem a kedvenceim ebben a sorozatban.

Egyébként Vadadi Adrienn szerintem azzal a mondattal lopta be magát végleg a szívembe, hogy “Rossz gyerekek? Olyanok nincsenek.” Számomra nagyon fontos, hogy ne minősítsük a gyerekeket, legyünk tudatában, hogy a viselkedésüknek mindig oka van. (Még akkor is, ha az én kislányom a “jó gyerek” kategórába igyekezne tartozni – ezzel járhat egy csomó elfojtás, illetve akár a “rosszak” lenézése is.) Az Örökké óvodás maradok című kötetben egyébként a főszereplő, Peti szerintem tipikus “rossz gyereknek” számítana ott, ahol így gondolkodnak. Hamar dühbe gurul, a viselkedése sokszor nagyon impulzív, de mivel ezt megfelelően kezelik, sokszor látható az is, hogy milyen nagy szíve van, hogyan gondoskodik másokról. (Egyébként pont ebben a témában bukik meg nálam a Pöttyös Panni az óvodában, amit konkrétan elrejtettem itthon. Érdekes, hogy ott éppen Péterkének hívják a “rossz” fiút, aki verekszik, nem fogad szót. Rajta mutatják be, mi történik, ha nem azt csinálod, amit mondanak neked. Számomra ez egy nagyon rossz irány.)

Vadadi Adrienn könyvei után a többi ovis könyv inkább csak a másodhegedűs szerepét tölti be nálunk, bár Lenke ezeket is szereti.

A Bori-sorozatot szeretjük olvasni, mert általában az óvodás korosztálynak megfelelő információkat tartalmaz (néhány kivétellel) és segít felkészülni bizonyos helyzetekre vagy kezelni őket, mint a fogorvos, a kórház, a repülés, a kistestvér érkezése. A Bori óvodába megy című kis könyv is ilyen. Elég tárgyilagosan mutatja be, mi történik az óvodában, bár érdekes, hogy rögtön az első napon otthagyja Borit az oviban az anyukája. Persze a kislányt ez nem zavarja, ő egy vagány csaj, egyébként is mindig mindent tökéletesen old meg (bár néha számomra furcsa, milyen irigy tud lenni a barátnőire, de ebben a kötetben nincs ilyenről szó szerencsére). Amit még érdemes tudni róla, az az, hogy Bori nem alszik bent az óvodában, mindenkit hazavisznek ebédidőben. Ha úgy gondoljuk, hogy gyermekünket nehéz lesz az oviban alvásra szoktatni, akkor lehet, hogy nem ezzel a könyvvel érdemes kezdenünk. Persze elmagyarázhatjuk, hogy a legtöbb oviban nem így van, de lehet, hogy valakinek ez kevés lesz.

A Bori-sorozathoz hasonló Berci-sorozat ovikezdős könyvében (Berci óvodába megy) viszont Berci bent alszik az óvodában, ilyen szempontból sokaknak hasznosabb lehet. Ő a barátnőjével együtt kezdi az ovit, és az első reggelen hazaküldik az ott tébláboló szüleiket. (Ó, bárcsak ilyen könnyű lenne ez! :)) Ez a könyv is egy átlagos ovis napot mutat be, illetve azt, hogyan ismerkedik a két új gyerek az ovival. Az egyetlen apró furcsaság nekem ebben a könyvben az, hogy minden “menő” :), illetve hogy a gyerekek lovag-lázban égnek, Berci is a lovagos uzsonnásdobozával kezdi a beilleszkedést a többiek közé. Talán kicsit túl nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a tárgyaknak, de hát egy könyv sem tökéletes. (Amúgy is azt szoktuk mondani az Egyszerűbb gyermekkorban, hogy a legfontosabb az otthoni értékrend. Ha ez stabil, akkor a kívülről alkalmanként érkező üzenetek nehezen ingatják meg.)

A Scolar Mini Óvodás lettem című könyve is többször járt nálunk a könyvtárból, bár én nem vagyok annyira oda ezekért a kukucskálós könyvekért… A szóhasználatuk is nagyon felnőttes tud lenni. De Lenke szereti őket, és azért nagy bajt nem csinálnak, legfeljebb több magyarázatot igényelnek. Ebben a könyvben egy olyan kisgyerek napját kísérhetjük végig, aki már régebb óta óvodás, bár feltűnik benne egy új kislány is, aki a napot sírdogálva indítja, de a könyv végére már felszabadultan játszik. Ebben a könyvben sincs szó ottalvásról, de közös ebédről igen. Itt még az ovis tevékenységek között van egy olyan pont, amin fennakadok: hogy betűk írását gyakorolhatja a gyerek… Szerintem egy háromévesnek ez még nagyon nem való, ki lehetett volna hagyni. De ez csak egy apró pont az egész könyvben, szintén belefér.

A Kisnyuszi suliba megy, bár a címében iskoláról van szó, valójában simán működik ovisoknál is (akár mondhatunk óvodát is a felolvasásakor). Valószínűleg az eredeti, angol mű egy pre-school jellegű intézményről szólhatott. A Kisnyuszi-könyveket elsősorban a gyönyörű grafikájuk miatt szeretem, de szerintem az én kislányomnak nehezebb vele azonosulni, mert egy igazi rosszcsont nyuszi a főszereplő, aki gyakran keveredik összetűzésbe a felnőttekkel, aminek következményeként van, hogy világgá megy, vagy épp elveszik. Ezekben a történetekben viszont szintén nagyon jól kezelik a viselkedését. Általában nem kap szidást, hanem az élet maga mutatja meg, hogy mégsem volt olyan jó ötlet, amit kitalált. Ebben a könyvben is annyira el van foglalva a saját, otthonról hozott lovacskájával (illetve a saját akaratával), hogy nem tud együttműködni a többiekkel, végül a sétánál lemarad a csoporttól és eltéved az erdőben. Persze aztán megtalálják és minden jóra fordul. Nincs fejmosás, csak nagyon örülnek, hogy megkerült. Ő maga gondolkodik el a saját viselkedésén.

Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című könyvét is olvastuk már Lenkével. Kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel, de azért felvettem erre a listára. Ugyanis vannak benne elavult dolgok (például rögtön az első mesében a “bőgőmasina” szó eléggé szíven ütött), ugyanakkor magukat az ovis helyzeteket nagyon szépen oldják meg benne. Itt szintén kiderül a “rossz” gyerekről, hogy igazából csak azért verekszik, mert bizonytalan az új közegben. Azért van benne zsákos emberről is szó (amit végül nevetségessé tesznek), meg más olyan dolgokról, amikkel ma már szerencsére a legtöbb gyereket nem ijesztgetik. Valószínűleg ez egy nagyon jó könyv lehetett a mi gyerekkorunkban, amikor még valóban kellett kezelni az ilyen félelmeket, amiket a felnőttek ültettek el a gyerekekben. Ma már inkább óvatosan olvasnám, elmagyarázva a gyereknek benne, ami esetleg furcsa a számunkra. (Bár ezt persze az összes könyv esetében megtehetjük. :))

Ha szeretnénk komolyabban is készülni az óvodakezdésre, és gyermekünk mellett önmagunkat is felkészíteni, akkor szeretettel ajánlom Beszoktatás – egyszerűbben című online tanfolyamunkat. A kurzus anyagát úgy állítottuk össze Kövesdi Eszter pszichológussal, hogy a beszoktatásban részt vevő szülő a lehető legtöbbet tudjon segíteni gyermekének – részben az Egyszerűbb gyermekkor eszközeivel, részben pedig azzal, hogy feldolgozza saját félelmeit, alakít a hozzáállásán, ha szükséges. A tanfolyam anyagában egy kibővített könyv- és diafilm listát is találtok, illetve az óvodaválasztáshoz hasznos szempontokat is. Szeretettel várjuk a jelentkezéseteket, induljunk együtt a tudatosabb ovikezdés felé!

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!