Amióta bezárták az iskolákat, óvodákat, komolyan foglalkoztat az otthon összezárt családok helyzete. A szomszéd kertekből gyakran hallok kiabálást, gyereksírást, és annyira együtt tudok érezni, hiszen – bár nem a bezártság miatt – hasonló helyzeteket én is átéltem az utóbbi pár hónapban. Az első nagy bejelentés előtt épp Oros Andinál jártam – ő évek óta rengeteget segít nekem és a legközelebbi barátaimnak, páromnak önismereti tanácsadóként. Ő mondta akkor, hogy a gyerek feladata nem az, hogy elkerüljem a számomra fájdalmas területeket, hanem éppen az, hogy szembesítsen velük – ezért hiába is próbálom elkerülni azt, ami engem zavar a kapcsolatunkban, a kislányom csak egyre erősebben fogja „tolni az arcomba”. Úgy érzem, ez az, ami történik most a négy fal közé szorult családokban. Rohadt nehéz, a legmélyebb érzelmi bugyrainkat járjuk meg, de a jó hír az, hogy nem hiába! Ez visz minket előre abban, hogy megismerjük magunkat és valódi békében élhessünk önmagunkkal. Arra gondoltam, megkérem Andit, aki már rengeteg embert kísért hasonló úton, hogy írjon Nektek egy bejegyzést arról, hogyan formálhat minket ez az összezártság, és addig is mit tehetünk, hogy túléljük. Fogadjátok szeretettel Oros Andi írását!

Ezekben a hetekben az élet olyan feladat elé állított bennünket, amely olykor a legrosszabb rémálmainkra emlékeztet. Ha te most sok anyukához hasonlóan a négy fal között vagy kénytelen tölteni a napjaidat, összezárva egy apró vagy nagyobbacska gyerekkel, ha esetleg a nagyobbak digitális oktatása is a te válladat nyomja, és esetleg még közben home office-ban dolgozol is, akkor ez az írás szó szerint életmentő lehet a számodra.

El tudom képzelni, ahogy napi szinten érzed magad teljesen tehetetlennek, sz@r anyának, kínoz a bűntudat, és abban reménykedsz, hogy holnap jobb lesz. Aztán holnap kezdődik az egész elölről. Ha így érzed most magad, tudd, hogy nem vagy egyedül. Sokan mennek ezen keresztül, és valójában ez az egész őrület azért van, hogy ezek a legfájdalmasabb és legmélyebb érzéseid a felszínre jöhessenek, meggyógyulhassanak. Mi, emberek egy meghívást kaptunk az élettől, hogy végre magunk mögött hagyjuk a Földünket pusztító szokásainkat, az embertelen, kizsákmányoló rendszereinket, a végtelen gyűlölködést, kirekesztést, és végre azok legyünk, akiknek születtünk: csodálatos teremtő lények. Ehhez azonban most keresztül kell mennünk a megszületés, a szülés fájdalmas, ugyanakkor csodálatos folyamatán. Tapasztalatom szerint az embert próbáló helyzetekben a legtámogatóbb a tudatosság, a megértés és a nézőpontváltás lehet. Ebben az írásban arra teszek kísérletet, hogy ebben a háromban segítve téged a jelenlegi óriási kihívást jelentő helyzetben kapaszkodókat adjak a túléléshez.

A krízis meghívás az élettől

Azt hiszem, nem túlzás azt állítanom, hogy jelenleg mély krízist élünk át. Még nem tudjuk, meddig tart, és mi mindennel jár, nem tudjuk, hogy az egészségügyi krízis után lesz-e gazdasági krízis, de azt látjuk, hogy hirtelen számos dolog, ami eddig magától értetődő volt, most hirtelen nem az. Könnyen lehet, hogy most nem csupán a megszokott életetek felborulásával kell szembenézned. Lehet, hogy  az életed számos területén olyan nehézségekkel szembesülsz, amelyek külön-külön is embert próbálóak lehetnek, hát még így egyben.

A krízis görög eredetű szó és a válság mellett fordulatot is jelent. Még nem tudjuk, milyen élet vár bennünket ezután az időszak után, de azt sejtjük, hogy számos dolog meg kell változzon. Átérzem, milyen feszültségekkel jár egy ilyen helyzet, mennyire kilátástalannak, és kibírhatatlannak tűnik, ugyanakkor azt is tudom, hogy ez egy lehetőség a számunkra. Lehetőség a gyógyulásra, lehetőség arra, hogy szembenézzünk legmélyebb félelmeinkkel, kétségeinkkel, szembenézzünk mindazzal, ami gátol bennünket, hogy kiteljesítsük az életünket. És hogy neked hol érdemes változnod, hol vannak azok a mély, elfojtott érzések, amelyek akadályoznak, ennek feltárásához megkaptad a világ legjobb tanítóját, a gyermekedet.

A gyermeked a legfőbb tanítód

Amikor a fiam 4 éves volt, volt egy igen hosszú – megélésem szerint kibírhatatlan – időszaka, amikor egyszerűen nem akart aludni. Egy ilyen este én erőm végéhez érve a szobája előtti folyosón feküdtem a földön, és zokogtam. Az ajtó mögött ő, az ajtó előtt én. Tehetetlennek éreztem magam, a világ legrosszabb anyjának, és pusztító bűntudatom volt.

Manapaság, amikor kisgyerekek anyukájával dolgozom, ugyanezeket az érzéseket látom az arcukon. Jellemzően a tehetetlenség és a bűntudat érzésével keresnek fel, mert megoldást keresnek a gyerekük ismétlődő hisztijére, a kisgyerekkel töltött hétköznapi életük során ismétlődő konfliktusaikra, és mert bűntudatuk van, ahányszor csak elveszítik a türelmüket, és kiabálnak legféltettebb kincsükkel. Legfőbb vágyuk, hogy türelmes, elfogadó anyukák lehessenek, és nem értik, miért fordul elő újra és újra, hogy türelmetlenül, ingerülten reagálnak gyermekükre. Amikor az AnaLog módszer segítségével elkezdjük oldani a bűntudatukat, a tehetetlenségüket, az első oldás során mélyen megrendülnek és meg is könnyebbülnek, szembesülve a felismeréssel, hogy a jelen helyzet intenzív érzései valójában a múlt érzései. A bennük élő sebzett gyermek érzései. Legtöbbük számára azonnali megkönnyebbülést hoz, amikor megértik, hogy az adott nehéz helyzet valójában miről szól. Ha megérted és elfogadod, hogy a gyermeked valójában a legfőbb tanítód, ha felismered, hogy éppen azokon a pontokon okoz neked nehézségeket, ahol a saját gyenge pontjaid, begyógyítatlan sérüléseid vannak, akkor a kettőtök közti konfliktusok, nehézségek a gyógyulásod szent tereivé válnak, miközben nem mellesleg oldásról-oldásra egyre türelmesebb, elfogadóbb leszel a gyermekeddel. A gyermeked, aki azért érkezett hozzád, hogy az elfogadásra és a szeretetre tanítson, tudattalanul érzi, hol vannak benned azok a nyomógombok, amiket forszírozva olyan mély, elfojtott érzelmekkel, begyógyítatlan sebekkel vagy kénytelen szembesülni, amelyek gátolnak téged, hogy az utadon haladj, és amelyek akadályozzák az elfogadó, mély szeretet áramlását. A gyermeked tehát a legfontosabb tanítód, a legnagyszerűbb gyógyítód, aki azért érkezett hozzád, hogy segítsen neked haladni az utadon. Ez nem jelenti azt, hogy az intellektuális megértés révén azonnal megoldod a nehéz helyzeteidet, ugyanakkor felismerve a benned élő sebzett gyermek érzéseit lehetőség kapsz arra, hogy meggyógyítsd azokat.
Tapasztalatom szerint ez a megértés önmagában sok könnyebbséget hoz, ugyanakkor a jelenlegi nehézségeid, a bezártság, a korlátozások, a túlterheltség egy jó darabig még jelen lesznek, és könnyen lehet, hogy a türelmed is egyre jobban fogytán van. Égető lehet tehát számodra a kérdést, hogy hogyan élhető mindez túl.

Hogyan élj túl?

A legfontosabb kérdés tehát az, hogy mik lehetnek azok a lépések, amik segítenek, a hétköznapok kihívásait legalább némileg könnyebben megoldani, vagy akár a jelenlegi helyzetben rejlő lehetőségeket a legjobban kihasználni.

1. Tudom, hogy a legnehezebbet javaslom neked, amikor az első és egyik legfontosabb javaslatom, hogy törődj magaddal, gondoskodj a saját szükségleteidről. Érdemes szem előtt tartanod, hogy a családban te vagy az erőtér. A babád, a gyereked, gyerekeid, a párod jóléte a te jólétedtől függ. A jelenlegi kritikus helyzetben napi szinten kell kitalálnunk, mi fér bele az időnkbe, és mi nem, ugyanakkor nem teheted, most aztán tényleg nem teheted magadat az utolsó helyre. Legyen minden napodban valami, ami a te jólétedről, kényelmedről, töltődésedről szól! Olykor ez talán csupán egy lopott 10 perc, amikor elolvasol egy jó cikket – én anno a konyhában találtam egy sarkot, ahol nem láttak a gyerekeim- máskor talán sikerül egy fél órát a kedveseddel összebújva tölteni. Nem tudom, hogy a te egyedi helyzetedben mi lehet a megoldás, ugyanakkor tapasztalatom szerint ez legtöbbször az elhatározáson múlik. Azon az első lépésen, hogy elismered: megérdemled, jár neked, megadhatod magadnak.
2. Szeresd magad! Könnyen lehet, hogy az elkövetkezendő időszakban a legnehezebb, legkevésbé elfogadhatónak tartott tulajdonságaiddal leszel kénytelen szembenézni – hiszen a gyermeked és a krízis is erre ösztökél – ám ez éppen arról szól, hogy elfogadd magad, szeresd magad. Olykor talán elveszíted a türelmedet, talán kiabálsz a gyerekeddel, ez azonban nem ok arra, hogy bántsd magad. Semmi nem annyira pusztító, mint a bűntudat, ami egy ilyen amúgy is embert próbáló helyzetben csak még tovább szívja az amúgy is kevés energiádat, és semmit nem használ ebben a helyzetben. Én arra biztatlak, bánj jól magaddal, és bocsáss meg magadnak. Az együttérzés önmagadtól önmagadnak is jár.
3. Válts nézőpontot! A nehéz helyzeteket általában az teszi különösen nehézzé, hogy menekülnénk, de nem lehet. Ha kész vagy egy helyzetet elfogadni, ha kész vagy önként megtanulni a helyzetben rejlő leckéket, az általában lényegesen könnyebbé is teszi azok megélését. Tudom, hogy olykor megoldhatatlannak tűnő problémákat, kibírhatatlannak tűnő helyzeteket hoz most ez az időszak, ám ezek – akarod vagy nem – máris itt vannak, és e pillanatban nem tudhatod, hogy mindez mihez vezet majd. Ugyanakkor kétségtelenül nagyobb esélyed van a lehetőséget meglátni, ha a lehetőséget keresed a korlátozás helyett. Én gyakran használom ehhez az „Az egész Univerzum összeesküdött értem” mantrát, és a „Mi ebben számomra az ajándék?” kérdést.
4. Kérj segítséget! Nem tudom, te hogy vagy vele, én gyakran esem abba a hibába, hogy azt hiszem, egyedül kell kibírnom, meg kell oldanom, erősnek kell lennem. Azt is tapasztalom olykor, hogy a bűntudatom elfedésére az önsajnálat milyen kézenfekvő módszer, így aztán néha nem kérek segítséget, akkor sem, amikor pedig igen nagy szükségem lenne rá. Ez talán a jelenlegi helyzet egyik legnagyobb kihívása, hiszen talán az eddig megszokott segítségeidről – anyukád, gyerekvigyázó, bölcsőde, óvoda – is le kellett mondanod. Ugyanakkor itt is igaz, hogy ha megengeded magadnak, ha a lehetőséget keresed, ahelyett, hogy megmagyaráznád, miért lehetetlen, valahogy megoldódik, lesz segítség.

Anno hosszú, mély zokogás tört fel belőlem ott, a padlón fekve, majd beleszakadt a szívem a bűntudatba, ám egyszer csak felálltam, és elhatároztam, hogy a lehető legjobban szeretem a fiam, és minden áldott nap meg fogok tenni minden tőlem telhetőt. És amikor erre képes voltam, elégedetten fogok lefeküdni, akkor is, ha pontosan tudni fogom, hogy mennyit hibáztam aznap. Neked, a gyerekeinknek, a szüleinknek, mindannyiunknak nehezek ezek a napok, sokszor fogunk még együtt sírni. Ám együtt, egymásért vagyunk benne ebben a folyamatban, és együtt, közösen fogjuk túlélni ezt. Egy szebb, igazabb önmagunkat, egy szebb, igazabb világot teremtve magunknak és egymásnak.