A koronavírus kapcsán kialakult helyzetben Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor írója egy podcast-sorozatot adott közre honlapján. Nagyon hasznosnak találtam ezt a sorozatot, mert szokása szerint olyan dolgokra koncentrál és segít nekünk is fókuszálni, mint a kapcsolódás és a gyerekek lelki nyugalma. Bár nyilván nem a magyar helyzetre szabott ez a szöveg – nálunk az otthoni oktatás és a munka mellett nem biztos, hogy minden ötlete megvalósítható, mégis úgy döntöttem, hogy közreadom magyarul is ezeket az anyagokat. Ebben a bejegyzésben a harmadik hangfelvétel anyagát találjátok tömörítve. Olvassátok nyitott szívvel, remélem, valamiben segít Nektek a mostani helyzetben!
(Dőlt betűvel az én megjegyzéseimet olvashatjátok a szövegben.)
Folytatom a podcast sorozatot, amelyben arra szeretnék ötleteket adni, hogyan tudjuk jól eltölteni azt az egyre több időt, amit otthon fogunk tölteni a gyerekeinkkel. Nagyon köszönöm az eddigi pozitív visszajelzéseket. Volt, aki azt mondta, hogy még ha nincs is többet otthon a gyermekünk iskolabezárás miatt, ezek a stratégiák, amikről eddig beszéltünk, mégis nagyon értékesnek bizonyulnak, hiszen a szorongás, a szorongást okozó hírek itt vannak körülöttünk.
Ma kifejezetten arról szeretnék beszélni, hogy mint egy puha, meleg takaróba, bugyoláljuk be a gyerekeket ritmusba. Ha gyakorlod az Egyszerűbb gyermekkort, akkor már tudod, milyen értékes tud lenni a ritmus, még ha csak szerény lépéseket is tettél eddig. A ritmus – minden, ami ugyanúgy történik minden nap (persze kis különbségekkel) – azt jelzi a gyereknek, hogy minden rendben. Hogy az élet megy tovább, hogy az élet kiszámítható, biztonságos. Lehet-e bármi ennél hasznosabb egy gyerek számára a következő hetekben és hónapokban? Hogy tudják, hogy otthon megvan ez a meleg, kiszámítható környezet, amelyben elengedhetik magukat. Ha a gyermeked még iskolába jár, vagy a környékbeli gyerekektől hallja a híreket, különösen fontos, hogy a ritmus által az otthoni élet biztonságos kikötőjébe érkezzenek, ahol kiereszthetik a gőzt. Elengedhetnek mindent, ami történik körülöttük, a lemondott eseményeket, stb. Azt fogják érezni, hogy van egy kiszámítható pont az életemben, és ez az otthonom. Persze nem hangosan fogják ezt kimondani, de ilyen élmény ez belülről, ha gondoskodunk a ritmusról.
Hogyan alakítsuk ki a ritmust? Egy apa arról írt nekem, hogy a korábban a hétvégére kialakított ritmusok most nagyon hasznosak, de össze kellett olvasztaniuk a hétköznapi ritmusokkal. Amikor a fia iskolája bezárt, nagyon kevés előzetes figyelmeztetést kaptak. A szülők leültek aznap este, és feltérképezték, hogyan fog kinézni a hetük. Mivel nem kell autóba ülni és iskolába vinni a gyerekeket, így kicsit több idő marad reggel, ami miatt lehet egy kicsit ráérősebb. Azután, a délelőtt folyamán iskolai dolgokkal foglalkoznak, a legtöbb iskola ugyanis projekteket küld és kapcsolatban van a családokkal e-mailen keresztül. És még ha ez nem is érkezett meg, délelőtt lehet projekteket készíteni, lehet olvasni. Ha a gyermeked otthon van, az az ideális, ha fent tudod tartani az iskolai ritmust, hiszen ez van a biológiai órájukban. És hogy a biológiai órájuk ugyanúgy járjon, mint eddig, azt gondolom, nagyon fontos, hogy a délelőttöt a tanulásra, iskolai dolgokra szánjuk. Legyen benne szünet, tízórai, ahogyan az iskolában is lenne. Aztán vissza a nyeregbe: a délelőtt második felében lehet festeni, alkotni, modellezni, vagy bármit, ami természetes nektek és megvalósítható. Legyen ebédszünet nagyjából akkor, amikor az iskolában lenne, és délután legyen több mozgás – biciklizés, kosarazás a garázsfelhajtón, parkba menni, erődöt építeni; de kint lenni. Mert a gyerekeknek kelleni fog a mozgás, nem lehetnek heteken keresztül bent. És a legtöbb egészségügyi szakértő – hacsak nem változott azóta valami – azt mondja, hogy kivihetjük a gyerekeket biciklizni, ez nem jelent magas kockázatot. Persze ez változhat, de most, amikor utánanéztem, nem volt a listán, hogy ezt ne lehetne megtenni. Nem kell a hátsó udvarban tartanod a gyerekeket, vagy bent a lakásban.
És aztán délután folytatódik a napi ritmus, ahogyan máskor is. Ha szeretnéd tovább erősíteni a ritmust, akkor bevezethetsz egy kis uzsonnát hazaérkezés utánra. A vacsorára figyelj oda, hogy egy kicsit ritmikusabb legyen az átlagosnál. Aztán lefekvéskor ismét a korábbi ritmusotok, ami már kialakult. Nagyon jó esti rituálékat hallottam, olvastam – most van itt a tökéletes pillanat, hogy ezeket ténylegesen megszilárdítsuk. Mert ha ennek egyszer vége lesz, és bevezettétek ezeket a ritmusokat, sokat közülük lehet majd folytatni, amikor a gyerekek visszamennek az iskolába. Ezek a ritmusok nagyon komolyan segítenek abban, hogy a gyerek úgy érezze, minden rendben. Jelzik a gyerek idegrendszerének, hogy nem kell aktiválódnia. Nem kell hiperébernek lennie, a világ normálisan, rendben halad tovább. A gyerek azt fogja tapasztalni, hogy „az én világom ugyanúgy zajlik, mint korábban mindig. Nem vagyok iskolában, ami egy nagyon nagy változás” – de legbelül a gyerek a kiszámítható ritmust tapasztalja meg, és így sokkal nagyobb esélye van arra, hogy a középpontjában maradjon, nyugodt maradjon.
És persze, amikor ezeket a ritmusokat alakítjuk ki a gyermekeink számára, mi magunk is tudunk rájuk támaszkodni, felnőttként. És ez segíteni fog nekünk, hogy nyugodtak maradjunk, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekeink is nyugodtak maradjanak. Tehát a ritmus mindenkinek előnyére válik.
A magyar helyzet ugye ismét egy kicsit más, itt már hetek óta zárva vannak az iskolák, sokatoknak talán már ki is alakult egy napi ritmusa az új helyzethez alkalmazkodva. Az én tapasztalatom az, hogy az élet a koronavírus nélkül és közben is folyamatosan változik, hiszen a gyerekeink folyamatosan fejlődnek, nőnek. Ezért bármikor be lehet hozni újabb ritmusokat, esetleg régi, nem működőket elhagyni. De a hangsúly inkább azon van, hogy ebben az időszakban minél több összekapcsoló, akár csak nagyon rövidke rituálé legyen a napotokban.
Elképesztő, hogy mennyire jól reagálnak rá a gyerekek. Mindig a napnak, hétnek azon a pontján vezetünk be új rituálét, ami nehezen megy, ahol könnyen kiborulnak a gyerekek. Én például nemrég az asztalhoz üléshez találtam új dalt, amit nagyon élvez a kislányom. Terítés közben már ezt dudorászom, így segítek neki tudat alatt is felkészülni a váltásra. De még én is meglepődök azon, hogy evés közben is, ha nagyon elterelődne a figyelme, ezzel a dallal újra lehet fókuszálni az evésre. Nagyon erősen hatnak rájuk ezek a rituálék, nagyon segítik őket abban, hogy értsék, a nap melyik részénél tartunk, ez pedig biztonságot ad. Nekünk, szülőknek pedig egy kis nyugalmat. 🙂
Úgyhogy azt javaslom, nézzétek át a napotokat, keressétek meg, mi az, ami nehezen megy most, és gondoljátok át, milyen rituálét vezethetnétek be a napnak ezen a pontján. Fontos, hogy a rituálék nagy része ne egy rideg rendszer legyen, hanem segítsen kapcsolódni közös tevékenység, dal, mondóka, zenehallgatás, érintés, nevetés által. Ezekkel egész nap töltheted a gyermeked „szeretettankját”, így mindkettőtöknek könnyebb lesz az otthoni együttlét.
Kim szavaihoz még a kint, mozgással töltött idő kapcsán szerettem volna hozzátenni, hiszen itthon erről elég nagy a vita, mit szabad és mit nem. A bejegyzés írásakor megnéztem a kormányzati tájékoztatót, amely szerint ebben a témában az alábbiak engedélyezettek most:
„Egyéni szabadidős sporttevékenység, valamint szabadidős célú gyaloglás céljából is el lehet hagyni az otthonokat. Az ilyen mozgásokat kül- és belterületen, lehetőség szerint zöldfelületen lehet végezni egyedül vagy ugyanazon háztartásban élőkkel közösen, másoktól legalább másfél méter távolságot tartva. Napközbeni kiscsoportos felügyelet alatt engedélyezett a kiskorú gyermek kísérése is. „
Amit mi csinálunk egy viszonylag nagy lakásban, kis kerttel: naponta próbálunk kimenni a kertbe, bár az én kislányom éppen hajlamos a begubózásra, nem feltétlen hiányzik neki. Mostanában konkrétan könyörögni kell neki, hogy menjünk ki, de ez más téma… (Ehhez fog kapcsolódni a következő rituálé, amit én bevezetek. ;)) Ha nem ilyen lenne, valószínűleg délelőtt és délután a kertben lennénk. Emellett heti 1-2 alkalommal megyünk ki, autóval (illetve biciklivel) egy elhagyatottabb, erdőszéli helyre, Duna-partra. Nekünk könnyű, öt perces autóútra találunk ilyet. Ha itt az erdőben találkozunk valakivel, az ösvényen legalább két méterre elkerüljük, én a kendőmet az arcom elé húzom. (Lenke vagy igen, vagy nem, de inkább nem. Mondjuk neki „be van építve” a távolságtartás idegenektől… :)) A Duna-parton letelepedve még nagyobb távolságot tudunk tartani. Arra is figyelünk, hogy olyan helyre terítsük a pikniktakarót, hogy ha valaki arra sétál, ki tudjon kerülni minket. Aztán jöhet a fára mászás, kavicsozás, vizezés, tűzrakás. Olyan szintű gyógyító hatása van a természetben töltött időnek, fizikailag és lelkileg, hogy ezt a heti egy-két alkalmat mi nem engedjük el. Főleg, ha tudsz hétköznap, délelőtt menni a gyerekekkel valahová „kirándulni”, akkor még kisebb az esély, hogy sok emberrel találkoztok.
A bent töltött időre, mozgásra pedig három ötlet vált be nálunk:
- A birkózás, ami szuper abból a szempontból, hogy megvan a testközelség, a kapcsolódás a gyerek számára, és segít neki levezetni a feszültséget. Akár rituálét is lehet belőle csinálni – ilyenkor csak az a kérdés, hogy mi történik, ha a szülőnek épp nincs kedve birkózni. Nálunk a párom a „főbirkózó”, ő azt vallja, hogy ha nem tudja szívből csinálni, akkor nem csinálja, így kopott ki nálunk ez a rituálé. De biztos van olyan is, aki az esetek nagy részében rá tud hangolódni. És ha egy kis százalékban nem, azért nincs tragédia, ha néha eltérünk a rituálénktól.
- A közös tánc, amit a birkózás helyett vezettünk be egy időben, elég hasonló előnyökkel (és hátrányokkal) bír.
- A benti akadálypálya, ami a párom szuperképessége. 🙂 Székekből, asztalból, párnákból még kis térben is lehet akadálypályát építeni, egy nagyobb (4 évestől felfelé, persze egyénileg változhat) gyerek már akár egyedül is végig tud menni rajta. Nemrég feltöltöttem egy videót egy benti akadálypályáról, amit tavaly nyáron készített a párom Lenkének. Ez nálunk azért átlagosan havi egyszer előfordul, csak nem mindig jut eszembe felvenni. Innen tudtok inspirálódni, hogy egy lakásban is legyen mozgásos kihívás a gyerekeknek. Illetve persze lehet továbbfejleszteni, kíváncsian várom a Ti akadálypálya-ötleteiteket! 🙂
Ha szeretnétek az Egyszerűbb gyermekkor módszerével még inkább ráerősíteni arra a nyugodt, kiszámítható, biztonságos kikötőre, amiről Kim beszél, iratkozzatok fel a hírlevelemre az oldal alján és/vagy figyeljétek a facebook oldalamat, mert hamarosan megnyílik a jelentkezés az Egyszerűbb gyermekkor online szülőcsoportra. Éppen új szerkezetet, formát készítek elő hozzá, hogy könnyebben elérhető legyen mindenki számára ez a lehetőség a jelen helyzetben is. Amint megvan a végleges forma, jelentkezem! Addig is a tartalmi elemeivel nyugodtan ismerkedhettek, az nem fog változni. 🙂 Kitartást kívánok Nektek ezekre a hetekre!
