Barion Pixel

Kim John Payne: Koronavírus-sorozat 4. – Döntések az időrend leegyszerűsítéséről

Kim John Payne: Koronavírus-sorozat 4. – Döntések az időrend leegyszerűsítéséről

Kim John Payne: Koronavírus-sorozat 4. – Döntések az időrend leegyszerűsítéséről 1920 1280 Faragó Ági

A koronavírus kapcsán kialakult helyzetben Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor írója egy podcast-sorozatot adott közre honlapján. Nagyon hasznosnak találtam ezt a sorozatot, mert szokása szerint olyan dolgokra koncentrál és segít nekünk is fókuszálni, mint a kapcsolódás és a gyerekek lelki nyugalma. Bár nyilván nem a magyar helyzetre szabott ez a szöveg – nálunk az otthoni oktatás és a munka mellett nem biztos, hogy minden ötlete megvalósítható, mégis úgy döntöttem, hogy közreadom magyarul is ezeket az anyagokat. Ebben a bejegyzésben a negyedik hangfelvétel anyagát találjátok tömörítve. Olvassátok nyitott szívvel, remélem, valamiben segít Nektek a mostani helyzetben!

(Dőlt betűvel az én megjegyzéseimet olvashatjátok a szövegben.)

A mai podcastban az időrendről szeretnék beszélni – ami furcsának tűnhet, hiszen minden be lesz zárva, a gyerekeinknek nem lesznek iskola utáni elfoglaltságai, klubjai, sporteseményei, stb. De ha a ti iskolátok még nem is zárt be, még minden a szokásos menetben zajlik, az életetek még nem változott nagyot, szinte biztos, hogy fog. És elkezdheted már most visszavenni a programok számát, amiken a gyermeked a következő napokban-hetekben részt fog venni. Így a változás, hogy otthon kell lenni – ami valószínű, hogy sokaknál be fog következni – nem fog olyan hirtelennek tűnni. Gondold át, hogy elkezdd ritkítani a programok számát – ha 3-4 ilyen van a héten, csökkentsd le kettőre, aztán egyre, így felkészíted a gyermeked a változásra. Persze lehet úgy gondolkodni, hogy még jó sok programot zsúfolj bele a napjaitokba, hiszen most jó pár hétig nem lesz semmi, de pszichológiailag messze jobb az a megoldás, hogy máris elkezditek a csökkentést.

(Hát igen, ez a rész nálunk már nem annyira releváns, de mégsem akartam törölni. Egyrészt nem hosszú, másrészt talán egy kis vigaszt nyújt, hogy amúgy is ez lenne a jó megoldás ebben a helyzetben, még ha nem is lennénk rákényszerítve.)

Még ha a gyermeked iskolája nem is zár be egyáltalán – az, hogy visszaveszel a programokból és a gyermeked többet van otthon, a közeledben, nem csak egészségügyi szempontból okos döntés (hiszen így kevésbé van kitéve a fertőzésnek), hanem a biztonságérzete szempontjából is. Okos döntés, mert ha többet van veled otthon, többet olvasol neki, játszol vele, kicsit több időt töltesz vele, ez pontosan az, amire szükségük lesz, hogy kezelni tudják a következő heteket és hónapokat. Erre a fajta pihenésre, leeresztésre lesz szükségük, hogy képesek legyenek még inkább érezni, hogy minden rendben lesz.

Valószínű, hogy sokunknál már elkezdtek bezárni ezek a programlehetőségek. És nincs választásunk, egyszerűen megtörtént – a klubok, iskola utáni tevékenységek vagy önkéntes alapon, vagy a szabályozás miatt zártak be. Ebben az esetben ez nem lesz kérdés. De egy dolgot hangsúlyozni szeretnék: azoknak, akik eddig is szerették volna csökkenteni a programokat, de nem akarták, hogy a gyermekeik hátrányban érezzék magukat, őszintén: ez az ideális lehetőség arra, hogy megtapasztalják az életet a lassú sávban. Az életüknek most nem kell a belső sávban haladnia, nem kell „leelőzniük” más gyerekeket valamiféle versenyben.

Itt azoknak, akik nem olvasták az Egyszerűbb gyermekkor című könyvet, különösen ajánlom elolvasni az időrendről írt bejegyzésemet. Ebből kiderül, hogy a gyerekeknek szükségük van a szabad játékra, mert abban tudják feldolgozni mindazt a sok ingert, információt, ami eléri őket a mindennapokban (és egyébként sok szempontból a legjobb fejlesztő tevékenység). Ideális esetben (persze ez azért életkor- és egyéniségfüggő is) a nap kétharmadát kötetlen, beosztatlan, külső irányítástól mentes játékidő és pihenés teszi ki. Ekkor nem terhelődnek túl a programok által, és sokkal nagyobb teret kapnak a kreativitásuk kibontakoztatására. Mindez akkor is igaz, ha a gyermek élvezi és kéri ezeket a programokat – ugyanúgy, ahogy szívesen reggelizne minden nap csokit. Így az, akiknek már óvodás, iskolás a gyermeke és még különórákra is jár, az Egyszerűbb gyermekkor gondolatainak hatására elkezdhette fontolgatni az iskolán, óvodán kívüli tevékenységek csökkentését. (A szabad játékról még írok bővebben lentebb. )

Ez egy tálcán kínált lehetőség és egyben kifogás, mert hiába is kérik a gyerekek, hogy „anya, ide meg oda akarok menni”, egyszerűen nincsenek most ezek a programok. Most tudjuk újrakalibrálni a gyermekeink elvárásait azzal kapcsolatban, hogy mennyi programjuk van, mennyi klubban vannak benne, stb. Ez egy nagyszerű időszak erre, hogy képesek legyünk meglépni ezeket a változásokat. És persze van, amit nem is mi lépünk meg, hiszen, ahogy említettem, sokunknak nincs választása.

Érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy biztosan vissza akarunk-e térni a régi kerékvágásba. Hogy őszintén akarjuk-e, hogy ennyi minden történjen iskola után, a hétvégéken, vagy alakítsunk ki inkább egy kiegyensúlyozott időrendet. Ha megszűnik a karantén, legyünk nagyon nagyon figyelmesek, hogy mely programokat engedjük be az életünkbe. A következő hetek ragyogó lehetőséget kínálhatnak arra, hogy döntést hozzunk ezzel kapcsolatban. Mert, tudjátok, ez a felgyorsult élet apránként alakult ki. A sok klub, program, az élet tempója, az elvárások, amik a gyerekekben kialakulnak – mindez lassan történik, szinte észre sem vesszük, és már ott tartunk, hogy „hé, ez most már túl sok, de hogyan állíthatnám meg?” Hát, a következő hetekben-hónapokban meg fog állni. Legtöbbünknek biztosan.

Így most valóban van lehetőségünk meghozni egy döntést, mielőtt a gyerekeinket újra elengednénk otthonról. Ne csak az legyen: „oké, mehetünk végre!” Sok szülő lehetőséget kap arra, hogy megtapasztalja, milyen az élet a sok program nélkül. Lehet, hogy felmerül bennünk: „hú, végre újra vannak klubok, vigyük el végre itthonról a gyerekeket, ez túl intenzív volt” – de én azt tanácsolnám, hogy álljunk ennek ellen. Használjuk inkább ezt a tapasztalatot szűrőként, hogy ha a gyerekek majd újra visszatérnek a hétköznapi életbe, az megfontoltan történhessen.

Sokan azt mondják: ha ez a sok tiltás megszűnik, az élet majd elkezd visszatérni a normál kerékvágásba – de ez nem normális. A mai, „új” normális igazából túl sok. Nem normális, hogy az élet ilyen gyorsan haladjon. Azt is érzékeljük mindannyian, hogy az sem normális, ha nem történik semmi. De kell, hogy legyen egy arany középút. És erre kapunk majd lehetőséget, hogy olyan arany középutat találjunk, ami összhangban áll az értékeinkkel. A következő hetek alkalmasak lehetnek arra, hogy megálljunk, elgondolkodjunk, és döntéseket hozzunk. Ne akkor kelljen meghoznod a döntést, amikor a tilalmakat feloldják és ismét lesznek programok. Egy-két héten belül kezdj el gondolkodni rajta, beszélgess barátokkal, a pároddal, férjeddel, feleségeddel, tágabb családoddal, ha benne vannak, és készítsetek tervet, hogy ha újra beindul az élet, az élet ritmusa áramlás legyen, nem egy áradat. Mert a gyermekeinknek szükségük lesz védelemre ebben az értelemben is. Sok minden történt a világban, és ha újra kilépnek otthonról, bölcs dolog, ha ezt fokozatosan teszik meg.

Magyarországon sokan érezhetik azt, hogy az élet nemhogy lelassult, de még inkább felgyorsult, hiszen mindennapos a küzdelem az otthoni munkával és oktatással. Egyszerre több fronton kell helytállni és még az otthonlét miatt megnövekedett házimunkával is foglalkozni. Ez egy nagyon nehéz helyzet, de épp emiatt még inkább felértékelődött a lassítás. Kellenek azok a pillanatok a napban, amikor ki lehet ereszteni a gőzt, fel lehet dolgozni ezt a sok frusztrációt, amit a bezártság szül. A gyerekek ezt részben a szabad játék során teszik meg. Ez olyan játékot jelent, amikor senki nem irányítja kívülről a tevékenységet, legfeljebb apró ötleteket ad, ha nagyon megfeneklik a folyamat. Kim egyébként az unatkozást is hasznosnak tartja, hiszen ilyenkor születnek az igazán kreatív ötletek. Mivel a gyermek a szabad játékban dolgozza fel a szorongásait, minél több időt tölt ilyen tevékenységgel, annál könnyebben fogja kezelni ezt a helyzetet.

Azt is látom egyébként, hogy aki már korábban elkezdett tudatosan foglalkozni az időrend egyszerűsítésével, illetve összességében egy lassabb életre rendezkedett be, annak mintha kevésbé esne nehezére megoldani ezt a jelenlegi helyzetet. Valószínűleg ezekben a családokban jobban hozzászoktak a gyerekek az „eseménytelen” hétköznapokhoz, illetve más számít nekik eseménynek. A jó hír az, hogy bármikor el lehet indulni az időrend egyszerűsítésének útján, és ahogy Kim is mondta, most még kifogásod is van rá… 🙂

Az alábbiakban olyan lépéseket szedtem össze, amiket nagyobb energiabefektetés nélkül is meg tudtok lépni az időrend egyszerűsítésére, így ezek a jelen helyzetben nagyon leterhelt családoknak is segíthetnek.

  1. Egy korábbi bejegyzésben szó volt arról, hogy elvégezhetünk egy leegyszerűsített játékszelektálást. Ezt követően a gyerekek sokkal önállóbban, kreatívabban tudnak játszani. Ha megteheted, mindenképp kezdd itt, nagyban megkönnyíted a gyermeked dolgát.
  2. Ha úgy érzed, hogy folyamatosan a gyerekeidet kell szórakoztatnod – ezennel felmentelek ezalól! 🙂 Nem leszel attól rossz szülő, hogy nem találsz ki minden napra valami új, kreatív feladatot. Ha lehetőséget biztosítasz a szabad játékra, gyermeked rengeteg feszültséget levezethet, szorongásokat oldhat fel. Nyilván, kell valamennyi irányított aktivitás is, de egyébként a (közösen végzett) házimunka, a tanulás, de egy kártyaparti vagy társasjáték is ide tartozik. A legtöbb családban azért általában jóval kevesebb a szabad játék, mint az irányított tevékenységek.
  3. Ha a gyermeked ahhoz szokott, hogy külső ingerek irányítják a játékát, próbáld meg fokozatosan csökkenteni az együtt töltött játékidőt. Nem kell, hogy ez nulla legyen, de legyen egy számodra optimális idő. Ettől nem vagy rossz szülő! A játék – szerintem – alapvetően nem a te dolgod, hanem a gyereké. Te ezer más módon kapcsolódhatsz vele.
  4. A fokozatos csökkentés kezdetén mindenképp legyél mellette fizikailag, de kezdj passzívabb szerepet felvenni a játékában, hogy az bontakozhasson ki, ami a gyermeked fantáziáján alapul. Én például sokszor mondom a kislányomnak, hogy nekem most főzni kell, pakolni kell, stb. Ilyenkor, ha épp nagyon igényel, akkor beépíti ezt a játékába, és látogatóba jön hozzám – általában én vagyok a sütő-főző, mostanában néha horgoló nagymama. De választhatja azt is, hogy csatlakozik a főzéshez, vagy elvonul (a nappali másik felébe) legózni.
  5. Elkezdheted ahhoz is hozzászoktatni, hogy várjon egy kicsit (és mindig egy kicsit többet). Ez járhat frusztrációval – ilyenkor fontos, hogy ezt el tudd fogadni és szeretettel mellette tudj lenni. Nem az a cél, hogy a gyerekeink magukra hagyva érezzék magukat, csak az, hogy elkezdjenek hozzászokni az önálló (egyben kreatív) játékhoz. Ezért a várakozást (lehetőleg) ne akkor tanítsd neki, amikor épp egy fontos telefonbeszélgetésben vagy – ilyen időszakra inkább próbáld meg valami vagy valaki által lekötni őt, hogy ne veszekedés legyen belőle. (Az otthoni munka időbeosztásához ajánlom Pareto Lánya cikkét.) De a házimunkát nyugodtan kiteheted ilyen kockázatnak – attól nem dől össze a világ, ha csak holnap porszívózol, mert ma inkább a gyermeked sírását hallgatod meg.
  6. Kapcsolódjatok másképp! Töltsd fel a raktárait testközelségből, a figyelmedből azokban az időszakokban, amikor egyébként is egymásra figyeltek. Itt nagyon sokat jelenthetnek a rituálék is. Gondold végig, mik azok a pontok a napban, amit mindenképp a gyerekekkel töltesz (meseolvasás, étkezések, fürdés, altatás, ébredés?). Ilyenkor amennyire tudsz, fordulj teljes szívvel, figyelemmel feléjük. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha így feltöltődnek (főleg, ha ez rendszeres időközönként történik, amire számíthatnak), kevésbé fognak igényelni nap közben. Persze nem az a cél, hogy minél többször „le tudd rázni” a gyereket – csak a mindannyiótok számára élhető otthoni hétköznapok. Biztos, hogy több kapcsolódásra van most igény, mint máskor, hiszen ez egy érzelmileg felfokozott időszak. Legjobb, ha ezt az igényt ki tudjuk elégíteni, akár más, kevésbé fontos dolgok rovására is.
  7. És persze gondolj rá, hogy mindannyiótoknak nehéz ez a mostani helyzet. Ha úgy látod, hogy a fenti ötletek mégsem működnek a gyermekednél, és valójában már volt egy egész jó rendszeretek, akkor ne erőltesd most a változást. Ugyanakkor, ahogy Kim javasolta, gondolkodj el, hogy ha vége lesz ennek az időszaknak, milyen legyen az „új normális” életetek.

És mindenek felett: tarts ki, egyszer vége lesz ennek a helyzetnek is! Én nagyon bízom benne, hogy általa megtaláljuk a Kim által is említett arany középutat, valahol a sztrádán rohanó gyermekkor és az otthoni bezártság ingerszegénysége között félúton. Ha úgy érzed, most van itt a pillanat, hogy jobban megismerd az Egyszerűbb gyermekkor gondolatait és gyakorlati változásokat hozz az életedbe, figyeld a hírlevelem (az oldal alján tudsz feliratkozni), mert hamarosan jelentkezem az átstrukturált online szülőcsoporttal!

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!