Néhány éve, amióta Egyszerűbb gyermekkor tanácsadóként dolgozom és én magam is anya lettem, megfigyeltem, hogy ilyenkor, nyár végére nagyon sok gyerek elfárad, ha úgy tetszik, „megkergül”. Ilyenkor sok szülő panaszkodik, hogy nem tudja, mi van a gyerekkel: nyűgös, könnyen túlpörög, furcsán viselkedik. Nem lehet ezt egyértelműen az óvoda- vagy iskolakezdés közeledtének számlájára írni, mert azoknál is így van ez, akik még nem járnak közösségbe, de nem is feltétlen csak az ilyenkor jövő-menő frontok vannak ilyen hatással a gyerekekre szerintem.

Amit én a „kergeség” fő okának látok, az a kiszámíthatatlanság, amit egyébként szeretünk a nyárban. Ilyenkor nincs ovi, iskola, nincs napi rutin, rendszer. Ha meleg van, kimegyünk a strandra, ami mindig nagy élmény – de nem feltétlen tudjuk megmondani előre, melyik nap lesz strandidő. A szülők néha szabadságon vannak, néha nem, néha nyaralunk és máshol alszunk, néha eltöltünk egy hetet a nagymamánál, vagy baráti családokkal, sok gyerekkel együtt hétvégézünk. Van, hogy este sokáig fent vagyunk, hiszen nyár van, meleg van, nyaralunk. Ez mind olyasmi, ami alapvetően pozitív, de ugyanúgy, mint a nyáron elnyalt fagylaltokból, ebből is lehet sok.

Az Egyszerűbb gyermekkor egyik alappillére a ritmus, az a fajta (rugalmas) rendszer, ami keretet ad a napjainknak, kiszámíthatóságot nyújt gyermekeinknek. Eleinte csodálkozva láttam, hogy egy apró ritmus, rituálé bevezetése milyen komoly megnyugtató hatással bír, de mostanában már meg sem lepődök ezen, annyi példát láttam erre. Azt gondolhatnánk, hogy a gyerekeket az élmények, az újdonság éltetik, hiszen lételemük a világ felfedezése. De ebben a folyamatos megismerésben szükség van a pihenésre is, amit az ismerős, a megszokott nyújt. Kim John Payne úgy ír a ritmusról, mint szigetekről a gyors sodrású folyóban, amikre ki lehet úszni és megpihenni rajtuk.

Ilyen szigeteket jelenthetnek a szokásaink, rituáléink: a reggeli készülődés ismétlődése, az étkezéseink, kis dalok, mondókák, amelyeket egy-egy visszatérő tevékenységhez társítunk, és a rugalmas napirend is. Sokszor megfigyelhetjük, hogy a gyerekek maguk is találnak ki ilyen rituálékat, illetve ragaszkodnak a régebbiekhez – ugyanis ez biztonságot ad nekik. Épp emiatt nehéz helyzetekben is érdemes elővenni (illetve ezekre a helyzetekre kialakítani) rituálékat, mert ez segíthet, hogy helyreálljon a nyugalmuk.

Ha visszanézünk a nyarunkra, lehet, hogy azt látjuk, hogy ez a ritmus, ez a rendszer kicsit megborult, a rituáléinkról néha megfeledkeztünk, a napirend épp az adott napi programhoz alakult. Nincs ezzel semmi gond, nem lehet mindig szigorú órarend szerint élni, a nyarat pedig pont a lazasága miatt is szeretjük. De most, szeptember közeledtével itt az ideje, hogy „feltöltsük” gyermekeinket nyugalommal és kiszámíthatósággal a nagy váltás, az óvoda, vagy az iskola kezdete előtt – főleg, ha gyermekünk idén megy először bármelyik intézménybe.

Néhány dolog, amit megtehetünk a kiszámíthatóbb ritmus, és gyermekünk nyugalma érdekében:

1. Gondoljunk ki egy napirendet, amely hasonlít arra a rendszerre, amelyben gyermekünk ősztől élni fog. Nem kell (és nem is lehet) pontosan lemásolni az ovi vagy iskola rendszerét, de az alvás-ébrenlét, kintlét-bentlét, aktivitás-pihenés ritmusát valamennyire átemelhetjük a napirendünkbe. Lehet, hogy a gyermeked annyira nem fárad el most, mint az óvodában, ezért nem tud aludni – bár Lenke, a kislányom a héten újrakezdte a délutáni alvást két hónap szünet után, annyira elfáradt „a nyárban” – ez esetben próbáljatok csendes pihenőt tartani akkor, amikor oviidőben az alvás lesz. Vezessük be fokozatosan ezt a napirendet az életünkbe, legalább nagyjából!
2. Ha voltak már rituáléink, térjünk vissza hozzájuk, erősítsük meg őket. Ezek lehetnek dalok, mondókák, játékok, amiket a napi tevékenységekhez – öltözés, fogmosás, fürdés, étkezések, elpakolás, elindulás, stb. – társítunk, vagy más szokások, például hogy mikor és milyen formában beszéljük át az előttünk álló nap/hét programját, vagy melyik nap ebédelünk a nagymamánál, megyünk piacra vagy takarítunk. Erősítsük meg egy kicsit a jó értelemben vett megszokás és rendszer érzetét a napjainkban! Esetleg egy-két új rituálét is kitalálhatunk, de ne legyen egyszerre túl sok.
3. Próbáljuk nagyon erősen megszűrni, hogy milyen programokat engedünk be augusztus utolsó napjaiba. Ez nehéz lehet, hiszen valószínűleg ezt a hetet jelöltük ki „minden elintézésére”, még megvenni az iskolaszereket, az ovis zsákot, beszerezni az őszi cipőket, esetleg még egy utolsót strandolni, találkozni a barátokkal. Mégis, ha van olyan program, amit el tudunk engedni, javaslom, hogy tegyük meg, és helyette inkább valami nagyon nyugis tevékenységet válasszunk, például egy kirándulást a természetben.
4. Töltsük fel gyermekünk „szeretettankját”! Próbáljunk ne csak az elintéznivalókra koncentrálni, hanem arra is, hogy gyermekünk valószínűleg picit túlterhelődött, és szüksége van a mi nyugalmunkra, hogy ő is megnyugodhasson. Töltsünk velük időt, olvassunk, bújjunk össze. Ha nincs miből töltenünk a szeretettankba, mert mi is le vagyunk merülve, akkor keressük meg, hogy miből tudnánk egy kicsit töltekezni!
5. Készítsük fel gyermekünket arra, hogy mi fog történni az előtte álló napokban-hetekben, ne érje váratlanul, amit csinálunk. Nem feltétlen csak a kezdődő óvoda, iskola az, amire fel kell készítenünk, hanem akár az aznapi, másnapi program is. Ha tudja, mire számíthat, már egy kicsit stabilabbnak érzi magát.

Persze nem csak a ritmus, hanem az Egyszerűbb gyermekkor többi alappillérének eszközeivel is segíthetünk, hogy gyermekünk visszanyerje az egyensúlyát. Ezekről olvashatsz itt a honlapomon (a „Mi az Egyszerűbb gyermekkor?” menüpont alatt), vagy mélyebben is megismerheted és a családi életedben alkalmazhatod őket az Egyszerűbb gyermekkor online szülőcsoportban.

Ha pedig kifejezetten az ovis beszoktatásra szeretnél tudatosan készülni, szeretettel ajánlom Beszoktatás – egyszerűbben című online tanfolyamunkat, amelyet Kövesdi Eszter pszichológus-coach-csal együtt készítettem.