Már nem emlékszem, mikor kezdtem el utálni a telet (igen, a telet – az őszre is rá fogok térni :)). Arra igen, hogy a húszas éveim elején egyszer nyertem egy repülőjegyet, amit február végéig lehetett felhasználni, így esett, hogy azon a télen Spanyolországba utaztam. Onnantól kezdve bevezettem, hogy ha nem is külföldre, de valahová utazzak tél végén, különben megbolondulok ebben a szürkeségben. Pár éve kezdtem rájönni, hogy valójában miért is nem bírom a telet: mert ez a pihenés időszaka, amit nem engedtem meg magamnak.

Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy éjjel-napal csak robotoltam – nem vagyok én az a típus…! -, de volt egy nyolc órás munkám, amiben ugyanúgy kellett teljesíteni, mint az év többi időszakában. (Nem is beszélve a főiskolai évek vizsgaidőszakairól, ahol januárban kellett a csúcsteljesítményt nyújtani…) És én ettől elfáradtam, és rettenetesen rosszul éreztem magam a tudattól is, hogy nem megy ugyanúgy, mint máskor. Persze, hiszen a természet nem erre talált ki bennünket. Télen minden pihen, későn kel a nap, hamar megy le. Egy földműves ilyenkor már négy órakor bement a házba, gyertyafénynél elintézett ezt-azt, beszélgetett a családjával, aztán hamarosan nyugovóra tért. Kipihente magát a nyári hónapok aktivitása után.

A természet ciklikusan működik – és benne mi is

Ezzel szemben mi ugyanolyan teljesítményt várunk magunktól (és másoktól) az év minden szakában. Sok tekintetben elveszítettük a kapcsolatot a természettel, ilyen módon is – ezt azonban elkezdhetjük visszaállítani azáltal, hogy figyelünk a természetes ciklusokra. És ha már ciklusoknál tartunk: nem az évszakok váltakozása az egyetlen, ami így működik. Valójában szinte minden hasonló ciklusok mentén zajlik a világon:

mindennek van téli (pihenő, információt gyűjtő, intuitív), tavaszi (tervező, új energiákkal alkotó), nyári (magát megmutató, csúcsát élő) és őszi (lezáró, betakarító, gondoskodó) szakasza.

A női ciklusban is megjelenik ugyanez: a menstruáció időszakában több pihenést igénylünk (igényelnénk), a follikuláris szakaszban szuperek vagyunk tervezésben és új dolgok alkotásában, az ovuláció idején csak úgy ragyogunk, ilyenkor könnyebben kapcsolódunk másokkal, és a luteális szakaszban könnyebb a szálakat elvarrni, a rutinfeladatokat elvégezni. (Egyébként a várandósság három trimeszterében és a „negyedik trimeszterben”, a gyermek születése után is megjelenik ez a négy minőség.)

Ciklusok, női és férfi minőség

Hogy még egy kicsit bonyolítsam a dolgot, ezek a szakaszok a kínai filozófia yin és yang energiáihoz is köthetők. Ez a két minőség jeleníti meg világunk női és férfi princípiumait. A yin a nőies – hozzá társítják a befelé fordulást, lefelé áramlást, a nedvest, a sötétet, a földet, a csendet, az érzést, intuíciót, a pihenést. Nekem erről a minőségről mindig egy jó, gazdag termőföld jut eszembe, amiből bármi születhet, ami táplál. Ide tartozik az ősz és a tél évszaka, és minden olyan minőség, amit fentebb ezekhez társítottam. A yang a férfias – felfelé törekvő, kifelé forduló, szellemi, aktív, világos, száraz, tüzes. Talán egy energikus vadász képével tudnám legjobban megjeleníteni. Ide tartozik a tavasz és a nyár, amikor elültetjük a magokat és azok szárba szökkennek.

Ezek a minőségek minden férfiban és nőben jelen vannak, különböző arányban – nem lehet egy férfit azonosítani a yang energiával, vagy egy nőt a yin energiával. (Ezért a továbbiakban, ha azt olvassátok tőlem, „férfias” vagy „nőies”, az csak a könnyebb érthetőség miatt lesz, nem azt jelenti, hogy bármit a férfi vagy a női nem egészére vonatkoztatnék. A yang és yin energiákat, minőségeket értem alatta.)

Teljesítményorientált világ

Ha belegondolunk abba, hogyan működik jelenleg a világunk, azt érzékelhetjük, hogy tele van yang, azaz férfias értékekkel. Teljesíts, fordulj kifelé, mutasd meg magad, dolgozz, alkoss valamit, érj el eredményeket, haladj előre! A yin (nőies) energiához tartozó tevékenységek elég komolyan háttérbe szorultak. Pedig (a yin és yang egyensúlya szerint) egyenlő mértékben kellene hogy jelen legyen az életünkben a pihenés, a befelé fordulás, a gondoskodás, az intuíció, az érzelmekre való odafigyelés is. Aki érzékeny, introvertált, foglalkozik a belső világával, az a külvilág számára sokszor furcsa. Aki egy alkotási folyamatban megéli a tél szakaszát (a pihenést, amikor kiüresítjük magunkat és várjuk az intuíciót), azt lustának bélyegzik, vagy egyszerűen értetlenül állnak vele szemben.

Én például a feladataimnak is a tavaszi, nyári szakaszát szeretem a legjobban – megtervezni, megalkotni és kiállni vele az emberek elé. A gondoskodás, a rendszeresség, a szálak elvarrása, az adminisztrálás (mind őszi feladatok) már nagyon nehezen mennek. Én egyébként egy tüzes, yangos természet is vagyok, de nagyon sok más embernél is látok hasonló dolgokat megjelenni. Azt sejtem, ez azért is van így, mert a szálak elvarrásáért senki nem kap díjat. A társadalmunk nem ismeri el.

Teljesítményorientált anyaság?

Ugyanúgy, ahogy nem ismeri el azt a „láthatatlan munkát”, amit az anyák végeznek. A megfőzött ebédet, aminek délutánra nincs nyoma, a felmosott padlót, aminek a csillogása estig sem tart ki, a megtörölt orrot, a megvigasztalt gyereket. Az anyai feladataink nagy része az őszi, gondoskodó energiához tartozik, amiért egy yangos világban nem jár elismerés. Úgyhogy megpróbáljuk belevinni a férfias energiát – ebben is teljesíteni akarunk, hiszen ezt várja tőlünk mindenki gyerekkorunk óta. Megszakadunk, de akkor is megcsináljuk. Ha kell, akkor éjjel mosunk fel, varrjuk meg a gyerek jelmezét, pakoljuk be a mosogatógépet. Muszáj felmutatnunk valamit! Legalább egy úgy-ahogy tiszta lakást.

Mert hiszen a gyereket hogyan mutathatnánk fel…? A mi gyerekkorunkban még dívott ez a szokás: az anyáknak „termelniük” kellett egy jól nevelt, jól evő, udvarias, jól tanuló gyereket. Ez volt a feladat, és a makulátlan otthon fenntartása, ezért járt az elismerés. Szerencsére ma már egyre inkább figyelünk a gyerekeink érzelmi igényeire is, és ezért néha sikerül magunkat meggyőzni (tudattalan mintáink tiltakozása ellenére), hogy nem baj, ha a gyerek nem „teljesít”. Persze gyötör minket a többi játszótéri anyuka vagy a szomszéd néni pillantása, amikor a gyerekünk nem a társadalmilag elvárt módon viselkedik vagy halad a tanulásban.

Tehát egy teljesítményorientált világban anyaként is teljesíteni akarunk, pedig az anyaság nem a felmutatott eredményekről szól. A mi eredményeink (amik mentén „jó anya”-ként tekintünk magunkra) nem a megszakadásból, hanem a nőies értékekből fakadnak: a pihenésből és befelé fordulásból, a befogadásból, gondoskodásból, csendből és odafigyelésből. Azokból a rutinfeladatokból, amikért nem kapunk díjat – de valójában nem is ezért végezzük őket, hanem a gyerekeink, a családunk jóllétéért.

Át kell írnunk magunkban: a befelé fordulás is értékes

Addig, amíg a világ megváltozik és elismeri azt a munkát, ami nem látványos, és az eredményét valójában csak húsz év múlva láthatjuk (ahogyan a mag is a föld alatt pihen és csírázik egy ideig), mi elkezdhetjük tudatosítani önmagunkban világunk kifordult mivoltát, és a nőies (yin) értékek nagyszerűségét. Nem az ismétlődő, „véget nem érő” feladatokkal van a baj, és nem is csak azzal, hogy most nem kapunk elismerést érte: sajnos belül, önmagunkat sem ismerjük el, hiszen egész életünkben azt tanultuk, hogy az ilyesminek nincs értéke. Ezt a saját fejünkben is „át kell huzalozni”. Önmagunkat és egymást kell erősítenünk ebben, meg kell szilárdítanunk a hitet, hogy ezek az értékek valójában pontosan ugyanolyan fontosak, mint a kifelé fordulás, az eredmények. Hogy ugyanannak az éremnek két oldaláról beszélünk.

És egy kis kitekintő: ha elkezdünk lecsendesedni, hallgatni az intuíciónkra, figyelni a természetre, lelassítani az életet, nemet mondani a folyamatos teljesítménykényszerre, akkor nem csak érzelmi szinten építünk jobb világot. Azt gondolom, ugyanez az egyensúlytalanság áll amögött is, hogy jelenleg felfaljuk a Földet. Teljesítünk, termelünk, anélkül, hogy egy pillanatra is megállnánk és fülelnénk, vajon jó-e az irány, vajon nem tesszük-e tönkre, ami körülvesz. Úgyhogy önmagunk, a családunk és a világunk érdekében is ideje egyensúlyba hozni a nőies és férfias értékeket, egyenlő fontosságot tulajdonítani nekik az életünkben.

Új anya-csoportomban, amelyre hamarosan megnyílik a jelentkezés, ezen minőségek mindennapi tudatosításán is dolgozni fogunk. Ha szeretnél egy olyan online közösséghez tartozni, amelyben az anyák a fenti témák mentén is erősítik, támogatják egymást, akkor figyeld a hírlevelem (és iratkozz fel itt, ha még nem tetted)!

A bejegyzésért köszönettel tartozom Kate Northrupnak, akitől rengeteget tanulok a ciklikusságról és a pihenésről, illetve Molnár Klárának, aki elvezetett hozzá, és akitől a kínai öt elemről, yin-yang minőségekről tanultam sokat.