A tavaszi napfordulókor az évkör indulását, a természet újjászületését ünnepeljük. Ilyenkor indul az évkör yangos, férfi minőségű időszaka (a tavasz és a nyár tartozik ide). A hideg, sötét, nedves telet és őszt pedig szívesen hagyjuk magunk mögött. Pedig az évkörben mindennek van létjogosultsága – a hideg és sötét a befelé fordulás, lecsendesedés, lelassulás, pihenés ideje. A női minőségé, ami gyakran hiányzik az életünkből, egyensúlytalanságot okozva.
Ilyenkor, tavasszal már több a napsütés, kibújnak a zöld hajtások a földből, rügyeznek a fák. Végre egy kicsit megkönnyebbülhetünk, hogy melegebb napok következnek, minden mozdul, könnyebb haladni.
A tavasz egy yang energiájú, azaz a férfi minőséghez köthető időszak. A yang aktív, kifelé, felfelé irányuló, meleg, világos, mint a tűz – bár a kínaiak a tavaszt “kis yangnak” nevezik és a Fa elemet társítják hozzá. A növények ilyenkor hatalmas erővel törekednek kifelé és felfelé – a csírák áttörik a mag burkát, amiben addig szunnyadtak, és megtalálják útjukat a föld felszíne felé, ahol majd szárba szökkennek és napról napra szemmel láthatóan egyre növekednek.
A tavaszt általában szeretjük – nemcsak a napsütés és a meleg miatt, hanem emiatt a növekedő, “haladós” energia miatt is, ami ilyenkor megjelenik. Az ősz és a tél yines, azaz nőies befelé húzódása után sokaknak felszabadító végre (szó szerint és átvitt értelemben is) “kimenni”. És ez teljesen érthető is – megszoktuk, hogy TENNI jobb, mint egyszerűen csak LENNI.
Ez viszont jól mutatja azt is, hogy a női minőséghez köthető dolgokat – a láthatatlant, a befelé, lefelé húzódást, a pihenést, a sötétet, hideget – szeretjük háttérbe szorítani. Nem tudunk mit kezdeni velük. És amikor azt halljuk, hogy jó lenne lassítani, nem tudjuk, hogyan is kezdjünk hozzá.
Pedig a sötét és hideg időszakoknak is megvan a maguk létjogosultsága. Ilyenkor tudunk kapcsolódni a tudattalanunkkal, álmainkkal, érzelmeinkkel, testünkkel. Ilyenkor “érnek” a dolgok, amikor nem dolgozunk velük aktívan. A magnak is szüksége van rá, hogy egy évszakon át a földben szunnyadjon, és csak utána csírázzon ki, ahogy a magzat is kilenc hónapon át “láthatatlan”, mielőtt a világra születne.
Nem véletlen, hogy az évkörben két yang és két yin évszak van – az egyensúlyhoz a női oldalunk is hozzátartozik. Ezt az oldalt viszont könnyű elhanyagolni, mivel gyerekkorunktól kezdve arra biztatnak, hogy cselekedjünk, érjünk el eredményeket, legyünk lineárisak, kiszámíthatók, nyújtsunk minden nap azonos teljesítményt, vezéreljen az intellektus az érzelmek helyett – amik mind yangos, férfias értékek.
Természetesen a yin és yang, férfi és női minőség csupán egy metaforán alapuló elnevezés, nem azt jelentik, hogy egy férfi ne lehetne befelé forduló és az érzelmeire tudatos, vagy egy nő aktív és eredményes. Valójában akkor vagyunk egyensúlyban, ha a férfias és a nőies oldalunkat is tudjuk működtetni.
Nőként, különösen anyaként mégis erősebben hiányzik ez az elhanyagolt női oldal – ez tenné lehetővé, hogy el tudjuk fogadni saját ciklikus természetünket és annak hullámzásait meglovagolva élhessünk. Ahogy azt is, hogy befogadók tudjunk lenni a gyermekeinkkel, ami hihetetlenül megkönnyítené az anyaságot. Hogy gondoskodjunk magunkról és érezzük az érzéseinket – amik segítenek, hogy ne “robbanjunk rá” a szeretteinkre.
Most, tavasszal élvezhetjük a kifelé indulást, haladást – lehet, hogy még fizikailag is energikusabbak vagyunk (főleg, ha télen pihentünk). Ennek van itt az ideje. Ugyanakkor, ha odafigyelünk más természetes ciklusokra is, ha elkezdünk ezekhez alkalmazkodni akár nőként, akár férfiként, akkor élvezhetjük ezek támogatását és közelebb kerülhetünk saját egyensúlyunkhoz.
A holdciklusban a fogyó hold és az újhold, a női ciklusban a luteális (ovulációtól menstruációig tartó) szakasz és a menstruáció az, amit a női, yin oldalhoz társítunk. Ilyenkor könnyebb befelé figyelni, lassítani, meghallani az intuíciónkat. A hónap többi részében pedig mehetünk aktívan előre. 🙂
