Barion Pixel

Egyensúly a mindennapokban – Lassítsuk le a gyerekkort!

A cikk eredetileg a SlowBlogon jelent meg.

Jó pár hónapja történt, hogy egy új dalt kezdtünk tanulni a kórussal, ahová jártam. A kórusvezető a leglazább hangján foglalta össze két mondatban, hogy ez a dal arról szól, milyen gyorsan felnőnek a gyerekeink és hogy bánja egy anya az elszalasztott pillanatokat. Én a teljesen érzelemmentes hangvétel ellenére ott helyben elkezdtem sírni, a kislányommal az ölemben. Nagyon át tudtam érezni, hogy ez az időszak hamar el fog repülni, amikor még kicsi, az ölemben akar ülni, aranyosan beszél és nyálas puszit ad. És tudtam, hogy fel fogom tenni magamnak a kérdést, hogy tényleg megéltem-e ezeket a pillanatokat.

Nekem újra meg újra emlékeztetnem kell magam erre, mert hajlamos vagyok rá, hogy elvesszek a részletekben, a tennivalók sűrűjében és csak azokra koncentráljak. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Szerencsére az Egyszerűbb gyermekkorral foglalkozva gyakran megkapom ezt az emlékeztetőt, és tudok figyelni arra, hogy lassítsak, tartalmas időt töltsek a családommal. Ennek az egyik eszköze a rituálék kialakítása, amelyről legutóbbi írásom szólt itt a blogon.

Nekünk nagyon sokat segített, amikor rendszeresítettem a kapcsolódásra lehetőséget adó helyzeteket: olvasást vagy birkózást ébredés után, a telefonmentes, nyugodt, közös étkezéseket. Ilyenkor a lányomra van bízva, él-e ezekkel a lehetőségekkel, szeretne-e velünk kapcsolódni, vagy inkább folytatja a világ felfedezését, de most már tudja, hogy ilyenkor ez az ajtó biztosan nyitva áll.

Persze, az lenne az ideális, ha mindenkor elérhetőek lehetnénk gyermekeink számára, de ennek nem sok realitása van. Ha ehhez a mércéhez hasonlítjuk magunkat, mindig lenne miért elkeseredni, de a célunk nem ez, hanem hogy kis lépéseket tegyünk egy fenntartható megoldásért, ami figyelembe veszi az élethelyzetünket is. 

Ugyanakkor az Egyszerűbb gyermekkor négy fő pillére között van még egy, amely a lassítást támogatja: az időrend.

Sokan hallhattunk már arról, hogy túlszervezzük az életünket: túl sok programot, feladatot próbálunk a napjainkba zsúfolni. Sajnos a gyerekek esetében ez még inkább így van. Ugyan nincs több programjuk, mint nekünk (általában…), viszont nekik arra lenne szükségük, hogy a napjaik nagyobb része betáblázatlan maradjon.

Ebben a beosztatlan időben tudnak a szabad játékkal, vagy akár bambulással, unatkozással „foglalkozni”.

A szabad játék alatt azt értjük, amikor az adott keretek (tér, eszközök, biztonság) között a gyerek maga dönti el, hogy mit csinál. Nem irányítjuk a tevékenységét, ideális esetben még ötleteket sem adunk neki – bár erre időnként mégis szükség van, főleg, ha gyermekünk hozzászokott, hogy felnőttekkel játsszon. Ha jobban belegondolunk, máris látszik, hogy milyen kevés időt töltünk a szabad játékkal: az öltözés, étkezés, utazás, a mindennapi tevékenységek nem tartoznak ide. Ezért is érdemes ezekre a tevékenységekre a kapcsolódást erősítő rituálékat építeni. Egy olyan világban, ahol minden percet ki kell használnunk, kapcsolódjunk a gyermekünkkel a hétköznapi pillanatokban (is).

A játék viszont maradjon leginkább a gyerekek területe – engedjük, hogy kibontakoztassák kreativitásukat, új ötletekkel álljanak elő és megoldjanak váratlan helyzeteket. Engedjük őket unatkozni is, mert az unalomból nőnek ki a legkreatívabb ötletek. Ők a játékkal készülnek a felnőtt életre, hiszen a kreativitás, a rugalmasság és a konfliktuskezelés nagyon fontos eszközeik lesznek majd mind a magánéletben, mind a munkában. Emellett a szabad játék abban is segít gyermekeinknek, hogy feldolgozzák az őket érő hatásokat, oldják a szorongást. Biztosan láttuk már gyermekünket “kijátszani” magából egy-egy nehéz helyzetet: egy látogatást egy orvosnál, vagy egy balesetet, amit véletlenül látott.

Így tehát nagyon fontos, hogy gyermekeinknek elég időt és lehetőséget biztosítsunk a szabad játékra. Természetesen az élmények gyűjtése, az aktivitás is fontos, ebből táplálkozik a játékuk, ezek által is tanulnak, fejlődnek. Azonban ez a napjaink kisebb részét tegye ki, míg a szabad játék és a pihenés a nagyobbat. Arra is érdemes figyelni, hogy az aktív és a nyugodtabb időszakok egyfajta rendszerességgel váltakozzanak az életünkben – így egy élménydús délelőttöt egy csendesebb délutánnal, vagy egy zaklatottabb napot egy nyugodtabb másnappal tudunk kiegyensúlyozni.

Ez azt is jelenti, hogy ha ránézünk a gyermekünk (képzeletbeli) naptárára és azt látjuk, hogy a nap nagy részében óvodában, iskolában van, majd a maradék időben különórákra jár, akkor érdemes elgondolkodni, mennyi ideje jut arra, hogy mindezt feldolgozza. Vajon mivel teszünk neki jót: ha biztosítjuk, hogy minél hamarabb minél több mindent megtanuljon, vagy ha engedjük. hogy egy kicsit még gyerek legyen?

Kiskamasz korig még heti három vagy több edzést sem javasol az Egyszerűbb gyermekkor – ilyenkor még a szabad játékon van a hangsúly a gyerekek fejlődése szempontjából. Ahogy tíz éves koruk körül elkezdenek megérni a szabályok szerinti játékra, egyre fontosabbá válhat számukra a szervezett sport, amely kamaszkorban jó kapaszkodót jelenthet majd számukra folyton változó világukban.

Nem csak a különórák és programok vehetnek el időt a szabad játéktól, hanem az irányított játék és a képernyőhasználat is. Így, bár nagyon hasznosnak gondolom a közösen végzett házimunkát, arra is figyelek, hogy emellett is jusson még idő olyan játékra, amelybe nem avatkozom bele. Az önálló játékot nagyban segíti egyébként, ha csak kevés játékszer van kéznél, és persze valamennyire szokás kérdése is. Így akár fokozatosan, akár hirtelen, de érdemes megpróbálnunk, hogy hozzászoktassuk gyermekünket, hogy a segítségünk nélkül játsszon. Hiszen a gyerekek kreativitása határtalan – de amíg a mi ötleteinkre támaszkodik, nem biztos, hogy megtapasztalhatja ezt.

Ha engedünk időt a játékra, ha maradnak „üresjáratok” a naptárunkban, ha olyan családi rituálékat alakítunk ki, amelyek összekötnek minket, akkor már sokat tettünk azért, hogy gyermekünk egy lassabb, valódibb gyermekkort élhessen meg. És hogy ha meghallunk egy dalt arról, hogy hogyan szállnak el a gyermekévek, egy kicsit kevesebb szomorúság legyen a szívünkben, hiszen tudjuk: gyermekünknek boldog gyerekkora volt, ami egy sikeres, boldog felnőttkort alapoz meg.

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!