Barion Pixel

Hogyan teremthetünk nyugalmat a családi hétköznapokban?

A ritmus ereje

A cikk eredetileg a SlowBlogon jelent meg.

Gyakran találkozom olyan szülőkkel, akiknek egyszerűen nincs idejük belevágni az egyszerűsítésbe. Több gyerek mellett, kevés segítséggel egyszerűen lehetetlennek érzik, hogy nekiálljanak a játékok szelektálásának. Ezért is próbálom mindenhol hangsúlyozni, hogy az Egyszerűbb gyermekkor módszere jóval több, mint a fizikai környezet rendbetétele; a módszer négy fő pillére közül ez csak az első. Szerencsére a ritmus kialakítását jóval könnyebb elkezdeni, mint azt sokan gondolják, és ezen a területen apró lépések is nagy változást hozhatnak, a gyerekeink meglepően jól reagálhatnak rájuk.

Milyen rituálékra, ritmusokra emlékszünk a saját gyermekkorunkból? Közös étkezések, szokások az ünnepekkor, nyaraláskor, apró kis rituálék iskolába menet… És most milyen rituálék vannak jelen a családunkban? Bizonyos játékok, amiket újra meg újra kérnek a gyerekek, esti mese, altatódal, vagy hogy mindig ugyanúgy köszönünk el, amikor elválunk. Sokaknak ismerősek lehetnek ezek a gondolatok, hiszen a legtöbb családban vannak rituálék. Már csak azért is, mert a gyerekek igénylik ezeket és sokszor maguk alakítanak egy egyszeri alkalomból szokást: újra meg újra kérik azt a dalt, azt a játékot, azt a puszit. Gondolnánk-e, hogy ezek az apró rituálék a biztonságérzetüket növelik?

A gyerekek számára a világ nagy része ismeretlen; ahogy nőnek, egyre többet ismernek meg belőle. Talán még homályosan emlékszünk a saját gyerekkorunkból, milyen érzés volt a városnak olyan részére menni, ahol még nem jártunk addig, vagy egy új járművön ülni, új dolgot kipróbálni.

Az emberben van ilyenkor egyfajta izgatottság, hiszen mégiscsak az ismeretlenbe megyünk éppen. Az ilyen izgatottság közben néha nagyon jól esik megpihenni, egy ismerős kis szigeten szusszanni egyet, mielőtt továbbmegyünk. A gyerekeknek is szükségük van az ilyen ismerős szigetekre, és ezek többek közt a ritmusból, a rituálékból épülnek életük folyamában. Ha mindig csak a felfedezéssel foglalkoznak és nincs lehetőségük megpihenni, könnyen túlterheltté válnak. Ezért is reagálnak olyan jól már egy-egy apró rituáléra is.

A ritmus tehát nem feltétlen jelenti, hogy szigorú napirendet kell tartanunk – bár az ilyen jellegű kiszámíthatóság is megnyugtatja a gyerekeket, sok családban ez nagyon nehezen lenne megvalósítható. Sokkal könnyebb megteremteni a kereteket néhány apró szokás kialakításával.

Bármilyen ismétlődő eseményre lehet rituálét építeni, de a legjobb ott elkezdeni, ahol gyakori a nyűgösség, rossz hangulat. Az első rituálé, amit az Egyszerűbb gyermekkor segítségével kialakítottam, a pelenkázásra vonatkozott. Lenke, mint sok más gyerek, másfél éves kora körül elkezdett tiltakozni a pelenkázás ellen.

Ekkor egy dalt énekeltem neki minden pelenkacsere előtt és közben, és már néhány alkalom után sokkal együttműködőbb lett. (Egyébként ez a dal a Final Countdown refrénje volt – fontos, hogy olyan legyen, amit élvezettel tudunk énekelni és nem érzünk bugyutának, hiszen a gyermekünk átveszi a hangulatunkat. Ha olyasmit találunk ki, ami számunkra vicces, akkor máris úgy érezheti, hogy ez a pelenkázás nagyon buli.)

Ezt azóta nagyon sok más területen is megfigyeltem: fürdés, fogmosás, vécézés, étkezések, öltözés. Öt év alatti gyerekeknél nyugodtan lehet szinte mindenhez dalt kapcsolni, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a saját énektehetségünkről – egész egyszerű dalok is nagyon jól működnek. Később, amikor a gyermekeink már nagyobbak, inkább más tevékenységek veszik át az éneklés helyét: játékok (kisikáljuk a manókat a fogaid közül!), pacsik, vicces mondatok, útvonalak, zenék (pl. kedvenc takarítós zene).

A rituálék egy részről megnyugtatják a gyerekeket, mert egy kapaszkodót adnak nekik, egy ismerős helyzetet, amiben elengedhetik magukat. Más részről a rituálék segítségével sokkal együttműködőbbek is lesznek gyermekeink, mert egyszerűen megszokják, hogy “mi ezt így csináljuk”. Persze, esetenként akár hetekig eltart, mire egy új szokás beépül, de aztán legtöbbször nagyon komoly hatása van. Még egy saját példa, ami számomra nagyon jól illusztrálja ezt a hatást: volt egy fürdős dalunk is, amit legalább fél éven át énekeltünk (az első alkalomról kezdve segített abban, hogy a kislányom elinduljon fürödni), de aztán valahogy elfelejtődött és már vagy egy hónapja nem került elő. Egyik nap, amikor a féltestvérei is nálunk voltak, Lenke megint nem akart elmenni fürödni. A párom lánya kérdezte meg, hogy mi is volt az a dal, amit ilyenkor énekelni szoktunk. Ahogy elkezdtem dúdolni, Lenke azonnal abbahagyta, amit addig csinált és indult a fürdőszobába. Még én is nagyon meglepődtem, hogy ilyen ereje van egy rituálénak, de valószínűleg tényleg már annyira beépült a tudatába ez a szokás, hogy ha meghallja a dalt, már tudja, hogy most a fürdés következik.

Még egy fontos ötlet, amivel nagyon jól lehet növelni a kiszámíthatóságot a gyerekeink életében: meséljük el, hogy mi vár rájuk aznap! Még ha nem is tudjuk megoldani, hogy a napjaink ritmikusan teljenek, arra van lehetőségünk, hogy reggel nagy vonalakban átbeszéljük a gyerekekkel, hogy mi lesz ma a program és mikor találkozunk legközelebb.

Ha ezt nem tesszük meg, akkor folyamatos éberségben tartjuk őket, hiszen nem tudhatják, mi minden érheti őket aznap: vajon oltásra megyünk vagy cukrászdába? Nem csoda, ha egy alapvető feszült állapotban vannak és könnyen kiborulnak apróságok miatt is.

Tehát ez is egy szuper napindító rituálé lehet, hogy megbeszéljük a napi programot. De akár már az ébresztésnél is kialakíthatunk valami kedves szokást: összebújást, meseolvasást – bár én arra is mindig mosolyogva emlékszem vissza, hogy Apukám egy eltúlzottan hamis dallal ébresztett minket minden reggel. Majd, ha öt perc múlva nem keltünk fel, következett az “Apupunktúra”, azaz az ujjával bökdösött, csikizett minket, amíg magunkhoz nem tértünk… A szülői kreativitás határtalan. 🙂 Reggelinél (és minden étkezésnél) lehet a gyereknek saját feladata, például beviszi a tányérját (ez már másfél éves kor után is működik), vagy később más módon vesz részt a terítésben és az asztal leszedésében. Az étkezés előtti és utáni kézmosás is egy rituálé, ehhez kapcsolhatunk dalt a kicsiknél vagy vicces felszólítást, játékot a nagyobbaknál. A fogmosást is megoldhatjuk játékosan, indulásnál pedig lehet találni valamilyen speciális elbúcsúzást. Hazaérkezéskor is lehet például egy nyugis uzsonnát tartani, hogy a gyerekek kicsit szusszanhassanak az óvoda, iskola után.

Vacsorához gyújthatunk gyertyát, hallgathatunk zenét, megbeszélhetjük, mi történt aznap, utána olvashatunk mesét, és a fürdés köré is ezernyi rituálé-ötletet hallottam már. Ezután teremthetünk félhomályt, elbúcsúzhatunk a lakástól, mesélhetünk még egyet az ágyban és énekelhetjük a kedvenc altatónkat.

Ha a fentiek közül csak egy ötletet is megvalósíthatónak érzel, vagy eszedbe jutott róla valami, ami nálatok működhetne, azt javaslom, próbáld meg! De egyszerre csak egy új szokást vezess be és tarts ki mellette, még ha nem is minden alkalommal működik jól. Ahogy mondtam, hetekig is eltarthat, mire egy új szokás beépül az életetekbe, de megéri. Már egy apró változás is sokat segíthet – viszont ha egyszerre sok mindenen szeretnél változtatni, akkor nehéz lehet mindegyikre egyformán koncentrálni, és a vége az lehet, hogy egyik sem valósul meg. Az apró, megvalósítható lépések a leghatékonyabbak, főleg szülőként. Hiszen sokan már így is a maximumon pörögnek és nem sok új feladat fér az életükbe.

Egy jó hír: a kiszámíthatóság nem csak a gyerekeknek megnyugtató, hanem nekünk, felnőtteknek is. Ha megteszed az első lépéseket a ritmikusabb élet felé, azzal máris kiegyensúlyozottabb hétköznapokat teremtesz családod számára. Én nagyon remélem, hogy minél többen elindultok ezen az úton, és elkezditek a lassítást a családban is.

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!