Barion Pixel

Szellemi kacat

Gyermekeink stresszmentesítése, a felnőtt világ kiszűrése - 2. rész

A cikk eredetileg a SlowBlogon jelent meg.

Amikor lassításról beszélünk felnőttként, az időbeosztásunk átalakítása után a következő lépés általában az, hogy felismerjük, mennyi felesleges információ ér el bennünket. Mennyi időt töltünk internetezéssel, hírek olvasásával, közösségi médiával, mennyi ingert fogadunk be egy háttérben szóló rádió vagy tévé irányából. Akár az utcára kilépve is rengeteg információ verseng a figyelmünkért: hirdetőtáblák, a boltok cégérei, képernyők, járművek, járókelők, elkapott beszélgetések – és mindemellett talán még azt is észrevesszük, milyen szép a homlokzata némelyik háznak. Most képzeljük magunkat gyermekünk helyébe: vajon ő mit fogad be mindebből? És mire van szüksége ezek közül? Alább a felnőtt világ kiszűréséről szóló cikkem második részét olvashatjátok.

A “szellemi kacat” nagyon is létező probléma még a felnőttek esetében is. Rengeteg olyan információ pörög a fejünkben, amiről szinte nem is tudjuk, hogyan került oda. (Előfordult már Veletek is, hogy azon gondolkodtok, miért ismétlitek magatokban azt a szót, hogy “antenna”, aztán rájöttök, hogy egy villamosmegállóval korábban láttátok egy táblán…?) Gyermekeinkről pedig tudjuk, hogy az agyuk még olyan, mint egy kis szivacs – csak úgy issza be az információkat. Vajon ők mit fognak fel ebből a kinti világból? Vajon őket mennyire terheli meg ez a sok információ? És mit tudunk ez ellen tenni? Hiszen nem reális az, hogy mondjuk Budapesten élve ne lépjünk ki az utcára.

Amikor túl sok inger éri el a gyerekeket, könnyen stresszessé, kezelhetetlenné válhatnak. Sajnos ez a túl sok inger mai világunk sajátja, nagyon nehéz kikerülni, ugyanakkor szülőként mégis sok mindent megtehetünk, amivel enyhíthetjük a gyerekeinket érő nyomást. A közvetlen fizikai környezetben és az időrendben csökkenthetjük a zsúfoltságot, és nagyobb biztonságot teremthetünk a kiszámíthatóság növelésével. Az Egyszerűbb gyermekkor negyedik pillére a felnőtt világ kiszűrése, a felesleges információk kezelése. Szerencsére ezen a területen is vannak olyan dolgok, amikre hatással lehetünk, amiket legalább a saját otthonunkban megvalósíthatunk, hogy csökkentsük gyerekeink információterhelését.

Gyakran a képernyőhasználat megreformálása a leggyorsabb és leghatékonyabb módja annak, hogy gyerekeinket mentesítsük a túl sok információ hatása alól. Ugyanakkor ha ezt valamiért nem érezzük megvalósíthatónak, vagy már teljes egészében megvalósult, továbbléphetünk az információk megszűrésének egyéb területeire is. Szerencsére az a tapasztalat, hogy bármely részterületen is kezdjük az egyszerűsítést, gyerekeink egyre nyugodtabbak lesznek és ez alapot ad a további egyszerűsítésre.

Talán még a képernyőhasználat csökkentésénél is kézenfekvőbb ötlet a kevesebb és tudatosabb beszéd, amikor a gyerekeink is jelen vannak.

Sokszor ugyanis mi magunk is túl sok információt adunk gyermekeinknek – hiszen szeretnénk őt “okosítani”, nehogy lemaradjon a társaitól, vagy „tudatos felnőttet nevelni belőle”. Ezzel ugyanakkor sok békés, csendes pillanattól foszthatjuk meg őket és akár szorongást is okozhat bennük, ha nem a koruknak megfelelően beszélünk velük.

Saját példám az információval való elárasztásra, amikor elvittük a kislányomat egy arborétumba töltődni, kikapcsolódni, hiszen a természetben töltött idő csodákat tesz a túlterhelt gyerekekkel. Előtörtek a gyerekkori jó emlékeim a helyről, és annyira lelkes lettem, hogy folyamatosan magyaráztam: “látod, ez itt a gesztenyefa, ez alatt lehet gesztenyéket találni. Hű, ez pedig egy bambusz, nézd, hogy meg tudod rázni! Ez a bogyó pedig ehető!” Egy óra múlva Lenke sírt, hogy haza akar menni… Akkor sikerült egy csendes tópartra terelni, ahol nézhette a kacsákat, és onnantól kezdve csak akkor beszéltünk, amikor ő kérdezett. Így végül sikerült egy nyugodt családi délelőttöt kihozni a majdnem becsődölt kirándulásból.

Persze ez extrém helyzet volt, nem arról van szó, hogy mindenben igazodnunk kell a gyerekhez és “csak akkor beszéljünk, ha kérdeznek”… Ez elég furcsa lenne. De akkor, a túlterhelt kislányomnak ez sokat segített, ezért ez az eset jól példázza, hogyan járulunk mi magunk is hozzá az információterheléshez, és hogy ezt a hatást meg is lehet fordítani. Egyébként sok „kényes” témánál is hasznos az a stratégia, ha csak arra válaszolunk, amit a gyerek kérdez, nem magyarázzuk túl a dolgokat – ők érzik, hogy mikor lesz túl sok vagy túl nyomasztó a válasz, és ilyenkor meg is állnak a kérdezésben.

A tudatos beszéd másik formája, amikor a saját, felnőtt beszélgetéseinkre próbálunk figyelni a gyermekünk jelenlétében. Kicsi gyerekek mellett talán ez a legnehezebb, hiszen az idő nagy részében velünk vannak, mi pedig örülünk, hogy vacsoránál abban a húsz percben elmesélhetjük a párunknak, hogy mi történt velünk aznap. Mégis, ha tudunk, érdemes inkább tudatosan olyan időpontokat kijelölni, amikor a gyerekek nélkül beszéljük meg a felnőtt témákat – ha már alszanak, vagy ahogy nagyobbak lesznek, és jobban eljátszanak a szobájukban.

Így elkerülhetjük, hogy akár nyomasztó, el nem magyarázott beszélgetés-részletek keringjenek a fejükben a pénzügyi helyzetünkről, a politikáról, a környezetvédelemről vagy valaki betegségéről, pletykáról, rosszindulatról, akár egyszerűen a számukra felesleges információtól zsongjon a fejük.

Be kell, hogy valljam, nekem sokszor ez nagyon rosszul megy, van, hogy munkamegbeszélésekre is jön velem a kislányom, ha nem tudom másként megoldani. Ilyenkor hagyok neki előtte-utána nyugodt napokat, hogy legyen ideje feldolgozni ezt a talán megterhelő eseményt.

Valószínűleg soha nem lesz olyan, hogy minden területen tökéletesen egyszerűsített az életünk. Az élet még gyerekek nélkül is folyamatosan változik, és ez gyerekekkel hatványozottan igaz. Ha sikerült egyszerűsíteni az időbeosztásunkat, lehet, hogy az információkra vagy a ritmusra tudunk kevésbé figyelni, vagy ott adódik egy újabb megoldandó helyzet. Szerencsére ahogy írtam, ezzel együtt is támogatják egymást a különböző területeken történő egyszerűsítési törekvéseink.

A kevesebb játék által elmélyültebben játszik gyermekünk, így már nem kell a képernyő elé ültetnünk, hogy hajat tudjunk mosni. A rituálék megnyugtatják és könnyebb lesz üres időszakokat iktatni az időrendjébe, kevesebb lesz a kiborulás, ha unatkozik vagy várnia kell éppen.

A célom, amikor az Egyszerűbb gyermekkorról írok vagy beszélek az, hogy átadjam ezt a szemléletmódot, ötleteket adjak, amelyeket mindig az adott élethelyzetünkre szabhatunk, ha éppen hasznosnak tartjuk. Ha úgy érezzük, hogy valamelyik területre képtelenek lennénk most figyelni, még véletlenül se keseredjünk el, inkább koncentráljunk a többi témára, amelyekben egyszerűsíthetünk. A cél, hogy apránként közelebb kerüljünk ahhoz a családi élethez, amelyben mindannyian nyugodtak lehetünk.

Az Egyszerűbb gyermekkor fő területeit bemutató sorozatom ezzel a cikkel véget ért, de továbbra is találkozhattok majd az írásaimmal itt a SlowBlogon, hogy további ötleteket adhassak egy egyszerűbb, lassabb, kapcsolódóbb családi élet megvalósításához.

Faragó Ági vagyok, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó. Azoknak a családoknak segítek, akik szeretnék, ha hétköznapjaik lassabban, nyugodtabban telnének. Akik szeretnék, ha gyermekeik kiegyensúlyozottabbá válnának, mentesülnének a világunkban már szinte általános túlterheltség alól. Akik szeretnék megengedni gyermekeiknek, hogy a saját tempójukban bontakoztassák ki képességeiket. Egy kislány anyukájaként és változatos segítői állásokban dolgozva jutottam el az Egyszerűbb gyermekkorhoz, amiben azóta is újabb és újabb mélységeket fedezek fel. Ha van kedved, csatlakozz hozzám, keressük meg együtt, hogy a Te családodban hol adhatunk teret az egyszerűsítésnek.

Itt is megtalálsz:

Írj nekem!