Újabb, hetente jelentkező rovatot tervezek Heti hála címmel. Azt hiszem, ha hálás vagyok az apró (és nem olyan apró) dolgokért az életben, akkor kevésbé van szükségem az egyre több tárgyra, programra, pörögnivalóra. Úgyhogy minden héten leírom ide, hogy miért vagyok hálás, hátha másnak is segít, hogy észrevegye az apró örömöket az életben.

Hálás vagyok…

…a buborékokért, amik egy nehéz nap után váratlanul kiröppennek a flakonból és a fürdőszobaplafon felé szállnak.

…Lenke nevetéséért és csillogó szemeiért.

…egy jó könyv olvasásáért.

…azért, hogy évente többször is ki tudunk itthonról mozdulni egy-egy hétvégére.

…Szeged összes gyönyörű szecessziós épületéért.

…az eszméletlen jó sütikért, amiket hétvégén ettem.

…a párolt spárgáért!!!

…azért, hogy tegnap átjött Anyukám segíteni és tudtam takarítani meg főzni, és ez egészen új lendületet adott.

…azért, hogy vannak eszközeim, amikkel szépíthetem ezt a blogot.

…a kapukért, amik kinyílnak előttem és új lehetőségeket hoznak.

…az alvásért (illetve azért, hogy nem mindig ilyen rosszak az éjszakáink, mint mostanában – ezt tesómtól tanultam).

…az isteni zöld teáért, amit valahonnan Ázsiából kaptunk és nem tudom, mi lesz velem, ha egyszer elfogy…

…a friss hagymazöldért.

…azért, ahogyan Lenke eszik: felszabadultan, fülig maszatosan.

…azért, hogy hétvégén jó társaságban, zöldben jót fogunk enni.

Ó igen, és a négynapos hétvégéért!!!

Te miért vagy hálás ezen a héten? Örülnék, ha megosztanád egy hozzászólásban.

Mentés