A nők évezredeken át közösségben élték a mindennapjaikat, végezték a munkájukat – közben megbeszélték a nehézségeiket és konkrét támogatást is kaptak a közösségtől. A női természet sajátja ez a közösségi lét, amiről manapság gyakran megfeledkezünk, és magányos farkasokként próbálunk túlélni a hétköznapokban – esetleg néha felhívjuk a barátnőnket, amikor éppen mindkettőnknek van rá ideje. De a női közösségek olyan ajándékokat adhatnak nekünk, amikből aztán a környezetünknek is továbbadhatunk, így válik az énidőnk mindenki számára hasznossá.
A női ciklikus természet és a közösség
Nőként az egyik ajándék, amit a természettől kaptunk, ciklikus mivoltunk. Sokan átoknak élik meg ma a ciklusukat – ennek hátterében gyakran az áll, hogy egy elférfiasodott világban férfias sztenderdeknek kell megfelelnünk, minden nap ugyanolyan teljesítményt nyújtanunk. Így persze, hogy kellemetlen, ha a hónap bizonyos napjain visszahúzódóbbak, érzékenyebbek vagyunk és inkább pihennénk – és ha erre nincs lehetőség, feszültek leszünk.
Pedig a ciklusunk nem csak azért ajándék, mert ez teszi lehetővé, hogy életet adhassunk. Például annak is funkciója van, hogy a menstruáció környékén befelé húzódunk (ahogy a természet is teszi télen) – ilyenkor jobban tudunk kapcsolódni az intuíciónkkal. Ez a befelé figyelés táplálja és állítja irányba a tetteinket a “tavasz” és a “nyár” idején, azaz a follikuláris szakaszban és az ovulációkor.
A természetközeli népeknél, akik nem használnak mesterséges világítást, általában újholdra esik a legtöbb nő menstruációja – de minden közösségben van egy-két nő, akik éppen fordítva, teliholdkor menstruálnak. Így tudnak gondoskodni a társaikról, amíg ők a pihenés és befelé fordulás napjait élik – majd két héttel később róluk is gondoskodnak mások.
Anyaság és munka
Természetesen kisgyermekes anyaként is nagyon fontos a női közösség megtartó ereje. A természetes közösségekben nem egyetlen anya szoptatja a kisbabát, így nem is egyetlen nő kel fel hozzá éjjel, vagy tartja magán kötve egész nap. Így volt élhető az a feladat, amivel ma rengeteg anya küzd a mindennapokban – hogyan oldjam meg mindezt egy személyben?
A közös munkavégzés a házimunkát is teljesen más megvilágításba helyezi. Egyrészt kellemesebben telik az idő, ha együtt dolgozunk – sokunknak van ilyen élménye közös főzésről, befőzésről, nagytakarításról vagy kalákában végzett felújításról. Másrészt a munka így is, úgy is el lesz végezve – ha egy nő éppen gyengébb, vagy a ciklusa, vagy a szoptatás, vagy más miatt, a közösség ebben is megtartja őt.
Érzelmi megtartás
A problémák megosztásának is van funkciója. Egyrészt nőként legtöbbünknek alapvető működésünk, hogy a problémáinkat beszélgetve oldjuk meg – míg a férfiak többsége inkább magában szereti feldolgozni a nehézségeit. Beszélgetés közben, interakcióban olyan megoldások kerülhetnek a felszínre, amire önmagunkban nem is gondoltunk volna. De sok esetben az is elég ahhoz, hogy egy téma továbbmozduljon, hogy mi magunk szavakba öntjük a gondolatainkat.
Ilyenkor gyakran az érzelmeink megélése is fontos: ha lehetünk dühösek, szomorúak vagy akár boldogok egy elfogadó közegben, az továbblendíti a “megakadt lemezeket”, a problémákat, helyzeteket, amikben megragadtunk. Ha megosztunk valamit, amit szégyellünk, és együttérzésre találunk, a szégyenünk egyre csökken.
“Ha a szégyent egy petricsészébe helyezzük, három dolog kell az exponenciális növekedéséhez: titok, csend és ítélkezés. Ha ugyanennyi szégyent egy másik petricsészében empátiával öntözgetünk, akkor azt nem éli túl. A két legerőteljesebb szó arra az esetre, amikor vívódunk: én is!” – Brené Brown
Segítő kéz
És persze konkrét segítséget is kaphatunk egy női közösségből. Van, ami sok helyen magától értetődő szokás, mint a komatál. És van olyan is, hogy egy egyéni probléma esetén tart meg a közösség, ameddig talpra állunk. Vagy éppen van a körben egy nő, aki ismer egy jó segítő szakembert, épp olyasvalakit, akit keresünk.
Nőként a közösségben való létezés alapelemünk, öngyógyító mechanizmusunk és praktikus túlélő eszközünk.
A női körök ezt a közösségi létet adják meg – egy kicsit szabályozottabb, ám így gyakran biztonságosabb térben, mint a barátnői közösségek. Itt nincs ítélkezés, nincs tanács, nem mondunk véleményt a másikról – azért hallgatjuk meg, hogy támogassuk, és mert kíváncsiak vagyunk rá. Mert sokszor a másik ember megosztása mozdít előre bennem is egy témát.
A női körökben mintha uralkodna egy szövevényes rendszer, ami miatt minden résztvevő “haza tud vinni valamit magával”, hallott egy olyan fél mondatot valaki mástól, ami sokat jelentett neki. Még ha nem is akarjuk tudatosan támogatni a másik embert, mégis megtesszük, csak azzal, hogy megosztjuk, ami épp bennünk van.
Ez a szövevényes rendszer számomra éppen olyan rejtélyes, mint az, hogy a természet minden természeti népnél “kiválaszt” néhány nőt, akik a többiekről gondoskodnak újhold idején. Pont olyan, mint a női létezés, ahol nem minden érthető, logikus, megfogható, megmagyarázható. És ennek is van létjogosultsága a világban – ahogyan az éjszakának, a télnek, a lassúságnak és befelé fordulásnak is. Még ha erről néha el is feledkezünk.
Legközelebb május 31-én találkozhatunk női (és lányos) körben, amikor az évkör ünnepeihez kapcsolódva kitáncoljuk a májusfát.
Majd Szentivánéjkor ünnepelünk külön anya-lánya és női körben június 22-én és 23-án – ezzel kapcsolatban figyeld a facebook oldalam vagy iratkozz fel a hírlevelemre, ha nem szeretnél lemaradni a részletekről!
