Cucc

Napi 15 perc Konmari – az első hét: CD-k, DVD-k, írószerek

Ma kezdem a “Napi 15 perc Konmari” nevű kihívásomat, amihez eddig pontosan kétszázan csatlakoztak a facebookon! Nem is gondoltam, hogy ekkora lesz az érdeklődés erre az ötletre. A mai, első bejegyzésben leírok néhány alapvető dolgot erről a kihívásról, majd rátérek arra, hogyan válogattam én át a címben szereplő területeket öt nap alatt, napi 15 percben.

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/43499845@N00/21312141182/

Arról most nem fogok írni, mi ez a kihívás, mert az már megtettem egy előző bejegyzésben. A lényeg: minden héten leírom, hogyan haladok végig a Konmari-módszer komono (vegyes apróságok) kategóriáján és az érzelmi értékkel bíró tárgyakon. Nagyon kicsi alkategóriákra bontom őket, amiket 15 perc alatt is át lehet nézni, és szokást építek belőle, hogy minden nap negyed órát foglalkozzak a selejtezéssel.

Kaptam olyan kritikát, hogy visszaélek a módszer nevével, hiszen Marie Kondo arra biztat mindenkit, hogy egy lendülettel, minél rövidebb idő alatt selejtezzen. Ezzel nagyon egyet tudok érteni, de amióta megszületett a kislányom (pontosan egy éve :)), azóta a leghosszabb egybefüggő magamra fordítható idő kb. két óra volt – ez eddig egyszer fordult elő. Gondolom, mások is így vannak, akik kisgyereket nevelnek – bár valamennyire nevelési stílus kérdése is. Mindenesetre szerintem a mi esetünkben különösen fontos, hogy kacatmentesítsük az otthonunkat, hogy jó példával járjunk a gyerekeink előtt és teret szabadítsunk fel a számukra. Épp most fejeztem be egy csodálatos könyv olvasását, ami arról is írt, hogy mennyire káros a gyerekek számára az a rengeteg inger, ami éri őket a mai világban. Hát még ha az otthonukban sem tudnak ezek elől menekülni…! A rendetlenség ugyanúgy sok ingert jelent a számukra, mint az utcai zajok, a reklámok, a tévé. Persze mások, más élethelyzetben (gyerek nélkül vagy már nagyobb gyerekkel) ugyanúgy azt találhatják, hogy egyszerűen nincs egy napjuk, egy hétvégéjük arra, hogy selejtezzenek, főleg nem többször néhány hónapon belül. Ebben az esetben KonMari is azt írja, jobb, ha haladunk, ahogyan tudunk, csak lehetőleg fél éven belül fejezzük be a rendrakást. Hát, én ezen vagyok. 🙂

Ahogy korábban is írtam, a Zen Habits blog célkitűzési útmutatója alapján jutottam el oda, hogy most be szeretném végre fejezni a Konmari-féle selejtezést. Először hirtelen beleugrottam a témába és öt napig selejteztem így, aztán valahogy elmaradtam… Csak később olvastam, milyen jó motivációs eszköz, ha kitűzünk egy dátumot a munka kezdetének, amit várhatunk, ami izgatottá tesz. Ez lett a mai nap. Ma újra nekiugrottam a komono egyik apró alkategóriájának, a heti munkámról a jövő héten számolok be. Most pedig leírom, hogy abban az öt napban, amíg sikerült pár hete selejteznem, mivel hogyan haladtam. Ez alapján Ti is elindulhattok.

Első nap: CD-k

Gondolkodtam, hogy az első nap kedd legyen vagy szerda. Nekem kedd az első nap, de mivel kedd délutánonként fogom tudni közreadni a bejegyzéseimet (alvásidőben :)), ezért sokan már nem fogtok tudni nekiállni kedden. Úgyhogy marad az első nap első nap, kinek kedd, kinek szerda. 🙂

A CD-ket már átválogattam egyszer, akkor persze nehezebb dolgom volt. Nem csak azért, mert nagyobb mennyiséget kellett átnézni, hanem azért is, mert nem volt még meg a valódi öröm-érzés, ami alapján nagyon könnyű és gyors a szelektálás. Kíméletlennek tűnhet, de ha valóban olyan otthont szeretnék, ahol csak olyan dolgok vannak, amiket szeretek, akkor szerintem ez a jó irány. A Konmari- módszer szerint minden tárgyat egyesével kézbe vettem és arra figyeltem, megdobban-e a szívem tőle. Van-e olyan érzésem, hogy “jaj, ezt úgy imádom!”? Ha nincs, akkor elbúcsúzom tőle.

Nem tudom, hányan hallgatnak ma még CD-ről zenét. Mp3, Soundcloud, YouTube, iTunes, sokkal inkább működnek ezek az elektronikus és online zenehallgatási módok. Esetleg akkor használsz Cd- lejátszót, ha valami szuper hifid van. (Bár azt is rá lehet kötni a laptopra, nem…? Nem értek hozzá, csak kérdezem…) Szerintem az emberek nagy többsége leginkább az autóban hallgat CD-t (ha nem rádiót), illetve egy-egy kiemelt alkalmon, például esküvőn kellhet CD-n vinni zenét. Ha van ilyen CD-nk, az meg szerintem emlék-kategória. Ezzel azt akarom mondani, hogy nyugodtan lehetünk itt kíméletlenek, mert sajnos a CD-ket ma már nagyon ritkán hallgatjuk és ahhoz képest túl sok helyet foglaltak. Itt már nem érdemes azzal sem foglalkozni, hogy mennyibe került, mert azzal már nincs mit tenni, viszont nem lenne sok értelme, hogy duplán nehezítse meg az életedet: egyszer, amikor sok pénzt költöttél rá és másodszor, amikor a helyet foglalja a lakásodban és az életedben, pedig nem is szereted igazán.

A CD-k közt persze vannak adathordozók is, amin fényképek, filmek vagy programok vannak. Nálam az az egy-két programos CD repült, mert sosem használtam. A fényképeseket megtartottam, a fotók selejtezése egy külön téma lesz az érzelmi értékkel bíró tárgyaknál. Azokat a CD-ket, amin filmek vannak, szintén mind kiselejteztem, kivéve a nagyon ritkákat. A legtöbb film könnyen elérhető online ilyen minőségben, már nincs értelme őket lemezen őrizgetni. És voltak mp3-as CD-k is, például egy együttes sok albuma egyben, azokból az igazi kedvenceket megtartottam az örömelv alapján.

Kicsit furcsa érzés volt, de nálam a CD-k mentek a kukába… Igaz, nagyrészt írott CD-kről beszélünk. Talán egy-két eredeti volt közte, amiknek nem volt kedvem új tulajdonost keresni. Persze adományboltba még mindig el lehet vinni más dolgokkal együtt, de mondjuk facebookon hirdetni teljesen felesleges. Nem hiszem, hogy bárki is CD-re pályázna manapság.

Azóta megtudtam, hogy ha környezetbarát módon szeretnék megszabadulni a CD-ktől és DVD-ktől, akkor jelenleg három pont van az országban, ahol le lehet őket adni (Budapest, Székesfehérvár, Seregélyes). Itt lehet erről többet olvasni.

Második nap: DVD-k

Ez a kategória több szempontból hasonló a CD-khez, hiszen sokan a filmeket is a számítógépről nézik, bár itt azért jobban képbe kerülnek a házimozi-rendszerek, ahol van értelme a DVD-k használatának. Nekünk ilyen nincs, csak a laptop. 🙂 Úgyhogy a DVD-k esetében is könnyű dolgom volt, csak a nagy kedvenceket tartottam meg. Ezek azok, amiknek akár a borítóját is szívesen nézegetem, ha a kezembe kerülnek, mert annyira közel állnak a szívemhez. Amiket évente egyszer meg kell nézni. Ha belegondolok, még az is valahol “helypazarlás”, hogy egy évente egyszer használt lemezt őrizgetek, tokkal együtt, de ezek tényleg nagy szerelmek, akiknek jut hely a lakásunkban.

Ha nagy DVD-gyűjteményed van és használod, szereted is őket, az a tippem, hogy legyél nagyon szigorú az örömelv tekintetében. Ha megdobban a szíved, amikor kézbe veszed: szuper, tartsd meg. Ha már gondolkodni kell rajta, akkor szerintem válj meg tőle. A végén olyan gyűjteményed legyen, hogy repessen a szíved, amikor ránézel – ne a mennyisége, hanem a minősége miatt. És legyen olyan a gyűjteményed, amitől nem sajnálod a helyet. Legyen minden egyes film olyan, amit örömmel üdvözölsz az otthonodban.

Harmadik nap: írószerek

Ceruzák, tollak, ollók, radírok, tűzőgépek, gemkapcsok és minden hasonló eszköz tartozik ide. Bevallom, itt kicsit gyér munkát végeztem, ugyanis a legtöbb toll és ceruza itthon nem az enyém, hanem Zolié, ezért nem voltam túl bátor a kidobálásukban. Az eredmény egy olyan kupac toll és ceruza, amire sajnos nem öröm ránézni… De most ez van, majd ha egyszer ráérek, megbeszélem Zolival. A többi eszközt viszont sikerült egyelőre egy kosárkában szépen elrendeznem, erre legalább jó ránézni szerintem.

Alapvetően ugye végigpróbálgatjuk, hogy melyik fog, melyik működik még. Volt olyan reklám-radír, ami semmit nem radírozott, na ez is repült. Egy nagyon kicsi zöld ceruza is (ami amúgy nem tudom, hogy került ide, mert nekem két teljes színesceruza-készletem van), pedig tudom, hogy van, aki imádja az ilyen kicsi ceruzákat… Tőlük ezúton is elnézést kérek. 🙂 Azon túl, hogy valami működik, fog, lehetne ugye az örömelv alapján szelektálni. Például a gagyi reklámtollakat. Nekem nagyon erősen megmaradt egy rész valamelyik Konmari-könyvből, amikor arról írt, hogy a sok felirat “zajt” kelt a lakásban. Arról hallottam már, hogy tudat alatt elolvasunk egy csomó mindent – volt már ilyen Neked is, hogy nem tudtad, hogy került a fejedbe mondjuk az a szó, hogy “antenna”, amíg rá nem jöttél, hogy a villamosmegálló túloldalán levő plakátról olvastad le? Ugyanilyen alapon elolvassuk a márkajelzéseket a lakásunkban és mindenhol… Nem véletlenül találták ki a reklámtárgyakat. Szóval érdemes ezektől is megszabadulni, ha nyugodt otthont szeretnénk.

Negyedik nap: papírok

Itt ugye nem a hivatalos papírokra, dokumentumokra, jegyzetekre kell gondolni, mert azokon elvileg már túl vagyunk a Konmari-sorrend alapján. De van rengeteg egyéb papír, füzet, mappa is egy háztartásban. (A kreatív papírokat én majd a hobbiapróságoknál fogom átválogatni.) Főleg, hogy miután a papírok kategóriáját kiselejteztük, felszabadul egy csomó mappa, a jegyzetek mögül pedig jó környezetvédő módjára kitéptük a firkapapírnak valót, vagy a felesleges jegyzetek kidobásával üres, kicsit megtépázott füzeteink lettek. Nálunk ez így volt a papírok tavalyi selejtezése óta. Az üres papír mappák és firkapapírok nem fértek be egy irattartó papucsba. Részben Zoli gyerekei miatt tartottuk meg a papírokat, de bő egy év alatt szerintem maximum 10-20 lapot használtak el. Hozzá kell tenni, hogy a legkisebb 10 éves és csak kéthetente vannak nálunk. Ha kicsi gyerekeid vannak és állandóan rajzolnak, akkor szuper dolog a sok papír. Vagy ha Te imádsz firkálni, jegyzetelni. Nálunk nem ez a helyzet, úgyhogy most a firkapapírok nagy része sajnos ment a szelektívbe. Azokat a jegyzettömböket tartottam meg, amiket szeretek, mert szépek vagy emlékeztetnek valamire, például arra, amikor Amszterdamban dolgoztam. Az üres füzeteket és mappákat felajánlottam Zoli gimis/egyetemista gyerekeinek, ők örömmel fogadták őket.

Ötödik nap: mappák

Ezeket én külön válogattam, de a fentiekben nagyjából mindent leírtam róluk. Itt teljesen az örömelv alapján haladtam. Ha szakadt, ha csúnya, ha fekete (nem szeretem ezt a színt), ha reklámcucc, akkor búcsút intettem neki. A jobb állapotúakat felajánlottam Zoli lányainak, ahogy fentebb írtam.

 

Ez volt az én munkám a CD, DVD és a papír-írószer kategóriában. Nekem nem tartott sokáig egyik sem, de ha először csinálod, és pláne, ha gyűjtő vagy, lehet, hogy több idő lesz, mint 15 perc. A jövőben minden selejtezést igyekszem lemérni, hogy adjak egy kis viszonyítási alapot másoknak. De nyilván egyéni lesz, hogy kinek mennyi ideig tart. Én 33 éves leszek, több, mint tízszer költöztem már és most 45 négyzetméteren élünk hárman (néha heten). Más mennyiségű a cuccom, mint ha 60 éves lennék és a nagymamámtól örökölt családi házban laknék, lenne négy gyerekem, akik közül egy még mindig velem él a családjával. Most mondtam valamit, de értitek a különbséget… Minden élethelyzet más. Én próbálom a napi 15 perchez tartani magamat, és remélem, hogy ezek az apró kategóriák Nektek is segítenek, hogy naponta tudjatok foglalkozni a selejtezéssel és az otthonotok szépítésével.

Nagyon örülnék, ha beszámolnátok, hogy haladtok, és hogy hasznos volt-e ez a bejegyzés! Akár itt lejjebb, hozzászólásban, akár a Napi 15 perc Konmari facebook-csoportban. Jó selejtezést Nektek!

A második hét >>

Mentés

Mentés

Napi 15 perc Konmari – az első hét: CD-k, DVD-k, írószerek” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.